Hogy milyen is amikor van egy mostoha tesód? Nos... olyan mintha a vérszerinti lenne. Ugyan úgy viselkedtek egymással mintha ugyan abból a családból származnátok. Legalábbis nálunk. Szerencsés vagyok hogy Bajit a testvéremnek mondhatom. Amikor a szüleim meghaltak autóbalesetben, akkor az anyukája vett a szárnyai alá, mivel igen szoros kapcsolatot ápolt édesanyámmal. De ennek már öt éve. Azóta egy harcias 16 éves tini lettem,akit Baji tanított. Legalábbis verekedni. Az írásba mindig én vagy Chifuyu álltunk a rendelkezésére. Szerencsére az ő osztagába helyezett el engem Mikey,ami igazából érthető. Éppen a harmadik osztag új tagját készülünk felavatni,de a fekete hajú sehol sincs. - Hol vagy már te pancser? - gondoltam magamba. Éppen hogy csak egy pillanatra gondolkodtam el, viszont arra eszméltem fel hogy Kisakit Takemitchy kiütötte,ez miatt pedig Baji a szőkének rontott,akit Mitsuya állított le. Istenem. Egyetlen másodpercre kalandozok el,erre fel....
- Itt hagyom a Tomant. - jelentette ki könnyelműen mostohatestvérem, aki a lépcsőről sétált le.
- Mit képzelsz Baji? - ordított rá Mikey, viszont figyelmen kívül hagyta.
- Akkor én is kilépek! - ez elég nagy meggondolatlanság volt a részemről,ugyanis a többiek dühösen néztek végig rajtunk ahogy elhagyjuk a helyet. Talán hiba volt hirtelen ezt kimondanom.
- Miért jöttél velem? - nézett maga elé,miközben sétáltunk az utcákon.
- 5 éve kitartunk egymás mellett mint testvérek. Így láttam jónak. - feleltem neki. - Azt meg már inkább meg se kérdezem hogy miért hagytad ott őket.
Bekanyarodva az egyik sikátorba,egy igencsak ismerős alakot véltem felfedezni.
- Csá Kazutora! - pacsiztak le.
Valójában a szőke tincses fiút régóta ismerem, mivel régebben amikor az én anyám és Bajié folytonosan találkoztak, akkor elég sokat voltam Keisukéval, ezáltal őt is megismertem.
- Yn-chan,rég láttalak. - pillantott rám Baji válla felett boldogan.
- Úgy szintén. Kérlek elárulnátok mi folyik itt?
- Csatlakozom a Valhallához. Te velem tartasz? - adott magyarázatot a fekete hajú. - Jó kezekben lennél. A döntés viszont rajtad áll.
Fontolóra vettem minden lehetséges opciót. Ha csatlakozom akkor örökre vége a Tomanos időimnek. Azonban ha elutasítom, akkor nagyjából felhőtlen életet tudnék folytatni, mivel nem kéne harcolnom. Elég egyértelmű kéne legyen hogy ilyenkor az ember mit választ, de én máshogy vélekedem.
- Legyen... csatlakozom. - sóhajtottam fájdalmamban, aztán Kazutora elvezetett minket a bandája épületéhez.
Mikor beléptünk,sokkalta másabb volt a közérzetem mint a Tomannál. Annyira nyomott volt a hangulat. Beljebb érve egy tőlem sokkal magasabb srácot láttam meg. Azt a rohadt,vagy 2 méter magas lehet.
- Kiket hoztál Hanemiya? - kérdezte tőle a felhőkarcoló.
- Egy régi barátomat aki a Toman első osztagának a vezetője volt. A lány pedig a mostoha húga. - ismertette vele.
- Holnap letesztelem őket. Addig viszont eszedbe ne jusson információkat kiadnod nekik rólunk.
- Hanma, azért ne nézz hülyének. - húzta száját gúnyos mosolyra.
- Gyere ide! - intett felém ezek szerint Hanma,és tettem ahogyan kérte. Hirtelen elém lépett,és alig választott el minket egymástól pár centi. - Hogy hívnak? - tűrt fülem mögé egy tincset.
- Tagawa Yn. - mondtam neki félelemmel telien, mivel elég ijesztő alak volt.
- Úgy érzem jól kifogunk jönni Yn. - simított végig nyakamon,míg másik kezével a csípőmre szorított. Remegni kezdtem, mivel számomra nem közömbös a testi érintés. Na meg persze csak most láttam őt életembe először. - Jól van,menj! - gyújtott rá a cigire miközben hátat fordított nekem.
Ezután Bajival haza felé vettük az irányt és mindketten szó nélkül sétáltunk egymás mellett,ami rohadt kínos volt azok után ami velem történt. Mikor beléptünk az ajtón, "anya" hagyott nekünk cetlit, miszerint a főnöke beosztotta őt éjszakás műszakba, szóval találjuk fel magunkat. A fiú mérgesen nézett rám és neki szorított a falnak.
- Miért engedted neki hogy hozzád érjen? - szórtak szikrát szemei.
- Nos nem igazán volt más választásom mint láthattad. Egyébként meg téged mit zavar? Azzal leszek akivel akarok. - feleseltem neki vissza harciasan.
Ekkor hirtelen elhallgattatott csókja kíséretében. Hevesen mozgott nyelve a számban,és ezt az iramot alig bírtam tartani.
- Az enyém vagy,megértetted? - támadta le nyakamat,majd erősen megszívta néhány helyen,amit halk sóhajokkal illettem miközbe dús hajába túrtam.
- Csak a tiéd. - erőltettem ki magamból ezt a mondatot,miközben egyre hevesebben kapkodtam a levegőt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
