nayeonastar kérésére. Jó olvasást és remélem tetszeni fog!🥰
-Senju....Gond van? - kérdeztem a lányt,mivel könnyes szemekkel lépett be hozzám a szobába.
- A bátyjám...már megint semmibe vesz. Azt hiszi hogy soha nem lehetek az ő szintjén. - ölelt engem magához szorosan,miközben leült mellém az ágyra. Nyugtatásképp a hátát kezdtem simogatni, hátha jobban lesz.
- Ne is hallgass rá, oké? Nem tudja hogy mekkora kincset is veszít el ha így viselkedik veled. - töröltem le az arcáról könnyeit.
- Köszönöm Yn-chan a bíztatást. Neked valahogyan mindig sikerül jobb kedvre derítened. - mosolyodott el,én pedig viszonoztam tevékenységét.
- Ugyan már. Örülök ha vidámnak látlak. Viszont nekünk most nem kéne gyűlésre mennünk? Mikey utálja ha elkésünk.
- De, igazad van. - keltünk fel mindketten kényelmes pozíciónkból és a szokásos megbeszélési helyre mentünk,a Musashi emlékműhöz.
- Lám lám,a mai ostromolásod után elmertél jönni hugica? - kérdezte tőle Sanzu arrogáns hangnembe. Eddig ő jó fej volt...mi lelhette hirtelen?
- Szerintem jobban jársz ha befogod! Gyökér. - forgattam meg rá szemeimet,majd elhelyezkedtünk egy nekünk szimpatikus területen. Én ezt tényleg nem értem. Sanzu-val eddig szinte semmi baj sem volt. Elég nagy családi viták lehetnek náluk ezek szerint. Szegény lány,min mehet keresztül? Ha csak egy pillanatra is az ő helyzetébe képzelem magam,folytogat belülről a fájdalom.
Pár másodperccel később megérkezett a főparancsnokunk aki előtt természetesen fejet hajtottunk és kezdetét vette a gyűlés. Igazából semmi lényegre törőt nem mondott,szóval felesleges volt eljönnünk. De ha másképp teszünk, akkor meg valamelyik barom biztosan beárult volna minket,szóval sok választásunk nemigen volt.
- Lenne kedved ma nálam aludni? - pillantottam a lányra. - Összedobhatnánk egy csajos estét.
- Persze. Miért is ne? Legalább elterelem a gondolataimat. - vidult fel.
A gyűlés befejeztével megkértem két haveromat hogy fuvarozzanak minket haza, mivel utálok este egyedül mászkálni,ami szerintem érthető.Útközben elkezdtem használni a fejemet hogy vajon mivel is vidídhatnám fel mégjobban a lányt, azonban mintha teljes üresség kongott volna abba a szép méretes fejembe. Utunk megérkeztével megköszöntük nekik és belépve az ajtón gondoltam szólásra nyitom a szám.
- Mihez lenne kedved? - gratulálok Yn, igazán pancser vagy. Ennél hülyébben meg sem fogalmazhattad volna hogy nincs ötleted.
- Hát... mondjuk aludni. A sírástól elfáradtam. - indult meg szobám felé.
Követtem őt, mivel egyedül nem tudtam volna magamat elfoglalni. Befeküdtünk mindketten az ágyba és próbáltunk aludni. Legalábbis én minden erőmmel ezen voltam,de a tudat hogy itt fekszik mellettem,nem hagyott nyugodni. Túlságosan beleszerettem és igen rövid idő alatt. Mivel ő nekem háttal volt, ezért bátran mertem felé fordulni,és a hajával kezdtem játszadozni.
- Nem tudsz aludni? - szólalt fel,amire egyből elkaptam a kezem mert megijedtem. - Nyugodtan piszkálhatod tovább a hajam,nem zavar. - felelte fáradt hangon.
Egy ideig tettem ahogy kérte,de túl nagy volt a csábítás. Kezemet nyakára vezettem,amin lágyan simítottam végig. Hamarosan az érintett testrészt az ajkam vette át,amire apró sóhajokat engedett ki a száján. Mivel elbizonytalanodtam, ezért gondoltam abba hagyom.
- Folytasd. - suttogta vággyal teli hangon, amitől teljesen elpirultam.
Hirtelen fölé kerekedtem és kigombolva ingjét leptem el csókokkal a mellkasát. Szoknyája alá nyúltam,és hirtelen leszedtem róla az alsóneműt. Egy kicsit még játszadozni akartam vele, ezért mellére szorítottam, amire hangosan felnyögött. Úgy éreztem hogy eljött az ideje, ezért nőiességén végig simítottam.
- Kérlek ne hagyd abba. - döntötte hátra a fejét,én pedig ezzel párhuzamban megcsókoltam és bele vezettem az egyik ujjamat,amire csókunkba nyögött.
Amikor megéreztem hogy egyre jobban melegedik oda lennt,mégegy ujjamat belé helyeztem,majd gyors tempóra váltottam. Pár perccel később az egész szobát a nyögése töltötte be.
- Mhindjarth,elh... - végig sem tudtam mondani,mivel abban a pillantban élvezett az ujjaimra.
- Finom vagy. - ismertettem vele egy mosoly kíséretében, amitől teljesen elvörösödött. - És csakhogy tudd. Szeretlek.
- Én is szeretlek Yn. - csókolt meg gyengéden, ezután pedig mindkettőnket elnyomott az álom egymás karjaiban.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
