Szerintem mondanom sem kell hogy Tokyo az egyik legszebb város. Az emberek kedvesek és egy rossz dolgot sem tudnék mondani erről a helyről. Mivel lassan lenyugvóra tér a Nap, ezért gondoltam elindulok sétálni a legjobb barátnőmmel,Emmával. Kiskorunk óta nagyon jóba vagyunk. Neki szerencséje volt a szerelemben, ráadásul a bátyja legjobb barátjával,Drakennel jött össze. Én meg hát mit is mondjak ...sosem voltam túl sikeres ha ilyenről volt szó. Eléggé elbambulhattam,mert felfedezni véltem ahogy Emma a szemem előtt lengeti a kezét.
- Föld hívja Yn-t! Minden oké? - hajolt bele az aurámba,szóval kénytelen voltam rá figyelni.
- Bocsi. Kicsit elkalandoztak a gondolataim. - vakartam meg kínosan tarkómat. - Mit mondtál? Milyen édességboltot kell megnéznünk?
- Heh?? Semmi ilyesmit nem mondtam. Ahjjjj,te meg a dorayaki. Esküszöm,tisztára olyan vagy mint a bátyjám. - durcázott be a lány,mire elkuncogtam magam.
- Sok mindent lehet rólam elmondani,de azt semmiképp sem hogy hasonlítanék Mr. Toman vezérére. Ő sokkal menőbb mint én,gondolj csak bele. Egy egész bandát vezet,és legyőzhetetlen. Egyik másodpercről a másikra tudja váltogatni a személyiségét, nem mellesleg helyes is. Irigyellek hogy ilyen bátyjád van. - sóhajtottam hatalmasat kínomban.
- Hmm, Yn-chan szerintem totál mások a meglátásaink. Egyébként meg,ha Mikey a bátyjád lenne akkor nem lehetnék a cupydo-tok. - mosolyodott el,majd gyorsabban kezdett sétálni. Ezernyi kérdés fogalmazódott meg most bennem, amikre nem hiszem hogy szeretnék választ kapni.
- Ezt meg hogy értetted? - húztam fel kérdőn szemöldökömet,mert az előbbi kijelentésével teljesen összezavart.
- Ugyan mááár~ A vak is látja hogy tetszel neki,csak fél bevallani. Ennyi az egész. - rántotta meg a vállát. Egy ilyen hülyeséget csak így kijelent? Emma sosem fog változni,ez reménytelen.
- H-hogy tessék? Én meg Mikey? Na ne röhögtess. - nevettem el magam. Próbáltam leplezni, azonban már túl régóta tetszik a fiú. Még szerencsém hogy Draken nem vette eddig észre,mert ha ez kitudódik akkor ezer százalék hogy elmondaná neki.
- Te tudod, de én szóltam. - húzta száját egyre hatalmasabb mosolyra. - Nekem mennem kell mert randim van, úgyhogy szurkolj légyszi. Neked meg ajánlom figyelmedbe a szöszi herceget. - ekkor hátam mögé nézett elég gyanúsan amit furcsálltam. - Na szia Yn-chan! - integetett a távolból a lány.
Mivel én még maradni akartam, ezért gondoltam menet irányba fordulok és haladok előre de balfék létemre neki mentem valakinek, tehát elestem.
- Bocsánat,nem figyel...Mikey? - kerekedtek ki a szemeim, amint megláttam hogy kibe is botlottam. Szó szerint.
- Nekem kellett volna figyelnem. Nagyon megütötted magad? - nyújtotta felém kezét hogy felsegítsen,amit természetesen elfogadtam.
- Kutya bajom. Köszönöm! - álltam fel az eddigi igencsak kényelmetlen talajról. - Várj..te követtél minket?
- M-mi? Miért követtem volna a húgomat és a legjobb barátnőjét?
- Ne haragudj,igazad van. Túl sok filmet nézhettem. - erőltettem magamra egy kis jó kedvet hogy ne legyen annyira ciki a helyzet,bár ezen már semmi sem tudott volna segíteni.
- Van kedved sétálni? - indult el arra,amerre eredetileg én akartam. - Ha nincs akkor itt is maradhatsz.
- Jól van,várj már! - kiáltottam utána,majd utól értem. - A bandával mi a helyzet? Chifuyu néha szokott róla mesélni dolgokat,csak kíváncsi vagyok a te szemszögedből a sztorikra.
- Most tényleg a saját bandámmal akarod terelni a témát? - mosolyodott el. - Yn-san,reméltem hogy ennél valami jobbal fogsz előállni.
- É-én nem értem mire gondolsz. - jöttem zavarba. Ennyire feltűnő lettem volna? Bakker,magamon észre sem vettem.
- Pedig nagyon is jól tudod hogy tudom hogy tudod.
- Ebbe belekeveredtem... Tudod hogy tudom hogy... - ezt már időm se volt befejezni mert magához ölelt. Megkell vallani,meglepett a tevékenysége. Csak így hirtelen a semmiből megölelt az a személy,aki már régóta tetszik.
- Remélem te is hasonlóan érzel mint én. - ölelt engem továbbra is szorosan.
- Ami azt illeti...igen. - váltam el tőle,miközben enyhe pír szökött fel az arcomra. Elmerengtem hogy már mióta is vártam erre a pillanatra. Ami azt illeti,már szinte kiskorunk óta felnéztem rá. - Mennyi ideje tudod?
- Lássuk csak... azóta amióta Draken megtudta a húgomtól,szóval nagyjából négy hónapja. - merengett el miközben az eget kémlelte.
- Ezért mindketten kifognak kapni. - fontam mellkasom előtt össze kezeimet.
- Nem szolgáltak rá a haragodra. Ha ők nincsenek, akkor most nem erről beszélgetnénk. Szóval?
- Szóval mi? - vetettem rá értetlen pillantást.
- Yn,lennél a barátnőm? - fogta meg a kezeimet. Egy árva szó sem jött ki a torkomon,mivel annyira lesokkolt a kérdése. Igenlegesen bólogattam,mire lágyán megcsókolt.
- Köszönöm hogy a barátnőd lehetek. - bújtam hozzá szorosan.
Ezután levakarni sem tudott magáról. Túlságosan boldog voltam mellette. De ő is eléggé szeretett ahhoz, hogy 0-24 elviseljen engem. Mivel összejöttünk, ezért gyakran járkáltunk dupla randikra Emmával és Drakennel,amiknek a vége mindig színlelt vitával zárult,de hát mi nők már csak ilyenek vagyunk.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
