- Kérlek segíts a tanulásba Yn-chan! - szólt hozzám Emma,miközben elvoltam foglalva a főzéssel.
- Később ígérem hogy segítek, viszont most dolgom van. - simogattam meg buksiját óvatosan. - Egyébként Mikey merre kószál már megint?
- Elment Draken-kunnal és a többiekkel motorozni. Elvileg estére hazaér. - gondolkozott el a lány.
- Estére? Istenem az a fiú. Mindig keveri a bajt. Főleg Kazutora-kunnal. Rossz hatással vannak egymásra. - ráztam meg fejemet nem tetszőlegesen,és folytattam a tevékenységemet.
Emma vissza ment a szobájába azzal a tudattal hogy amíg nem érek rá addig rajzol,de hamar ráunt, ezért mellém lépett és nézte ahogy éppen tálalok.
- Megjöttem! - hallottam meg az ismerős hangot.
- Bátyó! - ugrott a nyakába a lány, viszont én továbbra is próbáltam végezni a feladatom. Elvégre is csak azért vagyok itt hogy vigyázzak erre a tüneményre amíg Shinichiro dolgozik.
- Na hogy van a hercegnőm? - vette fel karjaiba,majd beszélgetésbe kezdtek. Nekem szerencsére sikerült időben megterítenem,majd kiszedtem a kész ételeket három főre.
- Yn-chan. Szerintem elszámoltad. Négy személyre szoktál téríteni. - nevetett fel a fiú.
- Mikey későn fog haza érni,szóval hármunknak térítettem. Még csak délután két óra van. - mutattam az órára.
Mondandómon elborzadt hogy az ifjabb Sano állandóan úton van valamerre ilyen fiatalon. Leültünk az asztalhoz és nyugodtan enni kezdtünk. Lehet hogy csak "bébiszitter" vagyok, azonban nagyon megszerettek engem, és én is őket. Ráadásul Shinichirot más értelemben is megszerettem de érzelmeimet a mai napig nem mertem neki bevallani.
- Finom illatok vannak. - hallottuk meg az ajtó nyitódást egy mondat kíséretében.
- Végre már hogy haza értél. Elmondanád hogy miért lehet téged ilyen ritkán a saját házunkban látni? - förmedt rá az idősebb,míg Emma nagyokat pislogva nézte őket.
- Ne légy vele szigorú. Még csak gyerek. - álltam fel,és elkezdtem a szőke hajúnak megteríteni.
- Hagyd Yn-chan. - mosolygott rám kedvesen Mikey amit viszonoztam. - Egyébként meg sokkal hamarabb értem haza mint terveztem. - nézett a bátyjára duzzogva.
Ez a kettő soha nem fog megbékélni. - nevettem magamba a gondolatomon. Nagyjából 20 perc elteltével elindultam a konyha felé mosogatni. Emma tv-t nézett a szobájába,míg Mikey nem meglepő módon a srácokkal találkozott. Most valahogyan a szokásosnál több tányér gyűlt össze. Na mindegy,időm mint a tenger.
- Túl elnéző vagy vele. - támaszkodott a konyhapultnak Shinichiro.
- Mert még fiatal. Ha idősebb lenne akkor hasonlóképp megszidnám ahogyan te. - rántottam vállat mondandójára.
- Ettől függetlenül jobban szeretnek téged mint engem amit nehezen tudok elfogadni. - szólalt fel mókás hangnembe,amire én is elkuncogtam magam.
- Feltételezem azért mert én töltöm velük a legtöbb időt.
- Hmm. Szeretném ha velem is ennyi időt töltenél. - lépett hátam mögé,majd állát a fejemre helyezte,két karját pedig a hasamon pihentette.
- Öhmm..Shinichiro? - jöttem zavarba, mivel váratlanul ért a tette.
- Mondd. - súgta fülembe. Közelsége miatt inkább elzártam a csapot,mivel nehezen tudtam jelenleg erre koncentrálni.
- Nem mintha nem esne jól hogy ilyen közel vagy hozzám meg minden,de elárulnád mi a fenét csinálsz? - töröltem meg kezemet a mellettem lévő kisebb méretű törölközőbe.
- Ezek szerint még nem mondtam hogy szeretlek? - helyezte fejét a vállamra,miközben egyre szorosabban ölelt magához.
- Hát eddig még nem. - pirultam el fülig. Szerintem még a paradicsom színe is halványabb lehet most nálam.
- Akkor most mondom hogy szeretlek. És szeretném ha a barátnőm lennél. - fordított magával szembe. Tekintetemmel egyből a szemeit kezdtem fürkészni.
- Ha tudnád már mióta megakartam élni ezt a pillanatot. - mosolyodtam el. Lágyan megcsókolt,amit rögtön viszonoztam. Hirtelen elmélyítette amitől alig kaptam levegőt, ezért néhány másodperc múlva elváltam ajkaitól.
- Mostmár teljesen a család része vagy szóval érezd otthon magad.
- Eddig is ezt tettem. Mondanod sem kell. - húztam számat félmosolyra majd egy újabb csókban részesítettem őt.
- Yn-chan. Mostmár van időd segíteni? - lépett be a konyhába Emma, ezért hirtelen eltávolodtunk egymástól a fiúval.
- Persze. Máris megyek. - fogtam meg a kezét a lánynak.
- Hé Emma! - szólt utánunk a fekete hajú. - Később kérem vissza Yn-t. Ne hidd hogy ilyen könnyen ellophatod. - felelte neki viccesen. Szavaitól ismét lángra kapott az arcom,bár mivel ezt szerettem volna elkerülni, ezért berohantam a lánnyal a szobájába,majd neki láttunk a tanulásnak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
