Mr Szigorú

25. Marcus - a hepiend után 2.

- Mi ez a nagy titokzatosság? - kérdezte Kirsten, miután Kaj bevezette őt a játszószobába.
Kirsten egyszerűen gyönyörű volt. Egy fekete, végiggombos ingruhát viselt, ami kellően szűkített szabású volt a megfelelő helyeken és nem rejtette el az alakját, a lábait neccharisnyába és egy szexi, fekete tűsarkúba bújtatta. A haját kivasalta ma este, az ajkain pedig matt rózsaszínű volt a rúzs, ami túlságosan vonzotta a tekintetem. Hálát adtam az égnek, hogy Kaj egy sállal bekötötte a szemeit, így nem kellett azon aggódnom, hogy a nadrágom máris elárulja neki, hogy milyen hatással van rám csupán az, hogy ő besétált ide.

Amikor Kaj két hete felhívott, nem voltam benne biztos, hogy ez életem legjobb döntése, de most, hogy ezen a helyen újra együtt voltunk, rájöttem, hogy sokkal jobban bántam volna, ha nemet mondok.

- Tessék, ezt idd meg! - nyomott Kaj Kirsten kezébe egy pohár koktélt, miután leültette a pamlagra és tökéletesen figyelmen kívül hagyta a kérdését. - Mimóza a mimózának - tette hozzá és jelentőségteljesen rám vigyorgott, de ezt Kirsten nem láthatta.
- Vicces - nyújtotta ki Kirsten rá a nyelvét, aztán belekortyolt az italba.
- Fenékig! - szólt rá, amint leengedte a poharat a szájától.
- Szóval szükségem van az alkoholra ahhoz, amire készülsz... - gondolkozott Kirsten hangosan.
- Csak idd meg, oké? Tudod, hogy szeretem, amikor engedelmes vagy - felelte Kaj lágyan.
És ez azonnal működött.
- És mikor vehetem le a szememről ezt a buta sálat? - kérdezte és Kaj hangjának irányába nyújtotta az üres poharat, amit én vettem el tőle, mert Kaj épp az ajtóhoz sétált, hogy becsukja.
- Ha ennyit nyavajogsz, akkor lehet, hogy meg sem engedem, hogy levedd! - felelte Kaj szigorúan, mire Kirsten fújt egyet.
- Pfff... Tudod, hogy annyira nem szeretem a meglepetéseket... - nyafogott tovább.
- Ezt szeretni fogod... - válaszolta Kaj és újra rám vigyorgott. - Nyújtsd a kezed a fejed fölé! - kérte tőle, de Kirsten nem mozdult.
- Csak nyújtsd a kezed, kislány! - ismételte meg Kaj, mire Kirsten egy nagyot sóhajtott és a feje fölé nyújtotta a kezeit.
Én megfogtam őket és rácsatoltam a bilincseket.
- Köszönöm! - mondta Kaj, és mielőtt Kirsten összerakhatta volna, hogy aki felrakta rá a bilincset, az nem Kaj, az álla alá nyúltam, kissé felemeltem a fejét és egy apró csókot nyomtam az ajkaira, mintha Kaj lettem volna.
De Kirstent nem téveszthettem meg, ahhoz túl okos lány volt.
- Kaj? - kérdezte Kirsten bizonytalanul.
- Igen, kislány? - kérdezett vissza Kaj és határozottan nem Kirsten közeléből szólt a hangja.
- Ki van még itt rajtunk kívül? - vonta kérdőre Kajt és jól láttam, hogy pillanatok alatt feszültté vált.
Hátrahúzta a vállát és kiegyenesítette a gerincét. Nem hinném, hogy valaha is része lett volna édes hármasban. És valószínűleg sejtelme sem volt arról, hogy ki lenne a harmadik ma este. Én pedig nem akartam, hogy egy másodperccel is tovább aggódjon, mint szükséges, ezért a számat újra az övére nyomtam és megsimogattam az arcát.
- Boldog születésnapot, hercegnőm... - szólaltam meg halkan.
- Marcus? - kérdezte meglepve.
- Igen, hercegnőm, én vagyok az - feleltem és levettem a fejéről azt a buta sálat.
Néhányat pislogott, mintha nem akarná elhinni, hogy tényleg én vagyok az, aztán Kajt kereste a tekintetével.
Kaj az András-kereszt elé húzott fotelban ült, ahonnan tökéletes rálátása nyílt a kúrópamlagra és Kirstenre.
- Mi folyik itt? - kérdezte Kirsten tőle. - Miért van itt Marcus?
- Ő a szülinapi ajándékod - válaszolta Kaj egyszerűen, mintha csak azt mondta volna, hogy az ég kék. - Talán még egy masni is van rajta valahol - tette hozzá egy sokat sejtető mosollyal.
- Úgy érted, hogy...? - kérdezett vissza Kirsten kissé értetlenül.
- Pontosan úgy. Ketten fogunk boldoggá tenni - válaszolta Kaj az előbbi egyszerűségével.
- Ha te is szeretnéd. Természetesen csak akkor. Semmi kényszer - vettem át tőle a szót.
Ezt muszáj volt tudnia. Bármennyire is csábító volt ennek a liezonnak a gondolata, és bármi járt is Kaj fejében, én semmi olyat nem akartam tenni, amit Kirsten ne akart volna.