Legalább te szeress (Befejezett)

3.rész

Taehyung pov:

Kim Taehyung vagyok,17 éves középiskolás. Én vagyok a suli menőarca,már kb minden csaj megvolt legalább egyszer a suliból. Tudom hogy ez elég sablonos bemutatkozás volt,de ennyi bőven elég egyenlőre.
Éppen zenét hallgattam a szobámban ülve,mikor is drága bátyám fogta magát és berontott,óriási hangerővel ordibálva.Kivettem a fülest és inkább rá figyeltem.
- Már vagy tíz perce ordibálok neked,miért nem lehet lefáradni?-még mindig elég hangosan beszél,ami valljuk be a mély hangjával párosítva elég para.
- Oké,de már hallak,nem kell ordibálni.
- Bocsi,csak nagyon izgulok. Megjöttek az új szomszédok,ha sietünk még tudunk nekik segíteni,gyere.
Ránézek egy ilyen "ez most komoly?" fejjel,mire szigorúan rám néz,szóval inkább követem őt a földszintre,ahol ritka,de ismerős illatok fogadtak.
- Nahát! Különleges szomszédok lehetnek ha megsütötted nekik a titkos receptes sütidet.
  Átmentünk és kopogtunk,még nem szerelték fel a csöngőt. Kis idő múlva egy kb velem egykorú srác nyitott ajtót és csatlakozott hozzá egy idősebb is,ő tuti annyi mint Nam. Tényleg,el is felejtettem. A bátyámat Kim Namjoonnak hívják,húszas évei körül van. Ahogy látom,nagyon szemezik az idősebbel. Csak áradozzon róla állandóan könyörgöm. A fiatalabb,ezek szerint Jungkook bemutatkozott, Seokjin pedig beinvitált minket.
- Hello! Én Taehyung vagyok,ő pedig a bátyám Namjoon.
- Sziasztok! Hoztunk sütit és gondoltuk segítünk kipakolni.- nahát,végre kibökött egy mondatot.

Namjoon pov:

Egész eddig Seokjin szemeit figyeltem. Még nem éreztem ilyet,erre az érzésre vártam,ezért nem volt eddig még kb senkim. Meg kell szereznem. Tudom hogy őrülten hangzik,de már így is nagyon szeretem.
- Ohh!Hát a cuccokat már behozták,de ha szeretnétek tudtok segíteni elrendezni. Kértek valamit inni?
- Van pia?- hát persze hogy Tae rögtön a piával kezdi,de most nem fog inni.
- Nem fogsz inni. Csak narancslevet kérünk vagy tiszta vizet.
- Rendben mindjárt jövök.- nemsokára ki is jött azzal amit kértünk,plusz még innivel maguknak.
- Tessék. És ti mióta laktok itt?
- Amióta Tae középiskolás.- még kicsit beszélgettünk,de inkább csak mi ketten,a fiatalok kimaradtak belőle.
- Szeretnétek maradni vacsorára?
- Nem akarunk zavarni.
- Nem zavartok,szívesen ennénk társaságban.
- Akkor szivesen maradunk.
- Jó összedobok valamit. Mondjuk ramen?
- Jó lesz.- azzal elment. Kicsit még maradtam de nem bírtam ki a kínos csendet,szóval inkább utána mentem a konyhába.
- Szia!- kicsit megugrott,tehát nem számított társaságra. Mindegy,már itt vagyok,nem hagyom egyedül.- Segíthetek valahogy?
- Nem,nem kell köszi,menj csak vissza nyugottan beszélgetni.
- Nos... Eléggé kínos csend telepedett ránk.
- Jajj sajnálom. Akkor ha szeretnél segíthetnél. Lehet csak kettesben kell maradniuk és feloldódnak.
- Jó. Mit csináljak?- nagyon feldobott hogy segíthetek neki. Ezzel van esélyem,nem?
Összedobtuk a rament,megterítettünk vacsihoz és hívtuk a két fiatalt.

Sziasztok! Sajnálom a kihagyást,igyekezek aktívabb lenni.💜