Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

28. Ő tökéletes.

-Mit keresel még itt? Már rég elkellett volna menned!

-Bealudtam.

-Jó reggelt. - sétálok be egy pillantást se vetve rájuk. Előveszem a dolgokat amikre szükségem van és a gáztűzhelyhez állok.

-Azért egyszer megismételhetnénk. - szemem sarkából látom ahogy végigsimít Jimin nyakán aki csak lehajtva fejét húzódik hátra. Amikor a férfi elhagyja a házat kicsit közelebb jön.

-Ugye tudod, hogy.. nem kell főznöd. Erre van a bejárónő.

-Micha ízléséhez túl fűszeresen csinálja. - zárom le a témát és felütök két tojást a serpenyőbe.

-Hol aludtál? - puhatolózik óvatosan.

-Mivel a szobánkat elfoglaltátok, így a kishúgomhoz mentem.

-Értem. - motyogja az orra alatt.

-Tae és Lia összejöttek. - mondom semleges hangon. Remélem ebből leveszi, hogy semmi közöm a nőhöz.

-Mi?

-Másfél hete randizgatnak, csak magukkal rángatnak, hátha kevésbé lesz kínos nekik. - pillantok rá és egyből kiszúrom a nyakát borító nyomokat.

Ránézni se bírok pedig még csak most élt a lehetőségével először. Hogy fogom ezt kibírni folyamatosan?

-Szomjas vagyok. - jelenik meg lebiggyesztett ajkakkal Micha.

-Mit kérsz?

-Szörpöt.

-Az nincsen.

-Hozathatok a-

-Nem! - vágom rá. -Ne kényezted el, mert hozzászokik. Azt kell szeretnie ami van, mert az élet nem mindig fogja azt adni neki amit akar.

-Jó lesz a tea, Hercegnő?

-Igen. - dörzsölgeti meg a szemét és leül az asztalhoz.

-Meg is csinálhatnád neki.

-Nem értem miért viselkedsz így. Te mondtad, hogy lehetek mással.

-Hát persze, hogy nem érted, mert csak magadra gondolsz. - fordítom meg a tojást. -És ha nem megyek a fürdőbe? Behozod mellém?

-Ha bent lettél volna, másik szobába vittem volna.

-Mindegy nem érdekel. Úgy is visszaköltözök a vendégszobába.

-Mi?

-Szerinted befekszek még egyszer abba az ágyba?! - csapok a pultra, de azonnal meg is bánom mikor Micha ijedtébe megugrik.

Kiszedem a tányérra a tojásokat és nyomok rá ketchupot.

-Ez egy mosolygós arc. - vigyorodott el a cuki álmos fejével, míg én tettem le mellé kenyeret.

-Jungkook, már lecseréltettem az ágynemű huzatot.

-Nem érdekel. - megyek vissza a pulthoz, és megcsinálom a teát, ha már ő nem volt képes rá.

-Mondtam, hogy megcsinálom. - venné ki a kezemből a pohár vizet, de nem engedem.

-Eddig nem voltál képes hozzálátni akkor most már ne is.

-Ne legyél már ilyen.

-Jó akkor csináljad. - engedem el a poharat és a nappaliba megyek.

-Jungkook! Emiatt nem távolodhatsz el tőlem! - jön utánam. -Te mondtad, hogy megtehetem!

-Igen, tudom. De van fogalmad róla mennyire rossz érzés volt végighallgatni ahogy órákon keresztül csináljátok? Gondolhattál volna rám és vihetted volna máshova! De te.. te egyáltalán nem törődtél az érzéseimmel.

-Jungkook, ne haragudj. Én nem szándékosan csináltam. - két kezébe fogja az arcomat és hüvelyk ujjával letörli a könnyeimet. -Sajnálom. - néz rám megbánással és végigfolyik egy könycsepp az ő arcán is.

Annyira fáj, hogy ezt csinálta és az, hogy ő is sírni kezd, csak még rosszabb érzést kelt bennem. Annyival könnyebb volt mikor még ki nem állhattam.

