Mr Szigorú

2. Kirsten

A szívem a torkomban dobogott és izzadt a tenyerem, ahogy a biztonsági őrt és a recepciót elhagyva beléptünk a klubba, ami valójában úgy nézett ki, mint egy nagyon menő belvárosi szórakozóhely.

A kellemes félhomályba burkolózó terem közepét egy körbejárható bárpult foglalta el, jobbra volt a kisebb tánctér, amiről Jane is mesélt, balra pedig szellősen elhelyezett asztalok álltak körülöttük nagyon kényelmesnek tűnő karosszékekkel. Nem volt tele a hely, de első pillantásra úgy nagyjából húsz embert számoltam össze, és majdnem mind álarcot vagy jelmezt viseltek.

Néhányan táncoltak, mások a pultnál iszogattak, és az asztaloknál is ültek, de ők nem csak iszogattak. Az egyik pár úgy tűnt, hogy már az előjátéknál tart. Hevesen csókolóztak és a férfi keze eltűnt a nő combjai között. Éreztem, hogy kipirulok a látványtól. Nem tartottam magam prűdnek, rendszeresen néztem pornót és maszturbáltam is, de ez teljesen más volt. Testközelből - érinthető közelségből - látni másokat szeretkezni, gyomorba vágóan élő és vibráló élmény volt.

Jane a pulthoz terelt és kért magunknak egy-egy italt. Magának egy vodka-narancsot, nekem pedig egy pezsgő-narancsot. A pultban álló három pincér srác pont olyan volt, mint bármelyik pincér a városban. Én valamiért arra számítottam, hogy esetleg megvetés, vagy szánalom lesz az arcukon, miközben kiszolgálnak minket, ám egy széles mosolyon kívül , amivel az egyikőjük elénk csúsztatta a poharakat, semmilyen ítéletet nem kaptunk. Jane hozzákoccintotta a poharát az enyémhez és mindketten beleittunk az italainkba. Szükségem volt az alkohol lazító hatására.
- Na? Hogy vagy? Nagyon szörnyű? - kérdezte?
- Nem, egy kicsit sem szörnyű. Ha nem tudnám, hogy hol vagyunk, eszembe nem jutna, hogy ez egy olyan klub.
- Helyes! Lazulj el! És érezd jól magad! Flörtölj, vagy csak hagyd, hogy flörtöljenek veled. Itt semmi sem kötelező. Ha nemet mondasz, megértik. Ha igent, azt is - mosolygott rám bátorítóan. - Ha van kedved megmutatom a felső szintet is. Persze lehet, hogy célszerűbb, ha egyedül fedezed fel magadnak a helyet, nem kell, hogy azt érezd, hogy feszélyezzelek. Ott a lépcső, ami az emeletre vezet - mutatott a terem bal hátsó sarkába.
- Rendben! Gondolkodom rajta! - ígértem meg neki. - És te? Mit fogsz csinálni? - kérdeztem tőle.
- Várok valakit. Ha úgy alakul, akkor hagyom magam elcsábítani - felelte. - Jut eszembe, a mobilom nálam van, de nem ígérem, hogy felveszem. Ha valami van, írj egy üzenetet az a biztos. Ha esetleg elunnád magad, és hazamennél, akkor is írj, hogy tudjam, hogy ne keresselek.
- Úgy lesz! - bólintottam. - És te is írj rám, ha hazaindulsz. Utána tudunk beszélni.
- Mindenképpen! - válaszolta, és újra hozzákoccintotta a poharát az enyémhez. - Fenékig! - mondta, én pedig azt tettem, amit mondott és kivégeztem az első pohár mimózámat. - Gyere! Táncoljunk kicsit! - fogta meg a kezem, miután a poharaink talpa pultot ért, és maga után húzott a táncoló párok közé.
Ahogy a pezsgő kezdett a fejembe szállni, úgy kezdtem magam egyre felszabadultabbnak érezni. Ráadásul az álarc és a tudat, hogy senki nem tudhatja meg, hogy ki vagyok, megsokszorozta az alkohol hatását.

Mire Jane-nel visszaültünk a pulthoz, hogy kérjünk még egy kört, addigra úgy éreztem, hogy talán mégiscsak ez lesz életem egyik legjobb szülinapja. Azonban, amint elkészültek az italaink, Jane felpattant mellőlem.
- Te hova mész? - kérdeztem tőle.
- Megjött a randim... - súgta a fülembe és a szemével a pult szemközti oldala felé intett.
A pasi magas volt és egy vicces Superman ruhát viselt. A látványtól kibukott belőlem a nevetés, mire Jane oldalba lökött.
- Ha látnád, mi van a ruha alatt nem nevetnél!
- Elhiszem, hogy ha te mondod! - válaszoltam még mindig nevetve.
- Később találkozunk! - mondta, aztán belekortyolt egyet a vodkanarancsába és magamra hagyott.
Végignéztem, ahogy megkerüli a pultot, belekarol a Supermanbe és együtt elsétálnak a lépcső irányába. Aztán visszafordultam a koktélomhoz és hangosan - tekintve, hogy senki nem ült a közelemben - felsóhajtottam.
- Most mégis kivel igyak? - kérdeztem magamtól, és hirtelen elbizonytalanodtam az életem eddigi legjobb szülinapját illetően.
- Én iszom önnel, ha megengedi... - hallottam egy bársonyos hangot a hátam mögül.
Letettem a poharam, és ahogy megfordultam a székemen, a tekintetem találkozott a világ legszebb és legbarnább szempárjával.