Tokyo Revengers Oneshot

Izana x Reader

Hogy milyen is az amikor egy érzelemmentes személy a bizalmába fogad? Felszabadító. Olyankor nem ismersz határokat,mert tudod hogy neked bármit megbocsájt. Legalábbis ezt hittem. Izana mindenkivel rideg volt,bár velem kivételt tett. Miután információkat akart tőlem Mikey bandájáról és beépültem hozzájuk,minden megváltozott. Elárultam a vezetőmet,mert a Toman elködösítette a fejem. Akárhogy próbáltam vissza férkőzni a bizalmába,tehetetlen voltam. Miután Mikey-nak elmondtam hogy az elején milyen szándékkal csatlakoztam hozzájuk,kirúgott. Meg sem várta amíg történetem végére érek. Bár gondolom akkor sem tett volna másképp. És lám, itt maradtam egyedül banda nélkül..barátok nélkül... csapattársak nélkül.

- Üdvözlöm! Miben segíthetek? - kérdezte az eladó, mikor beléptem az üzletbe.

- Egy doboz cigarettát kérnék! - feleltem neki. Mivel 17 vagyok, ezért nem adhatta volna ki,de szerencsére jóval idősebbnek nézek ki a koromnál. Kifizetve a dolgot,elindultam az esőben,majd rá gyújtottam.

Nincs is jobb, mint amikor a szakadó esőben beszívhatom a füstöt,ami az egész tüdőmet elteríti. Kicsit megnyugtat. Az utóbbi időben muszáj volt valamit alkalmaznom,mert túl sokat stresszeltem. Az egyik utcába készültem bekanyarodni,de mivel szerencsétlen vagyok, ezért nyílván valakinek neki kellett mennem.

- Bocsi! - néztem fel. Amint felfedezni véltem a velem szemben állót,elsápadtam. Már lassan 2 hónapja hogy semmi hírem felőle,de itt áll. Előttem.

- Meg sem lep hogy nekem jöttél. Mindig is láb alatt voltál. - a tekintete semmit sem változott. Ugyan az a hideg, fagyos pillantás. Egyszerűen mintha elvenné belőled az életet, mint a Harry Potter-be a dementor.

- Örülök hogy újra látlak Izana. - könnyebbültem meg,mivel egészen idáig nem tudtam semmit az állapotáról hogy jól van-e.

- Miért örülsz? Rohansz Mikey-hoz meg a többiekhez hogy elmondd nekik a találkozásunkat? - nos,mit kellene mondjak... egyáltalán nem erre számítottam.

- Már rég kirúgtak a Tomanból. És csakhogy tudd...sosem akartalak elárulni.

- Akkor miért tetted? Hah? Miért árultál el? Tisztában voltál vele hogy mennyi bizalmat fektetek beléd,mégsem tartottál ki mellettem. - minden egyes szava egy újabb kés volt a szívembe. Mindig erősnek neveltem magam. Most mégis elhagyta a szemem egy könnycsepp. Mi ez az érzés? Mintha a testemet végig járná a fájdalom.

- Ne haragudj Izana... nagyon sajnálom. - szomorodtam el. - Megértelek. Nélkülem sokkal jobb neked. És ha ez kell ahhoz hogy teljes életet élj akkor örökre eltűnök. Nem fogsz többet rólam hallani. - kerültem őt ki,majd útnak eredtem és ismét rá gyújtottam. Valakinek a kezét éreztem meg a karamon, ezért megálltam.

- Sosem tudnék nélküled boldog lenni. - amint meghallottam a fiú hangját, valamiért megkönnyebbültem. A cigi hirtelen kiesett a kezemből,ami az esőnek köszönhetően egyből elaludt.

- Az előbb egészen mást mutattál. - néztem komoly tekintettel az íriszeibe.

- Vannak rossz döntéseim mint mindenki másnak. Ez viszont nem azt jelenti hogy megakarok tőled szabadulni. - valahogy megváltozott a tekintete. Mintha törődne velem. Biztosan csak beképzelem.

- Tisztázzuk... hajlandó vagy engem vissza venni a bandába? Mert ha nem és hamis reményeket keltesz bennem az utalásaiddal, akkor jobb ha elfelejtesz. - rántottam ki karomat a szorítása alól,ami a beszélgetésünk alatt fokozatosan lazult.

- Sokkal makacsabb lettél. - szökött fel egy halvány mosoly az arcán.

Ezután egy szót sem mondott, csak megfogta a kezemet,és az egyik zsákutcáig rángatott.

- Csodás..most jön az a rész amikor a csettintésedet követően az embereid addig ütnek engem amíg padlót nem fogok. Remek,hajrá! - vázoltam fel neki a gondolatmenetemet. Valószínűleg hülyeséget mondhattam,mert senki se kezdett el engem ütlegelni.

- Kinéznéd belőlem? Tényleg azt hiszed hogy képes lennék téged bántani? - simított az arcomra,amire enyhén összerezzentem.

- Elárultalak. Mégis mire kellett volna számítanom? - ekkor ajkait az enyémre tapasztotta hogy biztosan ne tudjak megszólalni. Tettét rögtön viszonoztam,ugyanis az évek alatt nem csak a bizalmam lopta el,hanem a szívem is. Ám erről ő mit sem sejtett.

- Hiba volt tőled megválnom. Ne haragudj Yn! Adok neked egy második esélyt,ha megígéred hogy velem maradsz.

- Megígérem. Bízz bennem! - kezdeményeztem ezennel én a csókot. Tudtam hogy legközelebb 100-szor át kell gondolnom azt amit tenni akarok,mert mégegyszer biztosan nem bocsájtana meg nekem.

-----------------------------------------------------------------------

2023.08.03.