Legalább te szeress (Befejezett)

15.rész

Taehyung pov:

     Reggel az ébresztőm idegesítő csörgésére kellett kelnem,persze csak a lentről jövő hangok mellett. Mintha Nam megint főzni próbálna. Remélem még egyben van a konyha,és ha igen,akkor valami ehetőt fog készíteni. Nem akarom kihányni a kajámat,főleg nem suliban. Megalázó lenne.

    Nagynehezen felkelek az ágyamból és rögtön dőlök is vissza rá,amikor hallom hogy üzenetem jött. Megnézem a képernyőt és Hyungom neve áll rajta.

Yoong.Buzikám
Hé kölyök! Ma együtt
megyünk suliba,nem
sokára indulok érted.
Ne rázz le,beszélnünk
kell!

Taeh.Taknyos
Te sem vagy
annyival idősebb.
Amúgy meg kösz
 hogy ezt velem is
így megbeszélted.

Yoong.Buzikám
Szivesen,máskor is
  
Taeh.Taknyos
De mit akarsz?

Yoong.Buzikám
Fontos! Muszály
beszélnünk!

Taeh.Taknyos
De miről? Ha
olyan fontos,írd le.

Yoong.Buzikám
Majd megtudod!
Készülődj!
    
Taeh.Taknyos
De ne legyé má
ilyen köcsög!
    
  ~látta~

Ez is milyen kedves velem. Valyon mi van vele? Remélem nincs baj. Ugyan Taehyung,dehogy van baj! Yoongs mindig kiáll magáért és megvédi magát,nem lesz gond. De kívnácsivá tett.

    Most viszont végre neki álltam készülődni,hisz Hyung nagyon türelmetlen tud lenni és könnyen felhúzza magát ilyenen. Még nem a legdurvább szintre,de eléggé. A legdurvább szintet senkinek sem kívánom,főleg annak aki felcseszte az agyát. Olyankor bármire képes lenne. De szerencsére nem fordul elő sokszor.

    Miután végeztem a fogmosással és mosakodással a szobámban felöltöztem és megágyaztam. Ma hangulatomhoz illő ruhát választottam: fekete. Most lehet úgy nézek ki mint Yoongi,csak magasabb kiadásban. Bár kezd meg nőni,de még nem akkora mint én.

    Amint kész lettem mindennel lesiettem a konyhába,ahol Nam épp kirakott a kajájából tányérokra. Nem is néz ki rosszul.

-Tae! Pont jókor. Kóstold meg kérlek milyen lett.
Éppen válaszra nyitottam számat,amikor megzavart a csengő.

-Bocsi Nam,de itt van Yoongi. Tudod milyen tud lenni,inkább nem várakoztatom meg. De neked azért jó étvágyat! Szia!-azzal elsiettem

-Mi? De kell valaki aki értékeli amit főztem. Tudnom kell Jinnek izlene-e.

   Erre már nem reagáltam,csak becsaptam az ajtót és elindultunk Yoongival a suli felé.

    Egy ideig csönd volt köztünk,ami kivételesen kezdett kényelmetlen lenni. Mielőtt teljesen azzá vált volna viszont,Yoongi megszólalt.

-Namjoon be akar vágódni Seokjinnél?-úgy tűnik nem igazán akar neki kezdeni a mesélésnek. Mindegy,majd elmondja. Ha meg nem,akkor kiderítem én.

-Igen,amióta először találkoztak tetszik neki. Igyekezik,de nem tudja hogy kell,így majd megpróbálok valamit kitalálni hogy segítsek neki.

-Nem kéne vesztegetnie ilyenre az idejét és az energiáját.-erre értetlenül nézek rá,így folytatja-Gondolom a lehető legjobban kiszuperálja magát,hogy Seokjin ideálja legyen. De ha Seokjin bele is szeret ebbe a Namjoonba,nem tudja állandóan fenn tartani ezt a személyt. Muszály lesz megmutatnia milyen valójában. Jobb lenne ha már most is csak önmaga lenne.

- Köszi a tanácsot,ez sokat segít. Majd beszélek a fejével. És mondd csak,miről akartál beszélni?

-Hát,az van hoooogy....

- Na,bökd már ki. Tudod hogy...-nem tudtam befejezni,mert egy alig érthető hadarással közbe vágott

-Össze jöttünk Hoseokkal.

-Mi? Mégis hogy?

-Hát úgy volt hogy...

           
                Yoongi visszaemlékezés:

      Délután,miután Jungkook nagynehezen elengedte Hosie-t és otthagyott,majd Taehyung is,gyorsan utolértem Hosie-t.

-Hé,Hosie! Otthon vannak a szüleid?

-Nem,miért?-az utóbbi időben összemelegedtünk,így közvetlenebbek vagyunk egymással.

-Átmehetnénk hozzád tanulni.

-Kettesben? Nem hinném,hogy...

-Oké,akkor menjünk.

    Persze,most én vagyok tuskó aki a másik szavába vág,de tudom mit akart mondani,engem pedig nem lehet lerázni.

   Mikor beléptünk a lakásba,teljesen más szemmel láttam. Nem az egyszerű lakás volt,ahol a boldog fiú lakik. Hanem egy szörnyű hely,szörnyű titkokkal. Egy hely ahol egy ártatlan fiút bántanak. A vitrinen tényleg vér volt,a boldog fiú pedig csak egy álca.

   Bementünk a szobályába,hozott rágcsát és neki álltunk tanulni.

   Hosie már úgy 5 perce a matekot magyarázhatta,mert nem értem,de nem tudok az anyagra figyelni,csak rá. A gyönyörű szályára,ahogy beszél,a kezére ahogy gyöngybetűkkel firkál a füzetembe. Ő sokkal érdekesebb.

-Yoongi,figyelsz te rám?-hirtelen felemeli fejét,így csak pár centi választja el arcunkat egymástól és elveszünk egymás szemeiben. Gyönyörű. Nem lehet rá mást mondani.

   Itt a pillanat. Lassan kezdtem közeledni felé,és ő is követte példámat. Amikor már majdnem össze ért szánk,egy pillanatra megálltam,ellenkezést keresve arcán,de semmi ilyesmit nem láttam. Csak szerelmet. Tiszta szerelmet. Ebben a pillanatban megszakítottam az ajkaink közt lévő távolságot. Egy kicsit vártam,majd lassú,lágy mozgásba kezdtem. Isteni érzés.

   Egy idő után levegőhiány miatt elváltunk,de a szemkontaktust bár pihegve,de újra felvettük.Átöleltem derekát,és megkérdeztem.

-Jung Hoseok,lennél a párom,a szerelmem,a társam?

-Persze!-és hozzám bújt.

 

                   Visszaemlékezés vége

    Egy kicsit még sokkos állapotban voltam Yoongi sztorijától,de majd megszólaltam.

-Ez szuper. Így biztos mindent el fog mondani neked. Könnyebb dolgod lesz.

-Nem érted Taehyung. Azért jöttem össze vele,mert szeretem. A vicc meg bocsi,de már nem érdekel.

   Ezzel le is zártuk a témát,mert beértünk az iskolába.