Jajj istenem már megint kezdődik. Akárhová megyek ezekkel a pancserekkel, mindig kínos helyzetbe hoznak. Vegyük példának a múltkorit. Hanma épp világmegváltót akart játszani, aztán egy pillanatra nem figyelt, és akkorát esett a betonra a tetőröl, hogy szerintem a fal adta neki a másikat. Kazutoráról meg ne is beszéljünk. Ő meg a csapat irányítás fogalma tuti fix hogy nem ismerik egymást. Ha ő azt mondja a többieknek hogy jobbra, akkor valójában arra gondol hogy menj egyenesen te barom, és mássz fel az első fára amit látsz. Na és hát pontosan ezek miatt nincs a Valhallába egy báratom se.. legalábbis Bajit kivéve. Ő az a személy, aki viszonylag tényleg normális meg jól is tud verekedni. Nem is értem hogy miért nem ő a vezető Hanma helyett. Pedig sokkal alkalmasabb lenne rá. Na mindegy, száz szónak is egy a vége, nagyon bírom őt. Talán jobban mint kellene..vagy mi? Túlságosan elkalandoztam.
- Hahó Yn! A füleden ülsz? Már vagy ötödjére szólok, hol jársz te? - lökött meg barátain a fekete hajú hősöm.
- Boccs, nem hallottalak... kicsit ki vagyok merülve az utóbbi napokba.
- Pont ez miatt fogsz kimaradni a mai csatából. - mosolyodott el.
- Hogy tessék?? Na álljunk csak meg..ha én nem vezetem a brigádot akkor teljes kudarcba fog fulladni az egész. - akadtam ki mondandóján.
- Tisztában vagyok vele. De muszáj pihenned.
- Majd pihenek utána. - háborodtam fel ennél is jobban, amin meglepődött.
- Fáradtan képtelen leszel koncentrálni és megsérülhetsz. Nem akarom hogy bajod essen. - simította végig kezét az arcomon amibe szinte beleborzongtam.
- Ha ezáltal nyer a csapatunk, akkor megéri. Tudod milyen makacs vagyok.
- Tudom. Nem mellesleg ezért is küldött ide engem hozzád Hanma. - egyre jobban közeledett felém amit nagyon furcsálltam.
- Ezt meg mégis hogy érted? - vontam fel kérdőn szemöldököm, de arcáról semmit sem tudtam leszűrni.
- Úgy, hogy nekem kell rád vigyáznom. Kimaradunk a harcból. - amint ezt kimondta, rögtön felkapott a vállára, majd elindult velem.
- Azonnal tegyél le! Hallod Baji?! Ez nagyon nem vicces!
- Hát nem is viccnek szántam. - kérésemmel mit sem foglalkozva vitt tovább az egyik rejtekhely felé. Vagyis szerintem oda, mert az útból ezt következtettem le.
- A Valhalla így teljesen szétfog esni! Muszáj odamennem! Eressz! - ütögettem tovább a hátát de mintha meg se érezte volna.
Kis idő elteltével feladtam a vele való ellenszenveskedésemet, és megvártam amíg bevitt engem az elhagyatott épületbe ahol alig volt található valami. Két szintes volt, de a másodikra nem lehetett felmenni, ugyanis néhány lépcsőfok hiányzott a közepéről. A lennti szinten csak egy szakadt kanapé volt amire leültünk, meg egy poros dohányzóasztal.
- Itt várjuk meg a többieket. Próbálnak majd gyorsan végezni a másik bandával. - terült el kényelmesen a fiú.
Hosszas csend után ami nagyjából 10 percnek felelt meg, gondoltam felszólalok.
- Tényleg Hanma ötlete volt hogy elrabolj?
- Hé! Először is nem elraboltalak, hanem a búvóhelyre hoztalak. Másodszor pedig...az én kérésem volt hogy kimaradj ebből. - halkult közben el a mondata végére.
- De tudod mennyit jelent nekem ez az összecsapás! Mégis megakadályoztad hogy részt vegyek benne! - kezdtem el vele ordibálni, amit szinte észre sem vettem magamon.
- Mert tudtam hogy kivagy merülve és nem bírnád. A te érdekedben tettem! - csattant fel mostmár a fekete hajú is.
- Mit számít neked hogy bírom e vagy sem? Hah? Miért ennyire fontos? - megálltam vele szembe hogy lássa mennyire is haragszok rá.
- Azért mert szeretlek! - amint ezt kimondta, teljesen lefagytam. Mintha minden elcsendesült volna körülöttem.
- Hogy mit mondtál? ... - számon alig jöttek ki a szavak. Nagyon meglepett az, amit mondott.
- Jól hallottad, igen. Kimondtam. Szeretlek...amióta csak az eszemet tudom, szeretlek. De hagyjuk is, lényegtelen az egész. Menj a csapathoz, azt csinálsz amit akarsz.
- Szívesebben leszek veled, mint velük. - ekkor megfogtam a kezét, majd magammal szembe fordítottam. - Én is szeretlek Baji. De sosem mertem bevallani. - a fiú tekintetében láttam hogy meglepődött.
- Ne haragudj amiért ilyen hülye voltam.
- Csak a javamat nézted, az teljesen más. Sőt, köszönöm hogy vigyáztál rám. - öleltem őt szorosan magamhoz, amit habozással ugyan, de viszonzott. Ezt a pillanatot sosem fogom elfelejteni, és nem is szeretném. Innentől kezdve minden más lesz.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
