Mr Szigorú

8. Kaj

Miután hazaértem, töltöttem magamnak egy pohár vörösbort, és leültem az íróasztalomhoz. Ez az egész este nem úgy történt, ahogy szerettem volna, kezdve attól a pillanattól kezdve, hogy Kirstenbe ütköztem az irodám ajtajában. Miközben elkezdte összeszedni a lábaim előtt szétszóródott papírokat, egy rövid pillanatra találkozott a tekintetünk, és a szemei ugyanúgy csillogtak rám, mint azon az estén a klubban, mikor először találkoztunk. A játszószobámban is ugyanígy néztem le rá, de ő akkor épp bilincsre verve, meztelenül térdelt előttem és hagyta, hogy megdugjam az édes száját. Szerencsére Kirsten valószínűleg még azelőtt elfordította rólam a tekintetét, hogy észrevehette volna, hogy a nadrágom az elmúlt néhány másodperc alatt nagyon szűkké vált az ágyékom tájékán. Vettem egy mély levegőt, és igyekeztem megtalálni az úriembert magamban, aztán én is leguggoltam, hogy segítsek neki, meg persze azért is, hogy elrejtsem a hirtelen támadt erekciómat. Megkértem rá, hogy segítsen a bárpultban, ő pedig olyan ártatlan hangsúllyal válaszolta azt, hogy Rendben, uram!, hogy az összes hajam szála az égnek meredt a tarkómon, a farkam pedig megrándult a nadrágom szorításában. Aztán végignéztem, ahogy felegyenesedik, majd visszasétál Vincent irodájába, és tehetetlenül felsóhajtottam, mert a magassarkúba bújtatott hosszú lábainak, meg a testhezálló farmere alatt kirajzolódó kerek fenekének a látványa nagyon gyorsan és valahová nagyon messzire száműzte a bennem lakozó úriembert. Összeszedtem a papírlapokat, aztán az irodámba menekültem és megpróbáltam visszaszerezni az önuralmamat.

Most is minden bizonnyal sokkal hasznosabb értelmesebb elfoglaltság lett volna a könyveléssel meg Kirsten szerződésével foglalkozni, de ehelyett felnyitottam a laptopomat és beírtam a keresőbe, hogy Mr. Grey. Pontosan tudni akartam, hogy mivel érdemeltem ki ezt a becenevet Kirstentől. A legelső találat a wikipedia volt, ahol kellő részletességgel tárgyalták a regény három plusz két részét, és a belőlük készült filmeket, erről az oldalról kiindulva és követve az ott felkínált linkeket, néhány óra alatt elég sok mindent megtudtam a pasiról: Mr. Grey egy látszólag szigorú, a saját szabályai szerint élő, gazdag és jóképű dom, akinek az elcseszett gyerekkora rányomta a bélyegét az egész felnőttkorára. Christian egy nap találkozik Anaval, aki szinte azonnal beleszeret a férfiba, és fenekestül felforgatja az életét.

Saját vélemény kialakításához a sztoriról valószínűleg el kellett volna olvasnom a könyveket, és megnézni a filmeket, de azért annyit leszűrtem a neten talált dolgokból, hogy az alkotások eléggé megosztották az embereket. Vagy szerették, vagy szidták a történetet. Középút nem nagyon volt. És általában ugyanazokat a dolgokat szerették benne, amiket a szitkozódók hangosan kritizáltak: a szerelmi szál kiszámíthatóságát, a BDSM részek pontatlanságát és a szereplők motivációit.

Őszintén kíváncsi lettem volna Kirsten véleményére, főleg most, hogy már nem tudtam haragudni rá, amiért rám aggatta ezt a becenevet. Ám abban biztos voltam, hogy én nem lehetek az ő Christian-ja, vagy épp ő az én Anam, mert mi a valóságban éltünk, és nem egy romantikus kitalációban.

Lecsuktam a laptopot, és zuhanyozni indultam.

Amíg a meleg víz alatt álltam, végig Kirstenre gondoltam. Arra a két alkalomra, amikor együtt voltunk, és arra, ami ma történt közöttünk. Olyan érzésem volt, ahogy ott ültünk egymás mellett és beszélgettünk, minta ezer éve ismerném őt. Azt hiszem, nagyon jó barátok lehettünk volna, ha figyelmen kívül tudtam volna hagyni a vonzódásomat iránta, és az övét irántam. Nem az ő lába volt az első, amit megmasszíroztam, de vitathatatlanul az övé volt a legszebb, és azok a halk, elégedett sóhajok, amikkel a masszírozási technikámat jutalmazta, annyira felizgattak, hogy biztos voltam benne, hogy nem kerülte el a figyelmét, amikor kiszálltunk az autóból, hogy mennyire szűk lett a nadrágom az ágyékom tájékán. Borzasztóan sajnáltam, hogy vissza kellett utasítanom az ajánlatát, és hálás voltam neki, amiért ő józan tudott maradni helyettem is, de a visszautasítás volt a legokosabb, amit tehettem. Mindkettőnk érdekében.