Mr Szigorú

9. Kirsten

- Neked teljesen elment az eszed, Kirst? - nézett rám értetlenül Jane a félig kiürült borospohara mögül.

Péntek este volt, egy bárban ültünk egy-egy pohár vörösbor mellett és mivel Jane volt a józanabbik felem, természetesen megpróbált lebeszélni arról, hogy visszamenjek a klubba. - Nem! - vágtam rá kissé sértődötten. - Nagyon is eszemnél vagyok! De egyszerűen nem bírom elviselni, ahogy Mr. Grey annyira profin játssza a főnököt, miközben engem a tökéletesen nemtelen alkalmazott szerepébe meg a totális reményvesztettségbe kényszerít. Talán a klubban végre hajlandó lesz újra nőként nézni rám - próbáltam elmagyarázni neki az elméletem.
-

Szerintem csak fölösleges bonyodalmakba kevered magad, szívem. Mi jó származhat abból, ha ott találkoztok? Ha visszautasít, akkor csalódott leszel. Ha meg lefekszik veled, az csak további kérdéseket meg problémákat fog szülni. Nincs így is épp elég kérdésed, amikre nincs válasz?
Néha nagyon utáltam Jane józanságát és objektivitását. És ez is egy ilyen pillanat volt.
- Vagy megtudtál azóta bármi többet is róla? - kérdezte, mire én lemondón megráztam a fejem.
- Nem. Csak annyit tudok, amit Vincent mondott, meg amit te meséltél arról, amit Francois kiderített.
- Vagyis annyit tudunk, hogy Mr. Grey öt évvel ezelőttig nős volt, amikor is inflagranti lebukott a felesége előtt a tíz évvel fiatalabb szeretőjével. A szeretője meg öngyilkos lett, azután, hogy Mr. Grey elhagyta őt. Mr. Grey fizette a temetést, meg adományozott a lány családjának egy nagyobb összeget, természetesen névtelenül. Állítólag a lány hagyott búcsúlevelet, amiben leírta, hogy képtelen tovább élni a szerelme nélkül, és ezért végez magával. Mr. Grey pedig azóta is egyedül él, egy swinger klubbot működtet és valószínűleg minden éjjel más nőt cipel az ágyába - foglalta össze a dolgokat Jane, aztán még gyorsan hozzátette, hogy nem egy vidám történet. - Össze fogja törni a szívedet.
Ezt az utolsó mondatát nem akartam meghallani.

- Te el tudod képzelni, hogy eldobd a saját életed, mert a férfi, akit szeretsz, nem szeret viszont? - kérdeztem tőle, bár biztosra vettem a válaszát.
- Nem - jelentette ki nagyon határozottan. - És te? - kérdezett vissza, és gyanakvóan mért végig.

Eléggé jól ismert ahhoz, hogy sejtse a válaszom.

- Én gyáva lennék az öngyilkossához, de nem tudok pálcát törni senki fölött, aki önmaga vet véget az életének. El tudom képzelni azt a fokú szerelmet és izzást, ami után már minden más értelmetlennek és haszontalannak tűnik...

- Egyszer a romantikus lelked fog a sírba vinni, Kirst, meglátod - nevetett rám, de aztán komolyan folytatta. - Ha bármikor is öngyilkos gondolataid támadnának, azonnal szólj! Megértetted?

- Szólni fogok. De nem kell aggódj. Ahogymondtam, gyáva lennék felvágni az ereimet, vagy egy vonat elé vetni magam...
- Hidd el, egy férfi sem ér annyit, hogy vonat elé ugorj miatta. Szerelem ide, vagy oda...
- Valószínűleg... - feleltem elgondolkodva, aztán belekortyoltam a boromba.   
- És mit szeretnél tőle? - terelte vissza a szót Jane Kaj-re.
- Elsősorban szexet. Pontosabban orgazmust. Vagy még inkább orgazmusokat. Olyanokat, amiket eddig csak vele éltem át. Másodsorban pedig őt szeretném. Azt akarom, hogy rúgja fel miattam a hülye szabályait. Kétszer megtette. Nem értem miért nem tehetné meg harmadszor is? 
- Nem tudlak lebeszélni arról, hogy elmenj a klubba, igaz? - kérdezte tőlem reménykedve, de azt hiszem túl jól ismert már ahhoz, hogy tudja a válaszomat. - Azért majd mindenképp számolj be róla, hogy mi történt.
- Ezt kérned sem kell - mosolyogtam rá hálásan.
- Csak vigyázz a szívedre, oké? - emelte újra koccintásra a poharát.
- Oké! - vágtam rá és a poharaink halkan csilingelve koccantak egymáshoz, ma este már másodszor.
A szívemre ittam, és arra, hogy túléljem azt, amire készültem.