Mr Szigorú

7. Kirsten

Jane tartotta bennem a lelket. Azt mondta, hogy büszke rám, amiért kiosztottam Greyt. Én nem gondoltam, hogy bármire is büszke lehetnék, csupán szomorúnak és csalódottnak éreztem magam. Nehéz volt a történtek után visszatalálni magamhoz, hiába éreztem azt, hogy ami Grey és köztem történt, az sokkal több volt, mint szex, ő erről valószínűleg messze nem így vélekedett, ezért a legokosabb, amit tehettem az az volt, hogy a továbbiakban úgy viselkedtem, mintha semmi nem lett volna közöttünk. Miután ezzel megvoltam, megpróbáltam az összes negatív energiámat kreatív energiává alakítani, és az étterem weboldalát a lehető legmenőbbre fejleszteni. A designon túl természetesen én lettem a felelőse az étterem közösségi oldalainak is, valamint hozzám futottak be az online asztalfoglalások is, amiket minden nap Vincenttel egyeztettem, általában telefonon.

Egy októberi péntek délutánon moziba készültem Jane-nel, és arra gondoltam, hogy ha már úgyis a városba visz a dolgom, akkor a foglalásokat személyesen viszem be Vincentnek, ráadásul már hetek óta nem találkoztam a főnökömmel, akiről Francois szerint azt pletykálták, hogy a szülőhazájában is étteremnyitásra készül. Hiába, egy swinger klub valószínűleg nagyon jól jövedelmező vállalkozás lehetett.

Az étteremben a szokásosnál is nagyobb nyüzsgés fogadott. Vincent meg sem próbált nekem egy asztalt adni, hanem megkért, hogy menjek az irodájába, és amint tud, máris jön. Én pedig nem ellenkeztem, hanem a látványkonyha mellett elsétálva a személyzeti részleg felé indultam. Vincenté volt az utolsó előtti szoba, hátrébb már csak a mosdók voltak. Úgy tűnt Mr. Grey aznap este megtisztelte a belga éttermét a jelenlétével, az irodája ajtaja félig nyitva volt, és bár nem láttam őt, a hangját hallottam, valószínűleg telefonon beszélt valakivel.

Vincent szobája egyszerűen volt berendezve, és a legszükségesebb bútorokon kívül semmi olyan nem kapott helyet benne, ami kicsit is barátságossá vagy otthonossá varázsolhatta volna az irodát. Egy-két kép a falakra, egy színes függöny és pár cserepes virág sokat javíthatott volna az ódon hangulaton. Leültem az egyik fotelba és kibújtam a kabátomból. Elővettem a mobilom és lecsekkoltam, hogy az utóbbi egy órában, mióta eljöttem otthonról, érkezett-e be újabb foglalási igény, és azokat is hozzáadtam a listához. Mire ezzel végeztem, addigra Vincent is csatlakozott hozzám, egy pohár kólával a kezében, amiről kiderült, hogy nem csak sima kóla.

- Ugye szereted a Cuba Libre-t? - kérdezte, és letette a mellettem lévő asztalra a koktélt.

- Köszönöm, szuper lesz! - mosolyogtam rá.

- Mennyire sietsz?

- Hétre kellene a mozinál lennem. De miért kérded?

- Azért, mert bolondokháza van odakint, és most tuti nem ülhetek le a foglalásokkal sakkozni. Három pincér is beteget jelentett ma, és muszáj volt nekem is beállni segíteni. Vissza tudsz jönni esetleg a mozi után? Vagy terveztél valamit?

- Persze, semmi gond - feleltem. - De az is jó, ha ideadod az itteni foglalásokat és majd én összefésülöm őket. Van még egy kis időm.

- Megtennéd? - nézett rám meglepve.

- Nagyon szívesen!

- Lekötelezel, Kirst! - mosolygott rám, és pont úgy festett, mint egy nagyon boldog kiskutya. - A lista ott van az asztalomon - mutatott az íróasztalára - és még meg kellene Jennyt kérdezned a recepción, hogy nála van-e valami esetleg.