Biosz volt az utolsó órám,és nagy örömmel léptem ki a teremből, mivel tudtam hogy a suli előtt már vár engem Cifuyu.
- Yn-chan,várj meg! Mi ez a nagy lelkesedés? - pislogott Hina értetlenül.
- Ma lesz az első rendes randink Chifuyuval és teljesen bevagyok zsongva.
- Ohh, micsoda véletlen. Mi is épp ma fogunk menni randizni Takemicchi-kunnal. Majd mesélj hogy milyen volt. - integetett nekem mivel kiértünk a bejárati ajtón.
- Úgy lesz. De majd te is mesélj! - fordultam hátra. Miközbe rohantam Chifuyuhoz,a nyakába ugrottam amitől majdnem felborultunk.
- Hé,óvatosabban! Nem akarom az első randinkat a kórházba tölteni. - mosolygott rám a fiú amire elnevettem magam.
- Oké, igazad van. - pattantam fel mögé a motorra. Az egyik fagyizóba mentünk, mivel gyakorlatilag az volt az a hely,ahol legelőször találkoztunk.
- Jó napot! Mit szeretnének kérni? - kérdezte tőlünk kedvesen a nő. Mivel Chifuyu jelzett hogy kérjek én először, ezért hamar választanom kellett.
- Egy citromos fagyit kérnék.
- Rendben,máris adom. - szedte volna ki az előbb említett ízű fagyos édességet, viszont a mellettem álló közbe szólt.
- Én is ugyan ezt kérném. - miután megkaptuk a fagyikat és Chifuyu kifizette,kinnt leültünk az egyik asztalhoz.
- Sok emlék fűz mostmár ide minket. Nem igaz kicsim? - pillantottam rá.
- De még mennyi. Erről jut eszembe. Emlékszel amikor egyszer Baji-kun is velünk jött?
- Azt nem lehet elfelejteni. - nevettem fel.
* Visszaemlékezés * :
" - Ken-chin,adj a fagyidból! -nézett rá boci szemekkel Mikey.
- Ott a sajátod. - emelte fel a feje fölé a jeges finomságot, hogy Mikey biztosan ne tudja elvenni tőle. Erre a fiú bepukkadt mint egy 5 éves kisgyerek,és Baji fején kente szét a fagyit.
- Mostmár nincs sajátom. - mosolyodott el önelégülten.
- Mikey! Ezért kinyírlak! - kergette őt meg a fekete hajú és vagy háromszor körbe futották az épületet. Az egésznek az lett a vége, hogy Draken belenyomta Mikey képébé a fagyit, amiért hasonló dolgot tett Bajival. Mindannyian fulldokoltunk a röhögéstől."
- A régi szép emlékek. - válaszoltam vidáman.
- Mire is jók a barátok. - miután elfogyasztottuk a kért ételt, visszamentünk a sulimhoz,mert ma van a csínyek éjszakája amit mindenki izgatottan várt.
- A tanárok reakcióját muszáj lesz videóra venned. - álltunk meg a kapu előtt.
- Vettem főnök. - mondatom után megcsókoltuk egymást, majd bementem a folyosóra,ahol már a barátnőim vártak.
- Kezdhetjük emberek? - kérdezte a szőke hajú barátnőm,Akumu.
- Még szép. Vágjunk bele! - felelte Karin.
Egyből lefoglaltuk az egyik termet és elkezdtük felállítani az egér csapdákat. Ezzel nem is lett volna semmi baj,azonban ráeszméltem valamire.
- Csajok...ezt elcsesztük. - szólaltam meg. - Bentről kellett volna kifele haladni, nem pedig fordítva. Így most hogy fogunk kimenni?
- Basszus! Ne már! - sóhajtott fel Karin. Mivel szinte teljes sötétség volt, ezért semmit nem láttunk. Szóval muszáj lett volna a szerencsénkre bízni hogy hova lépünk,mert a telefonjaink a folyosón lévő egyik padon voltak.
- Öhm,ez nem jó. Ott van valaki lányok! Félek. - esett pánikba Akumu. Hirtelen meghallottuk hogy csapódnak az egér fogók amiket nagy nehezen felállítottunk.
- Áú! Ez fáj! - ordított fel az illető akitől eddig rettegtünk.
- Chifuyu? - ismertem meg a hangjából,végül sikerült felkapcsolnia a villanyt.
- Ő nem a pasid Yn? - kérdezték egyszerre.
- De igen. Mit keresel te itt? Jól vagy? - próbáltam hozzá odamenni,de mivel a munkánk nagyrészét tönkre tette, ezért nem volt olyan nehéz dolgom.
- Nálam maradt a táskád a motoron és gondoltam vissza adom. Néhány osztálytársad mondta hogy itt leszel.
- Jajj te butus,rá értél volna ezzel. De köszönöm! - öleltem át.
- Egyébként jó munkát végeztetek lányok. Le a kalappal előttetek. - nézett mindhármunkra.
- Köszönjük Chifuyu-kun! Legalább volt egy tesztalanyunk aki egyben a megmentőnk is lett. - nevetett fel Karin.
- Nagyon szívesen. Ha tesztalany kell akkor nekem nyugodtan szólhattok. Viszont mostmár megyek. - pillantott rám, majd adott egy puszit a homlokomra. - További jó csínyek éjszakáját!
- Meglesz! - feleltük neki mind a hárman egyszerre,és folytattuk tovább a tevékenységünket.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
