Ez a sok tanulás már esküszöm hogy kimerít. Ráadásul 1 hónap és érettségizek, ami már szinte itt van a nyakamon. Néha pihennem kellene na de így...még csak álmodoznom se szabad róla. Merengtem folyamatosan a gondolataimba, ám ekkor megcsörrent a telefon ami a szívbajt hozta rám.
- Szia kicsim! Hogy hogy hívtál? Nem a srácokkal vagy motorozni? - kérdeztem páromtól.
- De igen. Vagyis nem. Úgy volt, igen, viszont arra gondoltam hogy inkább elmehetnénk ma valahova.
- Ez tényleg jó lenne de tudod hogy tanulnom kell. - feleltem neki lehangolóan. Annyira jó lenne egy kis időt vele tölteni mert az utóbbi hetekbe nagyon keveset tudtunk együtt lenni. Vagy én voltam elfoglalt, vagy pedig ő ment csatázni a Tomannal. Valahogy sose jött ki jól a lépés.
- Persze hogy tudom. Ennek ellenére rád fér a lazítás. Ja és nézz ki az ablakon. - amint ezt kimondta, felhúztam a szemöldökömet mert nem tudtam hogy mit akar ezzel. Oda sétáltam az ablakhoz, és boldogan elvoltam szörnyülködve hogy milyen makacs a barátom. Itt állt a házunk előtt a motorral, a kormányon pedig egy fából készült kosárka volt. - Na mit mondasz? Velem tartasz? - beszélt továbbra is a telefonba miközben engem nézett mosolyogva.
Semmit sem válaszoltam neki csak letettem a hívást, majd gyorsan magamra kaptam egy pulcsit és a kis táskámat.
- Anya, apa! Elmentem Mitsuyával majd este jövök! - kiabáltam nekik oda és válaszukat meg sem várva már rohantam is ki az ajtón. Oda futottam a barátomhoz, és szorosan átöleltem őt.
- Nagyon hiányoztál. - puszilt bele nyakamba, amitől a mai napig kiráz a hideg de egyben szeretem is amikor ezt csinálja.
- Te is nekem. - mosolyodtam el. - Szóval? Hova akarsz engem elvinni? - pattantam fel mögé a motorra.
- Majd meglátod. Egyenlőre még titok.
- Olyan gonosz vagy. - boxoltam őt hülyeségből vállon, aztán pár másodperc múlva már el is indultunk.
A Nap éppen lenyugvóba volt, tehát iszonyatosan hangulatos volt a motorozás. Amint telt az idő, annál kintebb mentünk a városból ami nekem kicsit furcsa volt úgyhogy inkább rákérdeztem.
- Ugye nem akarsz elrabolni? - poénkodtam vele.
- Háát, majd meglátod. Aki kíváncsi az hamar megöregszik. - istenem ez a fiú. Komolyan mondom, ha nem lenne akkor kikéne őt találni.
Ezután már inkább meg se szólaltam. Inkább érdeklődve figyeltem az utat hogy végre mikor érkezünk már meg. Bár ezzel aligha lehetett volna gondom, mert ezt a hosszú távot szinte percek alatt megtettük abban a tempóban amiben Mitsuya vezetett.
Elérkezett a várva várt pillanat, ugyanis megálltunk egy hatalmas füves terület kellős közepén ahova vezetett be földes út. Mit is mondjak, egész praktikusan lett megcsinálva. Párom leterítette a plédet, majd elhozta a motorról a kosarat, én pedig addig helyet foglaltam.
- Hogy tetszik? - ült le mellém a fiú.
- Szokásosan eltaláltad hogy mihez lenne a legnagyobb kedvem. Köszönöm szivem! - öleltem őt meg amit természetesen viszonzott.
- Örülök hogy tetszik. Sokat kellett gondolkoznunk a srácokkal hogy mi is lenne a legjobb randi helyszín.
- Ahaaaaa, szóval csaltál, értem én. - játszottam a sértődöttet.
- Na na, ezt azért én nem jelenteném ki csak így. Az ötlet az enyém volt, csak a helyszínbe nem voltam biztos. Ezért volt muszáj kikérnem Hakkai, Chifuyu és Takemitchy véleményét.
- Ha úgy vesszük...ez nem is olyan rossz kifogás.
- Hékás! Gyere csak ide, velem te ilyet nem játszol. - miré észhez kaphattam volna, már csak arra lettem figyelmes hogy elkezdett engem csikizni. Nyílván kegyelemért könyörögtem amit nehezen, de végül megadott.
- Tényleg köszönöm Mitsuya. - hálálkoztam neki miután a légzésem visszaállt a normális kerékvágásba.
- Jajj ugyan már. Örülök hogy végre kiszakadtál a mindennapokból és végre velem is töltesz egy kis időt. Természetesen megértem hogy tanulnod kell mert azért valljuk be, nem kis célt tűztél ki magad elé, de néha lazítanod is kell.
- Tudom. Mégis olyan nehéz ez a kettő együtt. Amikor pedig én lennék szabad, akkor meg te vagy elfoglalt. - hangolódtam le, mivel egy ideje ez már így megy és nagyon nem jó.
- Nézd a jó oldalát. Ennek ellenére is együtt vagyunk és közös jövőt tervezünk. - ekkor felcsillantak a szemeim. Igaza van. Ne csak a negatívat lássuk mindenbe. Más párok ilyenkor már rég szakítottak volna ha nem tölthetnek egymással annyi időt. Szerencsés vagyok hogy egy ilyen fiút szánt nekem a sors mint Mitsuya.
Kicsit még beszélgettünk erről a dologról, viszont hamarosan neki láttunk enni. Nagyon finom volt minden. A sütiket is ő sütötte és a többi finomságot is. Boldogan néztük a naplementét, miközben a karjaiban feküdtem.
- Nagyon szeretlek. - néztem fel a fiúra.
- Én is szeretlek Yn. - mondata után lágyan megcsókolt. Végre felszabadultságot éreztem újra mellette. Nem gondoltam semmi másra, csak rá és arra a helyzetre amit éppen együtt éltünk meg. Bárcsak több ilyen randink lehetne mint a mostani.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
