Tokyo Revengers Oneshot

Mitsuya x Reader

- Yn,te jössz velünk? - sétált hozzám Draken a gyűlés befejeztével.

- Attól függ hova. - a barátaim,de olyan őrültek, hogy este képtelenség bennük megbízni.

- Felavatjuk az új tagunkat,Takemitchyt. - ugrált örömében Chifuyu. - Muszáj jönnöd!

- Hát nem is tudom.. - gondolkoztam el. - Még átgondolom.

- Hmm, akkor szerintem gyorsan döntésre fogsz jutni mert Mitsuya is ott lesz. - súgta fülembe Mikey hátulról,majd elém lépett. - A vörösségedből ítélve velünk jössz. - viccelődött rajtam,majd a motorhoz rángatott,ahol felültem mögé.

- Utállak Mikey! - húztam fel orromat,miközben átkaroltam,mert amilyen életveszélyesen vezet, nincs kedvem leesni.

- Naa,ez gonosz volt Yn-chan. Egyébként is... semmi rosszat nem mondtam. Legalábbis olyat nem ami ne lett volna igaz.

- Nagyon jól tudod hogy Mitsuya a gyengepontom és mindig ezt használjátok ellenem fegyverként. - rivalltam az előttem lévőre,aki leparkolt,ugyanis a házamhoz értünk.

- Ha ez az egyetlen amivel rá tudunk téged venni valamire, akkor még szép hogy ezt használjuk fel. - kócolta össze a hajamat. - Van egy órád elkészülni. Utána eljön érted Ken-chin. Addig is szia Yn-chan! - integetett a motorról Mikey.

- Anya! Megjöttem! - léptem be a házba.

- Szia kicsim! Hamar hazaértél. Azt hittem tovább maradtok a srácokkal. - ölelt át,én pedig viszonoztam tettét.

- Igen igen,de ők még szeretnék az új banda tagot felavatni,szóval nem sokáig leszek itthon mert jön értem Draken. - vetettem le magam a fotelbe mert fáradt voltam.

- Na és mondd csak. Ott lesz a híres nevezetes Mitsuya-kun is? - kérdezte kedvesen, viszont én inkább mégjobban bele süppedtem a kanapéba.

- Anya,ne már! - színleltem haragot. - De amúgy igen,ott lesz.

- És a bátyád is veletek tart?

- Na még csak ő hiányozna. Biztos hogy nem jön velünk! - kezdtem kiabálásba amit nem így terveztem. Elég hamar felkapom a vizet mindenen,főleg ha a bátyámról van szó.

- Hova nem megyek? - csatlakozott hozzánk az emlgetett szamár.

- Lányos program szóval mindegy. - tereltem a témát.

- Hmm,Mikey-t még el is tudnám képzelni lánynak,na de a többieket. - nevetett fel. - Veletek megyek.

- Csak próbáld meg Kisaki. - néztem rá szikrát szóró szemekkel. Anyám idő közben elment, mivel sosem szeretett a kettőnk dolgába bele avatkozni.

- Tegyük fel hogy megpróbálom. Mi lesz? - húzta száját félmosolyra.

- Te ott nem vagy kívánatos személy. Jobban teszed ha itthon maradsz. Most viszont szeretnék menni készülődni,mert miattad késésbe vagyok. - fordultam sarkon,ezzel ott hagyva őt.

Először elmentem letusolni,majd felöltöztem. A nadrágom és a felsőm is fekete volt. Mintha temetésre mennék, pedig ünnepelni fogunk. Na jó,mindegy. Ez már így marad. Össze állítottam magamnak egy enyhébb sminket,mivel mégis csak kitüntetésről van szó. Takemicchi életében ez egy jelentős pillanat. Gyerekkorom óta ő a legjobb fiú barátom, mivel egy oviba,suliba és gimibe jártunk. Az utóbbi természetesen még a jelenre is vonatkozik. Annyiszor rontottam el a tusvonalamat, hogy fél órát elvett az életemből. Valaki csöngetett,én meg igyekeztem csipkedni magam.