ViviNagy740 kérésére. Jó olvasást, remélem tetszeni fog!😊
- Nem követett téged senki? - kérdezte Baji, akivel az egyik sikátorban találkoztam.
- Nem. És téged?
- Engem se. - miután ezt letisztáztuk és a biztonság kedvéért megbizonyosodtunk arról hogy tényleg senki nincs itt, rá tértünk a tárgyra. - Hogy áll a helyzet most a Tomanba?
- Eléggé pikkelnek rád a többiek hogy csak így a nagy semmiből leléptél és csatlakoztál Hanma idióta bandájához.
- Ez várható volt. Tisztába voltam a következményekkel.... - ekkor elhallgatott egy kis időre de ezután folytatta. - Na és Mikey?
- Próbál téged visszakapni. Hiába mondom neki hogy erre semmi esély nincs, nem fogja fel. - magyarázkodtam a fekete hajúnak.
- Sejtettem. Mindenesetre továbbra is maradjon kettőnk között hogy miért vagyok a Valhallánál. Mikey-nak erről egy szót se. Ha tudná az igazat, akkor aligha sülne el úgy a dolog ahogy terveztem.
- Rendben, számíthatsz rám. Chifuyunak se mondjam? - kérdeztem tőle, mivel mégiscsak az egyik legjobb barátjáról van szó.
- Ne. Foggalmam sincs mit tenne ha megtudná. - vágta rá egyből a válaszát. Érthető hogy miért akarja ennyire titokba tartani. A helyében én is ezt tenném.
- Lassan mennem kell. De kérlek vigyázz magadra! - öleltem meg őt, mert valamiért úgy éreztem hogy nem sok időt tölthetek már vele a mostani találkozónk után.
- Te is. És köszönöm Yn hogy segítesz. - erre már csak egy halvány mosolyt ejtettem, majd elindultam haza fele.
Útközben bementem az egyik pékségbe hogy egyek valamit mert egész nap nem jutottam el eddig a pontig. A választásom egy pizza szeletre esett mivel imádom a pizzát. Mikor vettem volna elő a pénztárcámat, sehol nem találtam. Basszus, ilyen szerencsétlen is csak én lehetek.
- Elnézést de otthon felejtettem...
- Majd én kifizetem neki. - hallottam meg hátam mögül egy ismerős hangot.
- Rendben, 200 yen lesz. - felelte neki az eladó, majd a hang tuljadonosa mellém lépett, átnyújtotta neki a fizetőeszközt, és a kezembe nyomta a vett dolgot.
- Köszönöm Mikey.. - hálálkoztam neki megszeppenve, azonban ő továbbra is csak mosolygott.
- Szívesen Yn-chan. Ha már itt tartunk haza viszlek. - indult volna a kijárat felé ösztönösen.
- Majd sétálok. Miattam ne tegyél plusz kitérőt.
- Ugyan már, motorral gyorsan haza tudok érni. A papám nem fog leszidni. - nagy nehezen, de végülis belementem a dologba.
Felpattantam mögé a motorra. Egész lassan vezetett most a forgalom miatt, pedig még ilyenkor is száguldozni szokott. Mi lelhette őt? Lázas vagy mi?
Amíg ezeken a kérdéseken gondolkoztam, megérkeztünk hozzám. Óvatosan leszálltam, és megálltam Mikey-val szembe.
- Ha van kedved akkor nyugodtan maradhatsz nálam. - vetettem fel neki az ötletet amin elcsodálkozott.
- Nekem teljesen jó. Otthon úgyis csak unatkoznék. - legyintett egyet, végül az ajtóhoz érve kinyitottam, és letettem a cuccaimat az asztalra.
- Jó estét! - köszönt Mikey amin muszáj volt nevetnem. - Mi olyan vicces? - vonta fel a szemöldökét.
- Az hogy a levegőnek köszöntél. - kuncogtam tovább. - A szüleim üzleti vacsorán vannak.
