Mr Szigorú

21. Kirsten

- Csodaszép vagy! Gyönyörű ez a ruha rajtad! - szorította meg Jane a kezemet sokadszor is. - Nem is hiszem el, hogy egy turkálóban találtad!

Jane tegnap este érkezett vissza Gentbe. Egészen a múlt hétig, amikoris megkérdeztem tőle, hogy lenne-e a tanúm az esküvőmön Marcus-szal, fogalma sem volt arról, hogy mennyi minden történt velem, amióta utoljára találkoztunk. És mivel telefonon képtelenség lett volna mindent elmesélni, ezért egy nagyon hosszú ölelés után most a kanapémon ülve töltöttük az estét és beszámoltam neki az elmúlt hetek eseményeiről. Mindketten sört ittunk, ő alkoholosat, én alkoholmenteset, és úgy tűnt, hogy reggelig sem fogyunk ki a szóból.
- Mutasd még egyszer azt a gyűrűt! - kérte tőlem Jane, én pedig mosolyogva nyújtottam felé a kezem.
- Annyira szép! - csodálta meg sokadszor is a pici, szív alakú gyémánttal díszített vékony aranygyűrűt. - Marcus szeret téged - nézett újra rám és elengedte a kezemet.
Marcus tényleg az őrangyalom volt.
- Nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki... - feleltem és egy nagyot kortyoltam a sörből, aminek alkohol híján paradicsomkonzerv íze volt.
- Egyrészt nem kell semmivel kiérdemelned a szeretetet, Kirst - nézett rám Jane. - Egyszerűen csak hidd el, hogy szerethető vagy. Okos, szép, szexi és különleges. Az, hogy ezt a balfasz exeid nem vették észre, és Kaj sem tudott veled mit kezdeni, az nem az te hibád. Marcusnak helyén van az esze és a szíve. És persze ne felejtsük el azt sem, hogy kibaszott jóképű - tette hozzá nevetve.
Ezzel nem vitatkozhattam. Marcus olyan férfi volt, akit minden nőnek ki kellett volna próbálnia legalább egyszer az életében.
- Másrészt? - néztem rá kérdőn.
A vallatóbíró ugrásra készen állt, vagy pontosabban ült előttem.
- Másrészt nem azt válaszoltad, hogy te is szereted... - felelte, és biztos voltam benne, hogy nem úszom meg, hogy ne szedjen ki belőlem mindent Marcussal kapcsolatban.
Olyan dolgokat is, amikkel önmagam felé sem tudtam még őszinte lenni.
- Imádom Marcust. És tudom, hogy boldoggá fog tenni és el fogja feledtetni velem az összes eddigi boldogtalanságomat...
- De Marcus nem Kaj.
- Pontosan. Ami vele volt, az különleges és megmagyarázhatatlan. Mintha egy láthatatlan fonal kötött volna hozzá... - mondtam elrévedve az emlékeim között, de gyorsan visszatértem a valóságba. - Vagy az is lehet persze, hogy csak én képzeltem bele, hogy így van...
Megerősítést vagy cáfolatot vártam Jane-től, de egyiket sem kaptam meg. Bár továbbra is vizslatóan nézett rám.
- De mindegy is! - vontam meg a vállam. - Holnap férjhez megyek egy kibaszott helyes pasihoz, aki hisz a házasság és az élet szentségében! És aki Nobel díjat kellene kapjon azért, amit a nyelvével és az ujjaival tud művelni... - tettem hozzá megrészegülve az második üveg alkoholmentes sörömtől, mire Jane nevetni kezdett.
- A Nobel díjat tudományos sikerekért szokták odaadományozni, drágám!
- Szerintem, ha a pasikat kérdezed, akkor a puncinyalás kőkemény tudomány - nevettem vele, majd miután kivihogtuk magunkat, hozzáhajoltam és megöleltem. - Jaj, Jane! Annyira hiányoztál!
- Te is nekem! Sajnálom, hogy ezt a három hónapot egyedül kellett végigcsinálnod!
- Ne emészd magad, oké? Túl vagyok rajta. És én akartam így. Nem bírtam volna még azt a terhet is magamra venni, hogy tudom, hogy aggódsz miattam, vagy még rosszabb, hogy otthagyott Francois-t és hazajössz hozzám. Jobb volt így, hidd el! - szorítottam őt magamhoz még egyszer.
- Ha neked valóban így volt jobb, akkor elhiszem. De ígérd meg, hogy legközelebb nem hagysz ki az életedből!
- Úgy lesz! Ígérem! Bár nem tervezek még egyszer férjhez menni, sem felcsináltatni magam egy swingerklub-tulajdonossal - nevettem rá, de keserű íze volt a nevetésemnek.
És ezt Jane is észrevette.
- Hagyjuk is a swingerklubokat és a tulajdonosaikat most! Inkább kanyarodjunk kicsit vissza még Marcushoz.
- Mire vagy kíváncsi? Csak nem a...
- A mocskos részletekre nem vagyok kíváncsi- tiltakozott nevetve.
- Pedig igazán mocskos. Bár csak háromszor feküdtünk le az elmúlt másfél hétben, mióta megkérte a kezem, de minden alkalom különleges volt...
- Biztos, hogy nem szereted őt? - nézett rám Jane újra azzal a vallató tekintetével.
- Imádom őt. De hogy szeretem-e, azt nem tudom, Jane. Ő a legkedvesebb, legérzékenyebb férfi, akivel valaha találkoztam és fontos nekem. Jelenleg ennyi, amit tudok.
- Nem baj. Az, hogy imádod, az elég lesz kiindulási alapnak, szívem, ne aggódj! - szorította meg a kezem Jane. - Az ő ötlete volt, hogy ilyen hamar házasodjatok össze?
- Igen, az övé. Azt mondta, hogy ha eldöntöttük, hogy összekötjük az életünket, akkor mire várjunk. Lehet, hogy fél, hogy meggondolom magam. Vagy, hogy ő meggondolja magát. Rájön, hogy Kaj levedlett kurvája meg a kölyke mégsem kell neki...
- Kirst! Hallod is, amit mondasz? Jézusom, tényleg ezt gondolod magadról? - hőkölt meg a szavaimon Jane.
- Néha - vontam meg a vállam és a sörösüveget bámultam a kezemben.
- Ezt felejtsd el, de azonnal! Biztos vagyok benne, hogy Marcus sosem gondolna így rád. És te sem gondolhatsz így magadra! - ölelt meg Jane és sokáig nem engedett el.
- Tudod csak nehéz elhinnem, Marcus engem akar... - sóhajtottam.
- Pedig így van. Pár óra múlva be is bizonyítja neked, ha hagyod! - mosolygott rám Jane. - De nem is mesélted még, hogy hogyan kérte meg a kezedet! Azt a részt nagyon-nagyon szeretném hallani! - lelkesedett és hálás voltam neki, amiért tartani próbálta bennem a lelket.
Egy újabb üveg sör mellett elmeséltem neki, hogy hogyan talált rám Marcus a kórházban és húzta az ujjamra a gyűrűt a nővér szeme láttára, aztán hajnalig beszélgettünk még, majd pár óra alvás után most itt állt mellettem, készen arra, hogy a tanúm legyen.