-Tényleg sajnálom. Dühös voltam és nem gondolkodtam. - motyogja a mellkasomba. -Soha többet nem fordul elő, csak ne húzz vonalat közénk. Ha esténként nem leszel velem akkor olyanok leszünk, mint két barát. Micha miatt csak olyankor tudunk kicsit együtt lenni, nem veheted el azt a kevéske időnket is!

-Rendben. Igazad van. - simítok a hátára.

-Lefürdessz velem? Szeretnék nyugodt körülmények között kettesbe lenni veled.

-Biztos jó ötlet ez?

-Félsz, hogy megpróbálok rádmásszni?

-Igen. - vallom be őszintén. -Csak mindketten csalódottak lennénk.

-Nem kell aggódnod amiatt. De kell nekünk egy kis idő kettesbe, mert megkattanok.

-Megcsinálom Michanak az innijét és mehetünk.

-Már mondtam, hogy megcsinálom!

-Jimin, ezt mondod lassan tíz perce. Ha miattad szomjan hal a tesóm akkor pórul jársz.

-Jól van, máris kiszolgálom a Hercegnőt. De ugye már nincs harag köztünk?

-Dehogy nem! Majd ha kárpótolsz és megígéred, hogy nem hozol ide senkit, akkor talán elfelejtem ezt neked.

-Ígérem, Mon Chérie. [Drágám] - ameddig ő elkészíti a teát én megengedem a vizet a kádba és levedlem a ruháimat. -Itt vagyok, Micha barbi... zik. - mér végig. -Szerintem izmosodtál ezalatt a másfél hónap alatt amég nem láttalak meztelenül.

-Ha nem rajonganál értem észrevennéd, hogy nem izmosodtam, hanem híztam.

-De jól áll!

-Merci, Mon amour. [Köszi, Szerelmem] - mosolygok rá és pólója alá simítok. Látom ahogy a lélegzete elakad, és érzem ahogy tapintásom alatt megremeg a bőre. -Öltözz le és szállj be a vízbe. - beülök a meleg vízbe és VIP-ként nézem végig ahogy megszabadul a formás testét takaró anyagoktól.

-Hiányoztál. - bújik egyből közelebb és végre válthattunk egy nyugodt, lassú érzelemmel teli csókot. Éreztem a szikrát köztünk, a vágyat egymás iránt, de sajnos tudom, hogy nem lenne belőle semmi, ha oda kerülne a sor.

-Azt mondtad nem esel nekem. - tolom el mikor már a nyakamat ostorozza.

-Igaz is. - húzódik el kínosan messze, míg én lehajtom a fejem. Csak másodpercekkel később veszem észre hogy a férfiasságával szemezek.

Nem hiszem el, hogy ez akadályoz meg benne. Az hogy férfi az egyáltalán nem zavar, de az már sokkal jobban, hogy olyanja van ami nekem is, de ez miért tart vissza? Annyi mindent tett értem és nekem is csak próbálkoznom kéne, de nem bírnám elviselni a csalódottságát minden kudarcnál.

Egyszer csak annyit veszek észre, hogy takarni kezdi magát.

Szégyenli magát miattam..

-Nem veled van a probléma. Te így vagy jó ahogy vagy. - elhúzom takaró karjait és finoman tagjára simítok. Olyan fura érzés.

-Mit csinálsz?

-Könnyítek rajtad és csak remélem, hogy egyenlőre megelégszel ennyivel.

-Egyenlőre?

-Próbálkozni fogok. Gyönyörű vagy, ezzel nem is lesz gond, csak kérlek ne szégyeld magad miattam. Szeretlek és megoldjuk, hogy kényelmesen élhessünk. - egy puszit hagyok az orra hegyén és kezemmel lassú kézimunkába kezdek. Muszáj leszek összeszedni magam, hogy éreztetni tudjam vele, hogy ő tökéletes nekem és akkor talán nem kéne nyitott kapcsolatba lennünk.