Mr Szigorú

18. Marcus

Egész éjjel fent voltam, mert nem hagyott nyugodni, ami az este történt. Hiába hajtottam fel kétszer kétujjnyi bourbont, nem jött álom a szememre és csak a plafont bámultam. Aggasztott Kirsten gyerekének a sorsa. És aggasztott Kirsten sorsa is. Meg a saját érzéseim is. Nem értettem, hogy miért kezdtem hirtelen ennyire aggódni valakiért, aki Kaj szeretője volt és aki most Kaj gyerekét várta.

És ha ennyi nem lett volna elég, aggasztott az is, amit a múltkori találkozásunkkor Kirsten mesélt Kajről és Miáról. Én nem ezt a verziót ismertem a szerencsétlen lány haláláról. És sehogyan sem akartak összeállni a kirakós darabkái a fejemben. Pedig annyira segíteni szerettem volna Kirstennek.

Vida ferrada... A jó rohadt életbe... Káromkodtam bele a szobám sötétjébe és az oldalamra fordultam. Este, az étteremben, nem tudtam nem észrevenni, hogy hogyan bámulják meg őt az asztaloknál ülő férfiak, de még a pincérek is. Volt Kirstenben valami megkapó. Igen, azt hiszem, hogy ez a legtalálóbb szó rá. Megkapó. A zöld szemei csillogása, a végtelen naivsága, vagy az érzékenysége, amivel a világot szemlélte. Nem tudom. Csak azt, hogy minél több időt töltöttem a társaságában, annál többet szerettem volna vele lenni. És nem akartam, most mégis újra eszembe jutott, a múltkori találkozásunk után ráadásul már sokadszor, ahogy Kirsten bilincsre verve elélvezett a kezeim között a klubban. Az apró nyögései, a puncija íze és ahogy utoljára megcsókolt. És a farkam határozottan egyetértett velem abban, hogy nagyon jó lenne megint érezni őt.

Porra! Bassza meg! Mi a franc bajom van? Nem is az esetem a csaj! Vékonyak a lábai, pedig én a vastag combokat szeretem, a vékony lábaihoz ráadásul túl széles a csípője és a 75A nem az méret, amibe bele lehetne fulladni, most mégis sokat adtam volna érte, ha eltemethetem magam a karcsú combjai között, a tenyerembe rejthetem a kicsi melleit és láthatom a csillogó szemeit. Rámarkoltam a farkamra a takaró alatt, de az csak olaj volt a tűzre.

Merde! Visszafordultam a hátamra, lerúgtam magamról a takarót és behunytam a szemem. Magam elé képzeltem, ahogy Kirsten ott feküdt a pamlagon és a nyelvem és az ujjaim elmerültek a forró és nedves puncijában, és nem kellett túl sok idő, hogy a nevét nyögve a csúcsra érjek.

De hiába reméltem, nem éreztem jobban magam az orgazmus után. Megtöröltem a kezem és a mobilom után nyúltam, mert bejövő üzenetet jelzett. Aztán épphogy elolvastam, egy újabb érkezett.

Kirsten... Ő sem tudott aludni és kétségbeesettnek tűnt. Még nem volt hajnali négy sem. Legszívesebben felöltöztem volna és átmenetem volna hozzá, hogy megvigasztaljam. Hogy megöleljem és elmondjam neki, hogy minden rendben lesz. És ahogy ezt végiggondoltam, rá kellett jöjjek, hogy semmi oka nincs annak, hogy miért is ne öltözhetnék fel és mehetnék át hozzá, hogy megvigasztaljam.

Felkeltem, lezuhanyoztam, felöltöztem és kocsiba ültem.

Amikor azonban fél órával később megálltam Kirsten háza előtt, már nem gondoltam úgy, hogy ez lenne a lehető legjobb ötlet. Haza is mehettem volna, de abban is biztos voltam, hogy hazaérve meg valószínűleg azon tipródtam volna, hogy miért is nem kopogtam be hozzá.

A kormányra hajtottam a fejem és vettem pár mély levegőt. Muszáj volt tennem valamit, mert úgy éreztem, hogy kezdenek kicsúszni az irányításom alól a dolgok. És mert nem akartam bevallani magamnak, hogy talán többet akarok Kirstentől, mint csupán a barátjaként mellette állni. Volt elég bonyodalom az életemben, nem volt szükségem egy újabbra. Egy ekkorára pedig végképp nem.

Kaj álmosan szólt bele a telefonba. Odaát, New Yorkban, este 11 körül járt, de Kaj ugyanolyan éjjeli bagoly volt, mint én, úgyhogy nem aggódtam azon, hogy esetleg felébresztem.
- Marcus! Barátom!
Hallhatóan örült nekem. És én biztos voltam benne, hogy ez az öröm nem fog sokáig tartani.
- Helló, Kaj! Hogy vagy? Nem zavarok?
- Itt minden okés! És mondd csak nyugodtan, még az étteremben vagyok! Minek köszönhetem a késői hívásod? Minden rendben a klubbal?
Nem futottam felesleges köröket. Rögtön a lényegre tértem.
- A klubban minden okés. Most Miáról akartam veled beszélni. Valamelyik este Kirstennel vacsoráztam és szóba került Mia is - mondtam és nem reméltem tőle gyors választ. - Valamit nem egészen értek.
Hagytam időt, hogy a szavaim megtegyék a hatásukat.