Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

1. Tuti csóró.

-Először is ne nézz le másokat.

-Ne nézzek le másokat? - ismétlem el amit mond. -Nevetséges. Nem is csinálom! - tagadom le.

-Jimin, azért vagyok most itt, hogy segítsek. Szerinted azt amit mondtam csak kitaláltam? Még te is elismerted, hogy változtatnod kéne.

-Ez nem ilyen könnyű, ez már az alap természetem. - vallom be, nagyot sóhajtva. -Egy beképzelt, elkényeztetett gyerek vagyok. Így már jobb?

-Ha beképzelt lennél, nem lennél ilyen negatív magaddal.

-Tök mindegy. A sulink tele van seggfejekkel, akikkel, ha egy kicsit is kedvesebb leszek rám cuppannak a pénz miatt. Ez egy ördögi kör. Változtatni akarok, mert már látom én is milyen vagyok, de ilyen emberek mellett egyszerűen nem is tudok másabb lenni.

-Ezen ne múljon, váltsunk sulit. - dobja fel ötletnek. -Veszünk neked egy picivel olcsóbb ruhákat, hogy ne tudják mennyire pénzes vagy, és probléma megoldva.

-Olcsóbb?? Ezeknél olcsóbbakat? - fintorodok el.

-Jimin!

-A divatból nem engedek!

-Jimin.

-A ruháimnak semmi köze a romlott személyiségemhez. Nem fogok csövesnek öltözni.

-Remélem nem rám próbálsz célozni. - szükíti össze szemeit, szúrósan pillantgatva rám.

-Dehogy, te még az elviselhetőbe vagy. - mondom, de rögtön azután egy csapást érzek meg a karomon. -Hé!

-Te mondtad, hogy csapjalak meg, ha parasztul viselkedsz.

-Ez fájt akkor is!

-Az a lényeg. - nyújtsa rám a nyelvét.

-Akkor suli váltás? De ugye jösz te is?

-Persze hogy! Mernél egyedül menni, lábad nem lenne többet!

-Akkor hétfőn, ami azt jelenti, holnap még bemegyünk a cuccainkért, és kedden már az újba igaz?

-Felfognak venni minket valahova ilyen gyorsan?

-Anyuval lefizettetem az igazgatót.

-Jimin!

-Jó. Akkor várunk még felvesznek valahova ingyen. - rázom lemondóan a fejem.

-Köszönöm.

                                               (...)

-Nem is izgulsz?

-Kéne? Egész nap veled leszek, amikor csak tudok. Azon kívűl csak órán fogok egy kényelmetlen széken ülni. Előre érzem mennyire fájni fog mindenem. - nyavajgok már csak a gondolatra is. Egy hét telt el és végre átvettek minket.

-Istenem Jimin! Egy új hely, új lehetőségekkel. Ki tudja itt szerzel barátokat. Gondolkodj pozitívabban!

-Aha.

-Megjöttünk.- tapsikol izgatottan. Hihetetlen mennyi energiája van, velem ellentétbe.

-Leégetsz. - el is fordulok tőle, mintha nem ismerném, nem velem lenne.

-Az sose gond. - áll elém, megfogja a kezemeg és úgy kezd ugrálni, magával rántva engem is. Az egyik ugrásnál jól meg is taposott.

-Taehyuuuung! Tiszta kosz lett a cipőm!

-Ki ne csapd a hisztit ennyiért. - elővesz egy zsebkendőt majd vízzel megszivatva azt, szedi le a cipőmről a piszkot. -A szíved ugye nem állt le? Ez csak cipő!

-Neked cipő, nekem négyszázezer forint.

-Nekem ilyenekkel ne vágj fel, tudod hogy nem érdekel. Szívesen megtaposlak még egyszer. Na gyerünk befele, te kis elkényeztetett. - csíp a pofimba. Miután beléptünk a suliba ketté kellett válnunk, ugyanis nem sikerült minket egy osztályba rakniuk. A hír hallatán egyből dühbe gurultam és bármennyit felajánlottam volna az igazgatónak, hogy egybe legyek Taeval, de az emlegetett nem engedte. Most pedig itt kóválygok a suliba és keresem a termem, amit nagyon elbújtathattak. Alig találtam rá tíz perc után. Bekopogtam, majd köszönés után elfoglaltam egy szabad helyet. Bemutatkoznom nem kellett, hisz benyomtak az osztálycsoportba, így már tudják a nevem és a lényeges infókat. Óra közepén, mikor már lerohadt a kezem, körbenéztem és sikeresen megállapítottam, hogy sokkal rusnyábbak élőben, mint képen. Persze, hisz miért is járna pont az én osztályomba egy helyes fiú, aki kitűnik a tömegből, mindenki őt akarja, de ő csak is engem?! Mint a filmekbe csak ez valóságos lenne. A tanár többször is engem szólított órán, azzal magyarázva hogy felakarja mérni a tudásom, és a lemaradásomat.

