Legalább te szeress (Befejezett)

5.rész

Taehyung pov:
A Jungkookéknál töltött idő igazából nem volt olyan rossz. A vacsora nagyon finom volt,jól éreztem magam,ami nálam nagy szó.
Ami a korrepetálás dolgot illeti,azért mentem bele hogy ne tűnjek olyan bunkónak,szeretnék segíteni Namnak hogy felszedje Seokjint,amit nem is lehetne könnyebben megoldani mint úgy hogy napi 1-2 órát a házában töltök miközben az öccsével tanulok és jópofizok neki.
Terveim szerint kiderítem mit szeret,közben csupa szépet és jót mesélek neki Namról. Az én terveim általában hatékonyak,szóval simán kéne mennie. Jungkookot pedig majd kihasználom valamire ha úgy alakul,bár ő túl ártatlan ahhoz hogy olyanokat csináljak vele. Most komolyan ezt mondtam? Mióta érdekel mi van azzal akit megdugok? Na mindedj,ezen inkább nem agyalok többet.
  Most a kanapén ülök és azt hallgatom ahogy Nam már egy ideje Seokjinről ábrándozik. És tessék,pont ezt nem akartam.
- De tényleg,olyan szép szemei vannak. A teste mellett pedig még a legszebb nő is elsüllyedhet. A kaja meg isteni volt. Jin egyszerűen tökéletes. Fel kell szednem és nem elengedni. Meg kell tartanom magamnak és megvédeni. Ő életem szerelme. Az ajtóban nem kapta el a tekintetét és a konyhában is hagyta végül hogy segítsek,ez csak jelent valamit,nem?
  Őszintén óriási önkontroll kell ahhoz hogy ne mondjam el neki hogy valszeg csak kedves volt,de így még senkiről sem beszélt,ezért is akarok neki segíteni ebben.Mindvégig a nagy szerelmet várta amit most meg talált,tehát próbálom támogatni.
-Oké én most megyek tusolni és aludni,ha ajánlhatom hűtsd le magad valamivel.
- Oké jóéjt.
- Jóéjt!
  Ezután elmentem tusolni és aludni,eléggé hamar el is aludtam,nagyon elfáradtam.

     Reggel nagy csörömpölésre ébredtem. Valszeg Nam tört össze megint valamit. Nem hiszem el hogy 23 éves létére nem képes vigyázni a dolgokra. Gyorsan összeszedem magam és lemegyek a konyhába. Nam már a törött tál cserepeit szedegeti.
- Legközelebb inkább maradjunk annál hogy én dolgozok a törékeny dolgokkal.
- Nem! Ha tetszeni akarok Jinnek,akkor tudnom kell vigyázni a dolgokra és normálisan mozogni a konyhában. Kész szerencse hogy tegnap nem törtem el semmit.
- Jó de legalább ne a mi tálainkon gyakorolj.
- Nyugi,többször nem esik meg.
- Remélem is.
  Eskü néha úgy érzem mintha nem is én lennék kettőnk közül a 17 éves,hanem ő. Sőt még fiatalabb.
- Müzli jó lesz?
- Nincs is más,el kell mennem bevásárolni amíg suliban vagy.
- Ahhoz képest hogy rengteg pénzünk van sosincs itthon semmi.
- Ez van. Ó és ma Kookkal eggyütt jöttök haza,én akkor valószínűleg már náluk leszek,oda mennjetek.
- Haghj! Jó!
  Elkészítettem a müzlit,ha ezt egyáltalán lehet annak mondani és éppen elkezdtem volna enni amikor csengettek. Persze hogy pont most jött valaki. Álltam volna fel,de Nam megelőzött. Amint kinyitotta aznoban rögtön be is csapta.
- Mi van? Tae-jon bácsi szelleme az?-konkrét röhögőgörcsöt kaptam.
- Jin az.
- Akkor engedd be.
- De nem láthat meg így. Még semmit sem csináltam magammal.
  Erre mégjobban nevetni kezdtem,már majdnem a könnyeimet törölgetve. Eskü úgy viselkedik mint egy tinilány akinek a pasija aki eddig csak tökéletes kinézettel látta most hirtelen bettopant a házba.
-Most meg mi ilyen vicces?
- Mindegy. Csinálj magaddal valamit én addig kinyitom neki,nehogy elmennjen.
-Köszi!
  Odaballagtam,lassan,ráérősen és ajtót nyitottam neki.
- Szia Seokjin. Sajnálom ha Nam furán viselkedett,csak hirtelen ki kellett mennie a WCre.
  Igen,ez jó lesz kifogásnak. Namnak elég ciki lesz,de legalább nem tudja az igazat.
- Nem gond. Kookkal nemrég fejeztük be a reggelit és gondoltam hozok át nektek is. De csak odaadom és már megyek is,így is késésben vagyok. Jóétvágyat hozzá!
-Köszi! Szia!
  Azzal elrohant a kocsijához és el is hajtott. Most kicsit azért sajnálom Namot. Hát még hogy fogom ha meglátom az arckifelyezését.
- Itt vagyok. Bocsi hogy megvárattalak.
  Boldogan és fessen trappolt le a lépcsőn,de amikor csak engem talált itt elszomorodott.
- Seokjinnek sietnie kellett munkába. Csak hozott nekünk reggelit.
- Ohh! De legalább törődik velünk.
  Próbál jókedvűnek tűnni,de látszik rajta hogy bántja. Hihetetlen hogy csupán ennyitől így el tud romlani a kedve. Tényleg szerelmes a bátyám.