Mr Szigorú

6. Kirsten

Miután magamra hagyott a lakásomban az eszement dugásunk után, már megint totálisan össze voltam zavarodva. A térdem és a szívem nagyjából egyformán remegett. Lehet, hogy csak a kávé miatt, és nem a 10-ből 12 pontos orgazmus meg az elszabadult érzelmeim miatt, mindenesetre nem éreztem magam túl jól. Muszáj volt azonnal felhívnom Jane-t.

A nappaliba botorkáltam, lerogytam a kanapéra és a mobilom gyorshívóján megnyomtam az egyes gombot. Jane két csörgés után válaszolt.
- Szia, Drágám! Már gondoltam rád, de nem akartalak felébreszteni. Hogy vagy? Nagyon fáj még a bőröd?
- Szia, Jane! Nem hiszed el, hogy mi történt...
A tegnapi forrázás volt a legkisebb bajom.
- Miért? Mi történt? - kérdezte aggódva.
- Mr. Grey itt járt. Beállított egy nagy pohár kávéval. Tudni akarta, hogy hogy vagyok...
- És? - szólt közbe türelmetlenül.
- És rájött, hogy ki is vagyok. Meglátta a maszkot a polcomon...
- Basszus, Kirst! Nem kellett volna szem előtt tartanod azt az álarcot! - morgott bele a telefonba.
- Mégis honnan tudhattam, volna, hogy csak úgy beállít hozzám? Épp akkor ébredtem fel. Volt két percem, míg a kapuból felért. Választanom kellett az átöltözés vagy a mosakodás-fésülködés között, és én az utóbbi mellett döntöttem. Jéghideg vízzel arcot mostam, gyorsan megfésülködtem, és utána még maradt néhány másodpercem, hogy pár csepp alapozót szétmaszatoljak az arcomon és egy szempillaspirállal átfésüljem a szempilláimat. A következő pillanatban máris kopogott, nekem meg nem maradt időm tovább gondolkodni, vagy pakolászni. Kinyitottam az ajtót, ő meg ott állt egy V-kivágású fehér, testhezálló pólóban, egy natúr színű lenvászon nadrágban, a kávéval a kezében és épp rám mosolygott. Azt hiszem, abban a pillanatban cseppfolyósodott az agyam a látványtól. A nevemet sem tudtam volna megmondani, ha kérdezi, nemhogy nekiálljak pakolni...
- És mit szólt, amikor rájött a dologra? - kérdezte Jane miután újra szóhoz jutott.
- Megdugott - válaszoltam profánul egyszerűen.
Bár, ha őszinte akartam volna lenni, akkor máshogy kellett volna fogalmazzak, mert amit Mr. Grey a pulton művelt velem, az több volt, mint egyszerű dugás.
- Megint lefeküdtetek? - kérdezte Jane leplezetlen döbbenettel a hangjában.
- Mondhatjuk. De most sem sikerült eljutnunk az ágyig...
- Ezt nem hiszem el...
- Pedig elhiheted.
- És? - kérdezte, de én nem tudtam, hogy mire kíváncsi.
- És? Ezt úgy érted, hogy nekem is jó volt-e? Vagy úgy, hogy mi lesz most?
- Mindkettő.
Reméltem, hogy ezt válaszolja.
- Ez a pasi egy szexisten, Jane... - búgtam bele a telefonba. - Fogalmam sincs, hogyan csinálja, de ennyire még senkivel nem volt jó, mint vele...
- Már ideje volt, hogy találkozz egy olyan pasival, aki meg tudja különböztetni a könyöködet a segglyukadtól - felelte Jane tökéletesen megragadva a lényeget a mondandómban. - És mi lesz ezek után? Elvégre ő a főnököd, már három egész napja...
- Azt hiszem, dühös volt rám, amiért anno úgy otthagytam. De mennie kellett, mert valami gond volt az étteremben. Telefonon hívták és valami halszállítmányról volt szó. Megadta a privát számát és kérte, hogy hívjam fel, mert meg kell beszélnünk a történteket.
- Eszedbe ne jusson felhívni őt, Kirst! - vágta rá azonnal Jane.
- De ő a főnököm... - tiltakoztam.
- Elsősorban egy pasi, aki megdugott, és csak utána a főnököd. Várd meg, amíg ő hív. Mert szerintem hívni fog.
- És szerinted mi lesz? Azt mondtad, hogy ő nem keveri a munkát és a magánéletét. Ő a főnököm. Mi van, ha kirúg? Szerettem volna ezt a munkát...
- Ezen akkor kellett volna gondolkodnod, mielőtt lefeküdtél vele... - felelte Jane, de tudtam, hogy esze ágában nincs ítélkezni felettem, csupán megállapította a tényállást.
- Tudom... - sóhajtottam. - De képtelen voltam ellenállni neki... Amint megéreztem az illatát, megremegtek a térdeim és eltűntek az erkölcseim. A születésnapom óta vágytam rá, Jane... És kellettem neki az álarc nélkül is. Akart engem. Éreztem, hogy akar engem...
- Nem tudom mi lesz, szívem... Beszélj vele, de várd meg, amíg ő hív. És legyél okos, még véletlenül se hagyd, hogy a puncid vezessen. Ha úgy alakul, akkor mondj fel. Majd találsz másik melót.
- Jajj, Jane... - sóhajtottam újra.
- Lehet, hogy akkor kellett volna hátat fordítanod neki, amikor megláttad, hogy ő az étterem tulajdonosa...