Legalább te szeress (Befejezett)

29.rész ~Yoonseok~

Yoongi pov:

Az ebédlőben,amikor Tae sírva könyörgött Jungkook-nak,hogy adjon neki mégegy esélyt,büszke voltam rá,bármilyen furcsa is ez. Félredobta a tiszteletet amit kapott a suliban,hogy elmondja a szerelmének mennyire is szereti. Remélem Hope is ilyen könnyen megbocsájt nekem,mert nem bírom ki nélküle tovább.

Most már Kook-nál vagyunk és arra várok,hogy a két bottom befejezze a trécselést. Felőlem nyugodtan beszéljenek,nincs vele bajom,de ne akkor amikor fontos dolgokat kell megbeszélnem a szerelmemmel.

-Hope,valaki beszélni szeretne veled. Odaadlak neki,jó?-mosolygott rám a telefon mögül Kook.

-Jó. De gyorsan,segítenem kell az ebéddel.-hallottam újra Hobi hangját. Hogy mennyire hiányzott már nekem.

Jungkook bólintott,mivel videochatelnek,majd odaadta a telefont.

-Ha kellek,a konyhában leszünk.-mondta,majd Tae kezét megfogva húzta ki a szobából.

Magam felé fordítottam a telefont és Hobi meglepődött arcával találtam szembe magam,ami egy idő után dühössé változott.

-Mit akarsz?-kérdezte flegmán.

-Bocsánatot kérni. Csak annyit kérek,hogy halgass meg,jó?-kérdeztem,mire kis hezitálás után bólintott,én pedig neki is elmondtam mindent amit reggel Jungkooknak is.
-Megbocsájtasz nekem Hobi?-kérdeztem reménykedve.

-De ez még nem azt jelenti,hogy nem vagy idióta és nem haragszom rád.-forgatta meg szemeit kis mosollyal ajkain,majd mosolya kiszélesedett.
-Majd vigyél gyakran randizni és talán nem fogok rád ennyire haragudni.-mondta,nekem pedig majd kiugrott a szívem izgalmamban. Akkor tetszeni fog neki a meglepim.

-Majd szólj amikor hazajössz és megvárlak a reptéren.-momdtam neki.

-Majd szólok,de most már mennem kell. Sziaaaa!-integetett egy nagy mosollyal,majd letette.

Lementem Jungkookék-hoz,aki azonnal beszámolót kért. Mindent elmondtam nekik és elkezdtünk gondolkozni azon,hol szervezzük meg a meglepetésemet,azaz pontosabban,hol a legszebb a naplemente.

~3 héttel később~

Ma jön haza Hobi,akivel majdnem minden nap telefonáltam,de már a saját telómról.

Már a reptéren várok rá,pár perc múlva meg kéne,hogy érkezzen a repülője. Pont jó az időzítés,naplementére már ott leszünk a dombon amit kijelöltem.

Pár perc múlva Hobi valóban megjelent és amint meglátott a sok ember közt,azonnal hozzám rohant és nyakamba ugrott.

Amikor nagynehezen elengedtük egymást, odaadtam neki a virágcsokrot kedvenc virágaiból, amit eddig kezemben szorongattam,majd segítettem a bőröndjével.

A bőröndöt beraktam a kocsimba-amit apámtól kaptam szülinapomra amikor betöltöttem a 18-at-,Hobi beült az anyósülésre,én pedig a kormány mögé és elindultunk.

Először kiraktuk Hobi csomagjait a lakásukban és átöltözött,egy kicsit randizósabb szerelésbe-fekete tapadós farmer,amibe beletűrt egy vörös inget-,majd elindultunk a helyre ahol a randink lesz.

Amikor felértünk a dombra,Hobi tátott szájjal nézte az előkészített helyet. Egy magasabb fáról fényfüzérek lógtak,alatta pedig egy megterített és előkészített piknikpokróc volt,körülötte gyertyákkal.

-Tetszik Édesem?-kérdeztem meg tőle és átöleltem hátulról,mire a becenév hallatán elpirult. Nagyon aranyos.

-Gyönyörű. Ezt mind te csináltad?-kérdezte hitetlenkedve mire muszály  volt kuncognom.

-Volt egy kis segítségem,de nagyrászt igen. Gyere!-kezdtem el húzni a pokróc felé,ahol volt mindenféle étel. Főleg persze édességek,mert az az én egyetlenem kedvence.

Leültünk és elkezdtünk enni,majd mikor végeztünk,felálltam és magammal húztam Hobi-t is,majd én féltérdre ereszkedtem és nekikezdtem a már annyiszor átgondolt szövegemnek.

-Jung Hoseok,Hobi,Hope,Szerelmem,Édesem,Kicsim,Drágám. Nevezhetnek akárhogy,ha megemlítik,nekem mindig te jutsz eszembe. Amikor hazafele tartok az utcán,arra gondolok,hányszor sétáltunk már itt együtt. Amikor az iskolapadban ülök,az jut eszembe,milyen szerencsés vagyok,hogy a te csodás látványod tárul elém nap Mint nap. Egyszerűen csak szeretlek és mindentől meg akarlak védeni,mindig támaszt nyújtani neked. Szeretnék a párod lenni,majd később esetleg a rendkívül szerencsés férjed. Melletted szeretnék megöregedni,melletted szeretnék maradni életem végéig.-itt szünetet tartok és előhúzom zsebemből a kis dobozkát,amiben a bizalomgyűrűink foglalnak helyet- Ezt bizonyítják ezek a bizalomgyűrűk is. Jung Hoseok,megtisztelnél azzal,hogy hivatalosan a párom leszel,hogy büszkén vállalhassam fel a kapcsolatunkat mindenki előtt?-tartom felé a most már nyitott dobozt a gyűrűkkel.

Hobi kicsit lefagy könnyes szemekkel,majd hirtelen vetődik nyakamba igenezések közepette. Boldogan ölelem vissza,majd állok fel vele,húzom ujjainkra a bizalomgyűrűket és csókolom meg.

Így állunk a naplementében,csókolózva,boldogan.

____________________________________

Sziasztok!
Igazából összességében ennyi lenne ez a könyvem,de valószínűleg a mai nap folyamán hozok még egy epilógust és akkor holnap már hozom is a következő könyvem prológusát.
További szép napot!💜