Mivel délután imádok aludni ami most se volt másképp,az órára nézve már este 8-at mutatott. Francba! Elfogok késni a gyűlésről. Mikey engem lenyakaz ha nem vagyok ott.
Gyorsan felkapva magamra egyenruhámat indultam a jól ismert Toman területének tanácskozási helyére. Megkerestem az osztagvezetőm,aki dühös pillantásokkal mért végig amint megérkeztem.
- Késtél. - jelentette ki nemes egyszerűséggel, amivel én is tisztában voltam.
- Ne haragudj Baji. - sütöttem le tekintetemet.
- Örülj hogy Mikey nem vette észre, különben most nem itt ácsorognál mellettem.
Szavai hallatán ráeszméltem hogy milyen igaza van. Elvégre is egyedüli lányként nálam szigorúbbak az elvárások.
- Nem láttad Chifuyut? - kérdezte tőlem, mire én körbe nézve megráztam a fejem.
- Azt hittem te figyelsz rá. - elmélkedtem el.
- Figyelek én a francokat. Úgy ismered őt mint akit szemelőtt lehet tartani? Egy három éves gyereknél is rosszabb. - sóhajtott fel, majd elkuncogtam magam.
- Yn,Baji viselkedjetek. Ha az ott - mutatott eközben Draken a szőke bandavezérünkre - rájön arra hogy semmibe veszitek a szavait, nagyon kifogtok kapni.
- Ne légy már ilyen szigorú. Tudtommal te se veszed őt sokszor komolyan. - vázoltam fel neki a helyzetet. Draken egyetértően csatlakozott hozzánk a beszélgetésünk közepette, mígnem megérkezett a köreinkbe Chifuyu.
- Na nézd már. Hajlandó voltál végre ide tolni a képedet? - boxolt bele Keisuke szegény srácnak egy akkorát a mellkasába poénból, hogy kicsit összecsuklott.
- Hol a fenében voltál? És még nekem papolsz állandóan a késésről, igaz? - húztam fel kérdőn szemöldököm.
- Ha tudnád mennyi minden történhet valakivel röpke fél óra alatt ... - vakargatta tarkóját,bár szemei a földet pásztázták.
A gyűlés végeztével igazából semmi nem maradt meg a fejünkbe,nmert ahelyett hogy Draken erőteljesen leszidott volna minket, inkább velünk hülyéskedett egész idő alatt.
- Bajiiii. Haza vinnél? - lépkedtem a fiúhoz,mire sikerült kijönnöm a nagy tömegből.
- Taxisnak nézel? - háborodott fel az immáron előttem álló fiú.
- Majd én haza viszlek. - ragadott meg csuklómnál egy ismerős hang tulajdonosa, aki a motorjához vonszolt.
- Köszönöm "Baji". - szóltam iróniából Chifuyuhoz aki elszörnyűlködött azon, milyen gyerekes tudok lenni.
- Néha igazán viselkedhetnél korunkhoz illően.
- Pedig épp azt teszem. Nem értem mi bajod. - vágtam be a durcát, mire mosolyogva megrázta a fejét.
Felülve mögé vettük házamhoz az irányt,és mivel felajánlotta a fuvart, ezért meginvitáltam őt egy késői vacsorára.
- Jó estét! - köszönt a fiú mikor beléptünk az ajtón, ám válaszra senki sem mértatta.
- Igaz is. A szüleim elutaztak pár napra úgyhogy az én főző tudásommal kell beérned. - ültettem le a szőke hajú fiút közben az asztalhoz. - Van ramen és sushi. Melyikből kérsz?
- Amelyik ehetőbb. Mert téged ismerve....
- Mi az hogy engem ismerve? - vágtam őt tarkón dühösen. - Ezzel most mélyen megsértettél. - fontam össze magam előtt karjaimat.
- Yn-t elkapta a hiszti roham. Mit tenne ilyenkor Mikey? - gondolkodott hangosan. - Valószínűleg eltiltana a bandától egy hétig.
- Haha, látom jól szórakozol rajtam. - forgattam meg rá szemeimet. - Ismered a hűtőnket és a mikrót is, szóval innentől akkor találd fel magad.
Viharoztam be mérgesen a szobámba. Tény és való hogy mindig egyből magamra veszek mindent, de ilyen jelentéktelen dolgokat soha. Franc se tudja már hogy mi lelt engem. Lehet keveset aludtam.
Hasra feküdtem, majd telefonomat kezdtem nyomkodni a korom fekete szobába. Néhány perc elteltével ajtó nyitódásra lettem figyelmes.
- Miért van ilyen sötét? Mindegy, oda megyek hozzád. - szólalt fel a vendégem.
- Fuyu vigyázz,mert ott egy szé.... - esélyem se volt végig mondani mivel a 'szék' szót megelőzően átesett a tárgyon. Legalábbis a koppanásból erre következtettem. - Én szóltam.
- Dehogy szóltál. Máskor figyelmeztess hamarabb. - huppant le mellém az ágyra, bár ő a plafont bámulta.
- Hmm.. tegyük fel az elmélet kedvéért. Mi van ha nem?
- Akkor tegyük fel az elmélet kedvéért, mi van ha váratlan dolgot teszek? - ekkor teljesen meglepődtem mert nem tudtam hogy pontosan mire is gondolhat. A legrosszabbak jutottak egyből az eszembe, hisz elég negatív típus vagyok.
- Ezt most mire értetted? - húztam fel aggódó tekintettel egyik szemöldököm.
- Mondjuk például erre... - ekkor hirtelen fölém tornyosult, míg egyik kezével az állam alá nyúlt és lágyan megcsókolt. Nem voltam rest viszonozni, ezért abban a szent minutumban nyelvemmel átfurakodva térképeztem fel belülről a száját, ezzel átvéve az irányítást, ami viszonylag kevés ideig tartott.
- Szeretlek Chifuyu. - simítottam rá mellkasára miközben újabb szenvedélyes csókba invitáltam őt.
- Én is szeretlek. - húzta ujjait végig pólóm alatt a hasamon, de ekkor ajtó csapódásra lettem figyelmes a bejárat irányából.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