-Na! Történt valami érdekes? - csapódik mellém a semmiből, Taehyung az ebédszünetbe, ami az ötödik óra után van.

-Nem hiszem el, hogy így lekoptattál. Mi volt olyan fontos, hogy csak most értél rá??

-Én veled ellentétbe szocializálódok.

-Szoci micsoda?

-Lényegtelen. - legyint.

-Ez meg mi? - nézek a tányérra amin "kaja" van.

-Ez kérlek szépen a menzás ebéded. Anyud ennek a sulinak nem adományoz így a külön kaját se tudta elintézni neked. - mosolyodik el míg én magamba csak szenvedek. -Ilyen az élet, jó étvágyat.

-Inkább elmegyek a büfébe. - előveszem a pénztárcám, de elveszi tőlem. -Mit csinálsz?

-Kóstold meg. Esélyt se adtál neki.

-Nem is akarok. Amúgy se eszek olyat amit nem ismerek. Mi ez, spagetti leves? - kavarom meg a kanalammal.

-Ugye tudod, hogy semmi értelme annak amit mondtál? Már, hogy ne ennél olyat amit nem ismersz? Szerinted a sushit meg ilyeneket etted már mielőtt életedben először megkóstoltad? Ne finnyáz.

-Jó. - forgatom meg a szemeim, majd grimasszal az arcomon kóstolom meg a számomra ismeretlent. -Nem, nem! - köpöm vissza. -Ilyet soha nem ettem még, és már nem is fogok! Add a tárcám. - tartom elé a kezem, ő pedig nevetve adja nekem oda.

-Én se szeretem a sulis kaját, de néha jó is szokott lenni.

-Persze, én többet ki nem próbálom. - a tálcával együtt a helyükre vittük és a büféhez mentünk. -Te kérsz valamit?

-Ne fáradj, majd megveszem magamnak. - a sor nem volt olyan hosszú, mint az előző iskolámba így már a harmadik voltam a sorba. Kinéztem mit szeretnék kérni és ki is vettem a pontos összegét. -Szerinted beérünk órára időben?

-Nem tudom. - néztem hátra rá a vállam fölött. -Szerinted ez engem foglalkoztat? Új srácok vagyunk, simán ráfogjuk arra, hogy eltévedtünk.

-Igaz.

-Na ugye? No para. - visszafordulok előre, de már csak annyit látok, hogy egy kapucnis fiú átvágtat előttem és a papír pénz már sehol sincs a kezembe. -Hé! - szólok utána, de már el is tűnt. A ruháján kívül nem láttam belőle semmit, így meg se tudom keresni. -Kilopta a kezemből. - nézek barátomra nagy szemekkel.

-Biztos a kezedbe volt? Nem csak elővenni akartad?

-Itt volt a kezembe! Kiszámoltam a pontos összegét, hogy ne aprózzon ki az eladó!

-Jó majd utána nézünk. Láttad, hogy nézett ki?

-Nem, csak a ruháját.

-Az milyen volt?

-Kopott szürke pulcsi amin, mintha lett volna egy lyuk. Fekete farmer, és a cipője elég gagyinak nézett ki. Tuti csóró.

-Jimin attól, hogy te megteheted, nem biztos hogy más is. Nem csóró, csak nem pénzes. A leírásod alapján sokkal, hogy is mondjam, normálisabban öltözik, mint te. Nem azt mondom, hogy te nem öltözködsz jól, sőt! Csak sokkal megszokottabb az övé, mint a tiéd. Amit most viselsz, abból lassan kijönne egy ház.

-Visszább kéne vennem igaz?

-Ahogy szeretnéd, ha így érzed magad jól, akkor nem kell. Nincs semmi baj ezzel, csak ne másnak a ruháját nézd. Okés?

-Okés.