- Miért van az, hogy ha valami baj vagy tragikus dolog történik valahol, akkor te mindig jelen vagy azon? - fogta a fejét Draken amit az elmélete váltott ki belőle.
- Hát izé...ez egy roppant jó kérdés. Nem tudom. Talán azért mert vonzom a bajt? - hangomat feljebb vittem a mondat végére, mivel tényleg még én magam sem tudom hogy ez hogyan lehetséges.
- Szerintem inkább a baj vonz téged. - nevette el magát Mikey, én pedig játszottam a sértődöttet.
- Valamelyik nap elkéne mennünk inni. Mit szóltok hozzá? - tette fel kérdését a magasabbik.
- Ez jó ötlet Ken-chin. De előre szólok hogy Yn-re neked kell vigyáznod ha le issza magát.
- Hé! Én sokkal jobban bírom a piát nálad. - vágtam őt tarkón, amihez egyből oda nyúlt.
- Jól van na, csak vicceltem. - mentegette magát Mikey. - A holnapi nap nektek jó lenne?
- Uhum. - feleltünk egyből mindketten Drakennel. Ezután lebeszéltük hogy mikorra menjünk a diszkóba és hány órára. Később a meghívottak száma is bővült mert hát minél több, annál jobb.
Másnap délután elkezdtem készülődni ami abból állt, hogy raktam magamra egy visszafogottabb sminket meg kivasaltam a hajamat. Felvettem a kedvenc fekete bőrnadrágomat, mellé pedig egy spagetti pántos szintén fekete haspólót. Mikor ezzel elkészültem, elköszöntem a szüleimtől és már rohantam is a buli helyszínére. Megkell vallanom elég sokan voltak, szóval időbe telt mire megtaláltam a barátimat. A bár pultnál ültek, ki gondolta volna.
Mikey szokásosan idegesítette Drakent, míg Chifuyu Bajival nevetett. Én meg hát egy kis idő után elkezdtem unatkozni.
- Valaki jön velem táncolni? - tettem fel jó hangosan kérdésemet, mivel a zenétől alig hallottuk egymást.
- Én, én, én! - pattant fel Mikey mint egy kisgyerek, majd egészen a táncparkettig ráncigált a kezemnél fogva. - Amúgy azt hiszem kezdek részeg lenniiiiiiii.
- Na mit ad Isten...látod én mondtam hogy sokkal jobban bírom a piát mint te. - gúnyolódtam rajta amire elfintorodott.
- Gonosz vagy Yn-chan, nagyon gonosz.
- Hát csak az igazat mondtam. - poénkodtam rajta tovább, viszont abban a pillanatban meg is bántam, mivel olyan szinten elkezdett csikizni, hogy legszívesebben sírva nevettem volna a földön. - Jhól vanh, hagyjááál, ennyi eléghhh. - nevettem tovább.
- Máskor gondold meg hogy mit mondasz a Toman kapitányának. - ugyan olyan komolytalan hangnembe mondta mint az eddigieket.
- Kimegyek kicsit levegőzni a hátsó bejárathoz, mindjárt jövök! - szóltam oda neki, majd bólintott amivel azt jelezte hogy tudomásul vette. Vagy szimplán csak hallotta, mert ebben az állapotban nem hiszem hogy eljutott volna az információ az agyáig.
Amint kiértem, megláttam valakit. Túl sötét volt ezért nehezen tudtam volna felismerni az alakot. Sőt, akármennyire próbálkoztam, az Istenért se tudtam rájönni hogy honnan innen ilyen ismerős. Aztán végülis hagytam a francba mert idegenekkel nem fogok foglalkozni. Legalábbis ezt tettem volna ha nem szól hozzám.
- Rég láttalak. Te hogy hogy itt? - még mindig távol volt tőlem, viszont a hangja ismerős volt.
- Foggalmam sincs hogy ki vagy és mit akarsz szóval kopj le. Chh, barom. - a mondatom második részét alig hallhatóan mondtam, bár sajnálatos módon jó volt a füle.
- Na na na, ilyet mondasz rám? Ez most szíven szúrt. - amint elkezdett közeledni hozzám, félelem fogott el. De még én magam sem tudom hogy miért. - Hiányoztál Yn. - megállt előttem, és egyből rájöttem hogy ki is ő.
- Tora! - ugrottam a fiú nyakába. - Ne haragudj, nem tudtam ki vagy a sötét miatt. Mi újság veled? Minden rendben?
- Velem igen. Bár ahogy téged elnézlek, rólad ez aligha mondható el. Sokat ittál. - méregetett engem végig a szemeivel.
- Ja hát igen. A barátaimmal kicsit ki akartunk kapcsolódni. - magyaráztam el neki a helyzetet, mielőtt még azt hinné rám hogy alkesz vagyok.
- Hát azt látom. Haza vigyelek? - fogta meg a karomat, mert közben majdnem eldőltem. Legközelebb lehet kevesebbet kéne innom.
- Ugyan hagyd csak, simán megoldom.
- Nem úgy látom. Tudod mit? Haza viszlek és ez nem kérdés. - amint felfogtam volna hogy mit is mondott, már a kijárathoz húzott.
Felültetett maga mögé a motorra, és mivel tudta hogy hol lakom, egyből az úticél felé vette az irányt. Nagyon erősen karoltam őt át, mivel féltem hogy máskülönben leesnék.
A szokásosnál sokkal lassabban vezetett ami fura volt, hisz mindig őrült módjára szokott száguldozni. Miután megérkeztünk, bekísért a szobámba, majd leültünk az ágyra.
- Ha gondolod itt maradhatok veled éjszakára. - pillantott rám Kazutora amit nem tudtam mire vélni.
- Nem muszáj. Nem szeretnélek feltartani.
- Ne butáskodj, én ajánlottam fel. A másik meg...rád mindig van időm. - mosolyodott el halványan amibe bele pirultam. Huha Yn, legközelebb ne igyál ennyit mert kezdel bekattanni.
- Rendben, köszönöm Tora. - ezzel a lendülettel fogtam magam, és bedőltem a kényelmes ágyamba, ő pedig mellém amitől mégjobban elvörösödtem bár én sem tudom hogy miért.
Megfordultam, tehát vele szembe helyezkedtem el. A hold fénye adott némi világosságot ezért halványan láttam az arcát. Fülem mögé tűrt egy tincset, majd elkezdett hozzám közeledni. A szívem egyre hevesebben kezdett verni ami biztosan csak az alkohol hatása lehetett. Legalábbis próbáltam magammal ezt elhitetni. Ajkaink végül összértek és lágyan megcsókolt. Először az ijedtségtől nem viszonoztam, azonban amint felfogtam hogy mi történik, egyből ajkaira tapadtam.
Innentől a fantáziátokra bízom😌
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