- Erről szólhattál volna hamarabb is. Na várj csak, ezt most megbosszulom. - elkezdett engem kergetni, én meg amilyen gyorsan csak tudtam, berohantam a nappaliba, lefeküdtem a kanapéra és védekező pozíciót vettem fel ami semmit nem segített mert ugyan úgy tudott engem csikizni.
- Kegyelem, kegyelem! - mondtam neki nevetve.
Pár másodperc elteltével abba hagyta, majd vészesen közel volt az arca az enyémtől, ráadásul fölém volt tornyosulva. Szerintem a fejem vérvörös lehetett, ami valószínűleg feltűnt neki, ugyanis elmosolyodott.
- Aranyos vagy amikor elvagy pirulva. - fogta meg egyik kezével az arcomat, amitől mégjobban égni kezdett mindenem.
- N-nem tudom miről beszélsz.. - igyekeztem minél feltűnés mentesebben viselkedni de ebben sajnos elég pocsék vagyok.
Mire észhez kaphattam volna, ajkával egyből megcélozta az enyémet és nyelvével bejutást kért, amit kis idő elteltével megadtam neki. Olyan hevesen csókolt, hogy pillanatok múlva levegő hiány miatt elkellett válnunk, viszont rögtön a hajába túrtam és újra csókolni kezdtem őt. Egyik kezével megtámaszkodott a fejem mellett, majd a másikkal a hasamhoz nyúlt és egyre lentebb haladt.
- Mikey, én ebbe nem vagyok biztos.. - néztem rá ködös tekintettel mivel nagyon jól tudtam hogy ennek mi lenne a folytatása.
- Megértem hogy félsz de nem kell. Óvatos leszek.
Amint ezt kimondta, kicsit megnyugodtam. Vissza tapadtam ajkaira, majd kezét a nadrágom alá helyezte és félre tolva bugyimat, nőiességemet kezdte simogatni aminél sóhajtottam egyet. Még mindig kételkedtem ebbe a helyzetbe, viszont a vágyaim eluralkodtak felettem, ezért hagytam neki hogy csinálja. Egyik ujját belém helyezte amire hangosan felnyögtem, mivel még sosem történt velem ilyen.
- Szerintem halkabban mert vékonyak a falak és nem hiszem hogy a szomszédok is üzleti vacsorán vannak. - mondta nekem szarkasztikusan, majd egyből elkezdte bennem mozgatni válaszomat meg se várva.
Hamarosan két ujját is belém helyezte amit nagyon élveztem, bár eléggé fájt. Minél mélyebbre haladt, annál hangosabb nyögések jöttek ki a számon amit próbáltam visszafolytani, mert ahogyan ő is mondta, vékonyak a falak.
- Mhikeyhh..elfogokh... - be sem tudtam fejezeni a mondatomat, ugyanis gyorsabban kezdte csinálni aminek meglett az eredménye, hiszen pár másodperc múlva elmentem.
Levegőért kapkodva feküdtem tovább a kanapén. Ismét megcsókolt ami jó érzéssel töltött el. Hamarosan fogta magát, és helyet cserélt velem, ezért elhelyezkedtem a mellkasán ami meglepően kényelmes volt.
- Akkor nálunk ez most amolyan barátság extrákkal dolog? - tettem fel neki félve a kérdést.
- Én szeretnék ebbe többet beleképzelni. Figyelj Yn, olyat érzek irántad amit eddig még sosem éreztem senkinél. Gondolom ezt hívják szerelemnek vagy nem is tudom... - megleptek a szavai, ezt nem is tagadom. De ezzel ellentétben nagyon jól esett. Emma tudja a legjobban hogy mennyire vagyok oda-vissza Mikey-ért.
- Ugyan azt érzem amit te. Sosem gondoltam volna hogy valaha elfogunk jutni eddig a pontig de én nagyon örülök neki. - mosolyogtam közbe mint a tejbe tök és megpusziltam őt.
- Szeretlek Yn. - simította hátra a hajamat amibe akaratlanul, viszont beleborzongtam.
- Én is nagyon szeretlek Mikey. - feküdtem vissza a mellkasára, majd elnyomott minket az álom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
