Mr Szigorú

10. Kaj

Halkan csuktam be magunk mögött az ajtót. Annyira vágytam rá, hogy legszívesebben azonnal az ajtónak nyomva magamévá tettem volna, de éreztem, hogy Kirsten mennyire zavarban van, mióta kiszálltunk a kocsiból, és nem akartam hogy bármi miatt is rosszul érezze magát. Épp elég volt, hogy útközben elvesztettem a fejem és üvöltözni kezdtem vele. Felakasztotta a kabátjainkat az előszoba fogasára és a nappali vezettem őt.
- Ülj csak le... - mutattam a kanapé irányába. - Innál még valamit? - kérdeztem tőle és a nappalival egy légtérben lévő konyhába sétáltam.
- Nem tudom, talán még pezsgőt, ha van... - válaszolta, és helyet foglalt a kanapén.
A boros hűtőből elővettem egy üveg pezsgőt, kibontottam, majd két hosszú nyakú, kék színű poharat megtöltöttem a habzó itallal.

Kirsten lerúgta a cipőjét és az egyik lábát maga alá húzva ült a kanapé sarkába húzódva. Miután leültem mellé, átnyújtottam neki az egyik párás falú poharat és koccintottunk. Néhány aprót kortyolt a pezsgőből, majd megvárta, míg én is elemeltem a poharat a számtól és közelebb húzódott hozzám.
- Akkor holnap nem fogsz kirúgni? - kérdezte halkan.
- Nem, nem foglak kirúgni... - válaszoltam neki és egy újabbat kortyoltam a poharamból. - Ezt megígérhetem... - tettem hozzá, és nem tudtam, hogy hogyan mondjam el azt, hogy ennél többet azonban nem nagyon tudtam ígérni neki.
- Szeretnéd, ha elmennék? - kérdeztem tőlem hirtelen és letette a poharát a kanapé előtt álló üvegasztalra.
- Mi? - néztem rá megdöbbenve. - Nem! Nem szeretném, hogy elmenj! Azt akarom, hogy maradj! - mondta. - Csak nem tudom, hogy...
- Hogy? - kérdeztem vissza türelmetlenül.
- Nem tudom, hogy hogyan mondjam el neked, hogy ennél többet én nem tudok adni neked. Amit mi itt csinálunk, az kicsit sem helyes. És félre ne érts, nem vagyok erkölcs-csősz, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak úgy érzem, hogy neked nem velem kellene lenned, egy ötven pluszos, elvált, swinger klub tulajdonossal, hanem egy hozzád illő pasival, aki randizni visz, aki karácsonyra meglep egy kölyökkutyával és gyereket csinál neked. De te valamiért mégis itt vagy, és én nagyon örülök annak, hogy te itt vagy, mert nagyon jól érzem magam veled, ám azt semmiképp nem szeretném, ha többet várnál tőlem, mint amit én nyújtani tudok neked. Ráadásul januártól valószínűleg többet leszek Dániában, mint itt. Amíg be nem indul az étterem, addig legfeljebb havonta egyszer, vagy ha minden jól megy, akkor talán kétszer jövök ellenőrizni az itteni dolgokat... - magyaráztam neki és reméltem, hogy elég egyértelműen és világosan fejeztem ki magam.

Kirsten egy pillanatra sem vette le rólam a szemét, és láttam rajta, hogy az agya megküzd azzal, amit elmondtam neki
- Ha Belgiumba jössz, akkor találkozunk? - kérdezte tőlem. - Úgy értem, nem csak munkaügyben... - tette hozzá halkabban.
- Szeretnéd, hogy találkozzunk az éttermen kívül is? - kérdeztem vissza válasz helyett, mert valójában ő volt az, akinek jelen helyzetben döntenie kellett. - Akkor is, ha nem tudok neked mást adni a szexen kívül?
- Igen! - vágta rá gondolkodás nélkül. - Nagyon-nagyon jó lenne, ha minden alkalommal találkoznánk...
- Úgy lesz, ahogy szeretnéd... - mosolyogtam rá elégedetten és megkönnyebbülten.
Visszaadtam a kezébe a poharat és hozzákoccintottam az enyémet. Ezúttal magunkra ittunk. Olyan volt az egész, mint egy szóbeli szerződés. Kirsten a szeretőmnek szerződött. És én élni akartam a szerződés adta jogaimmal, miközben boldogan teljesítettem a rám eső kötelezettségeket.

Hozzáhajoltam és a szám az övére nyomtam. De nem azért, hogy megcsókoljam. A nyelvemmel az ajkai közé furakodtam és lassan megtöltöttem a száját pezsgővel. Kirsten halkan felnyögött.
- Még... - suttogta, amint lenyelte a kortyot a szájából, de kérnie sem kellett.
Máris egy újabb kortyot csókoltam a szájába, aztán egy újabbat és megint egy újabbat. Az alkohol és az adrenalin veszélyes keverék volt, de vállaltam a kockázatot. Kirsten a következő kortynál mohón visszacsókolt, amitől a pezsgő kifolyt a szájából, le az állán, a nyakán a dekoltázsa irányába.
- Ugye te sem akarod, hogy tönkretegyük a ruhádat? - kérdeztem tőle szigorúan és az ajkaimmal a pezsgő útját kezdtem követni.
Miután lenyaltam róla a pezsgőt elhúzódtam tőle és felálltam mellőle. A kezemet nyújtottam neki, ő pedig megfogta és hagyta, hogy felhúzzam magamhoz.
- Azt idd meg! - mutattam a poharára, és megvártam, míg az utolsó csepp pezsgőt is eltűntette, aztán letettem a poharam, elvettem az övét is és az emeletre indultam vele.
A hálószobámba vittem, megálltunk az ágyam mellett és türelmetlenül vetkőztetni kezdtem.