Petra_Vivien kérésére,és Mikey szülinapja alkalmából. Jó olvasást hozzá!☺️❤️
A mindenlében kanál bátyám Chifuyu, sose ad nekem teret. Mondhatni rövid pórázon tart. Most is ki tudja hol lehet ez a szerencsétlen. A közösségi platformokat nézegetve ajtó nyitódást hallottam és amint megláttam őt,a maradék életerőm is elszállt.
- Te már megint hogy nézel ki? - rivalltam Chifuyura és ha nem lenne szegény tele ilyen sérülésekkel,már rég csattant volna a kezem az arcán.
- Csak láss el. - forgatta meg a szemeit.
10 perc elteltével egy 'köszönöm' hagyta el a száját. Mivel tudni akartam hogy miért van ilyen állapotban ezért újra rákérdeztem.
- Ne foglalkozz vele. Ez az én dolgom. - jelentette ki.
- Már pedig foglalkozok. Halljam! Ki volt? - erősködtem tovább.
- Baji-san. - suttogta halkan.
Mivel eleve nem kedvelem Keisukét, ezért gondoltam hogy nem hozzá,hanem a feletteséhez veszem az irányt,aki természetesen Mikey volt. A fiút nagyjából 1 éve ismertem meg a bátyámnak köszönhetően. És mi tagadás..olyan érzéseket táplálok iránta,amit nem lenne szabad mivel kész szörny a srác. A külsejéhez képest ami gyermeki, egyetlen rúgással letud teríteni akárkit. A házához érve becsöngettem és egy lány nyitott ajtót. Ő meg ki lehet? Remélem nem a barátnője mert szerintem itt helyben kapnék féltékenységi rohamot.
- Szia! Szabad tudnom hogy ki vagy? - mosolygott rám a lány, viszont én Chifuyu miatt még mindig dühös tekintetet vágtam.
- Matsuno Yn. Mikey-hoz jöttem. Vagy zavarok? - tettem fel úgy a kérdést, hogy a nem válaszon kívül mást ne mondhasson.
- Gyere beljebb. - adott nekem szabad utat és a nappaliba mentem. - Mindjárt kihívom őt a szobájából. Addig nyugodtan ülj le.
Ezt kimondva az egyik szoba felé ment. A kanapé túl kényelmes volt és a háza gyönyörű belülről. De még mindig nem tudom hogy ki ez a lány.
- Yn-chan. Hát te? - húzta fel szemöldökét kérdőn. Mielőtt akármit mondhattam volna, a szobájába tessékelt. - Szóval mi járatban erre? Már vagy két hete nem láttalak. - ült le az ágyra,kezével pedig jelezte hogy foglaljak mellette helyet.
- Bocsi hogy zavarlak. Fontos dologról van szó.
- Hallgatlak. - nézett rám figyelmesen.
- Jó lenne ha kordában tudnád tartani az embereidet. - semmiképp se akartam flegmának tűnni,de ez most véletlenül kicsúszott a számon.
- Lemaradtam valamiről? Tudtommal Ken-chin mindenkit elintéz aki a banda ellen fordul. Mi történt? - hajtotta hátra fejét.
- Baji konkrétan pépesre verte Chifuyut. Tudod hogy sose jöttem ki vele valami jól. Ezzel ráadásul túl messzire ment. - keltem ki magamból. Nos nem éppen így képzeltem el előre a beszélgetésünket a fejembe.
- Ahh,így már mindent értek. Az igazság az, hogy Baji cserben hagyott minket. Már nem az én hatásköröm. - mondandóján meglepődtem. Elvileg gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok voltak. Mégis mi történhetett? - Viszont ha van valami amivel tudlak titeket kárpótolni akkor mondd nyugodtan. - mosolyodott el. Jelen helyzetben kedvesebb mint szokott lenni.
- Ami azt illeti...egy dologra kíváncsi lennék. - gondolkodtam el. - Ki az a lány aki ajtót nyitott nekem? Félre ne érts, nagyon kedvesnek tűnik meg minden,csak... - a mondatom második felét inkább félbe hagytam, mert eszem ágában sincs neki vallomást tenni.
- Emmára gondolsz? Ő a húgom.
- A kicsodád? - kerekedtek ki szemeim válaszára.
- Ejnye Yn. 1 éve ismersz és nem tudtad hogy van egy húgom? - nevetett rajtam jót. Elég kínosan éreztem magam, hogy ennyire túlgondoltam a helyzetet. - Mást hittél igaz?
- Valami olyasmi. - fordítottam oldalra fejemet.
- Én látom rosszul vagy tényleg féltékeny vagy Yn-chan? - nyúlt állam alá,ezzel maga felé fordítva.
- Szó sincs róla. Puszta kíváncsiság volt. - rántottam vállat,hátha eltudom vele hitetni a hazugságot.
- Akkor miért pirultál el? - kérdése miatt egyre több pillangó röpködött a hasamba,amit igyekeztem féken tartani.
Egyre közelebb volt az arca az enyémhez,és kisebb hezitálás után megszüntette a közöttünk lévő távolságot. Ajkai lágyan ragadtak az enyémre, amitől az arcom felforrósodott. Nyelvével végig nyalt alsó ajkamon,majd rögtön vadul kezdett csókolni. Ezután pihegve távolodtam el a szőke hajú fiútól.
- Ezt most vegyem kárpótlásnak? - kapkodtam levegőért az előző tette miatt.
- Nem. Ezt inkább vedd afféle...kapcsolat kezdésnek. - kijelentésén kékhalált kaptam.
Miközben mentem haza, próbáltam magam pofozgatni hogy nem-e álmodom,de ez a színtiszta valóság. Szóval mostantól a barátnője leszek?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
