Legalább te szeress (Befejezett)

26.rész ~Namjin~

Namjoon pov:

Miután Tae visszaért Kookéktól,azonnal a szobájába ment,nem mondott semmit. Ugye azért jól sikerült? Remélem nem baszta el mégjobban a dolgokat,mert akkor már én is nagyon dühös leszek. Igazából most is mérges vagyok rá,hisz ezt tette egy teljesen ártatlan fiúval,akinek rémes emlékei vannak ezekkel a dolgokkal. Aztán meg,ezzel a kapcsolatomat is elcseszte Jinnel,pont amikor sikerült erőt gyűjtenem,hogy elhívjam egy randira és ő még igent is mondott.

Gondolatmenetemből a telefonom csörgése ébresztett fel. Ha valaki a munkából lesz,esküszöm kinyírom,hisz teljesen érthetően megmondtam nekik,hogy behatározatlan időre szabadságon vagyok,addig ne is zavarjanak amíg meg nem jelenek a munkában.

Amikor megláttam viszont a nevet a képernyőn,majdnem elkezdtem sipítozni és ugrálni,Mint a tinilányok amikor felhívja őket a kiszemeltjük. Na vajon ki volt az? Hát Jin! Végre felhívott.

Gyorsan megigazítottam magam,mintha ezt egyébként ő láthatná,hogyan nézek ki,majd hamar felvettem a telefont még mielőtt letehetné.

-Szia Jin! Hogyhogy hívsz?-próbálok lazának tűnni,bár nem tudom mennyire sikerült.

-N-nam! Gyere...át kérlek! Most!-mondta kissé bizonytalanul,szinte láttam ahogy elpirult,majd utolsó szavát már határozottabban mondta,majd lecsapta a telefont.

Basszus,áthívott. Most vagy kijelenti,hogy többé a szeme elé se kerüljek,vagy elmondja mennyire szeret és még mindig áll a randi. Melyik valószínűbb a hangnem alapján? Basszuuuuuus.

Belenéztem a tükörbe és elszörnyedtem magamtól. Rémesen festek. Kisírt,karikás szemek,kócos haj,gyűrött,foltos ruhák. Így egyértelműen nem állíthatok be hozzá,mert elhányná magát és kidobna. De mit csináljak magammal?

-Mit bámulod így magad? Attól nem fogsz jobban kinézni.-jött be a szobámba Tae,akit Jennie követett. Ő meg mikor jött be?

-Így van,szóval ülj le a székre,és hagyd,hogy rendbe tegyelek téged.-mondta Jennie,majd miután leültem odarakott mellém az asztalra egy sminkes kofferre hasonlító dobozt,amiből kivett egy fésűt és pár sminket,majd elkezdett rendbe tenni.

Pár perc múlva végzett is és elégedetten nézte a végeredményt. Ez a lány valami varázslónő,vagy mi van? Nem hittem,hogy lehetséges az állapotomból valami emberit varázsolni,de neki sikerült és csak alapozót használt.

-Jó,akkor indíts a szerelmedhez,mert már szétszedi az ideg,én pedig kérek egy teát.-nézett Jennie a mondat második felében Taere.

-Köszönöm Jennie,rengeteget segítettél,majd meghálálom valahogy.-azzal átóltöztem valami normálisba és indultam is a szomszéd házba.

Amint odaértem csöngettem és nem sokkal később ki is nyílt az ajtó,aminek a másik oldalán Jin ácsorgott,idegesen gyűrögetve pulcsija alját. -Mint mindig most is csodásan nézett ki,a rózsaszín,rá kicsit Nagy pulcsijában és a lila rövidnadrágjában.- Aki,amint meglátott szégyenlősen lehajtotta a fejét és miután elmotyogta,hogy "Gyere be" szélesebbre nyitva az ajtót elállt az útból,hogy be tudjak jönni,majd becsukta mögöttem azt.

Amikor beértünk a nappaliba,leültem a kanapéra,ő pedig kiment konyhába,majd egy bögre teával tért vissza,amit odanyújtott nekem és leült mellém,tisztes távolságban,még mindig lehajtott fejjel.

Leraktam a bögrét a dohányzóasztalra és mivel úgy tűnt,ő nem kíván megszólalni,én kezdtem.

-Miért nem jelentkeztél?-kérdeztem kissé talán szomorkásan-Haragszol rám? Ha így van tudnod kell,hogy én...-kezdtem kétségbeesetten magyarázkodni,de félbeszakított.

-Én csak... szégyellem magam.-momdta halkan. Hogy tessék?!

-Mi? Mégis miért?-kérdeztem értetlenül.

-Mert... Mégis hogy ne szégyellném magam előtted,amikor az indulataim miatt megütöttem az öcsédet? Mi van ha nem tudok leállni és véresre verem? Az mind szép és jó,hogy Kook fontos nekem,de azért még nem kellett volna ezt csinálnom vele.-mondta kétségbeesett hangon és egy könnycsepp legördült gyönyörű arcán. Mégis hogy mondhatja ezt? Jó,lehet,hogy egy picit túlzott,de az ütést Tae teljesen biztosan megérdemelte. Még én is megütöttem volna,ha nem lenne az öcsém.

-Jin... Ezzel semmi baj sincs. Tae igenis megérdemelte amit csináltál,még ha nem is tudta milyen sebeket szakít fel. Kook érzékeny fiú,te pedig a bátyja vagy,természetes,hogy ingerült lettél. Én is így reagáltam volna fordított helyzetben.-mondom neki. Remélem ezzel meg tudom győzni,bár nem hinném,hisz tudja,hogy én nem vagyok az az erőszakos fajta.

-De te legalább tudod irányítani az indulataidat. Hogy tudsz ilyen kedves lenni velem azután,hogy megütöttem az öcsédet?-nézett kétségbeesett,könnyes íriszekkel az enyémekbe.

-Jinnie...-mondtam,miközben közrefogtam arcát és szorgosan törölgettem csordogáló könnyeit.
-Szeretlek. És ezen nem tud változtatni az sem,hogy megverted az öcsémet,aki Mint már mondtam még meg is érdemelte. A szeretetemen még az sem tudna változtatni,ha azt mondnád sorozatgyilkos vagy,érted?-néztem szemébe és észre sem vettem,de arcunk egyre közelebb került egymáshoz,mígnem lassan összeérintettem ajkainkat. Sajátomat lassan,lágyan kezdtem mozgatni övéin,mire átkarolta nyakamat és viszonozta,én pedig derekára vezettem kezeimet. Ez egyszerűen csodás érzés.

Miután elváltunk, nyakhajlatomba bújtatta aranyosan piros arcát és bőrömre suttogott.

-Áll még a randi?-suttogta nyakhajlatomba.

-Persze,hogy áll Jinnie.-mondtam én is halkan,mire felemelte fejét és megejtett egy apró mosolyt,majd egy gyors szájrapuszi után elmentünk vacsorát csinálni,ami igazából azt takarta,hogy ő ügyködött,míg én hátulról ölelgettem.

Életemben nem voltam még ilyen Boldog,Mint most.