Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

20. Számíthat rám..

-Tudom, hogy találkoztál már vele, de inkább tegeződj és semmi csókolom. Zokon veszi, mert fiatalnak tartja magát.

-Legutóbb tegeződtem, vagy nem?

-Azt csak te tudhatod. - megyek be az ajtón és felakasztom a kabátomat a fogasra. -Ha kedveskedni akarsz, ne a kaját dícsérd, mert nem ő főzte.

-Akkor mégis mit kéne mondanom?

-Azt csak te tudhatod. Anyaaa! Megjöttünk! - üvöltök a hatalmas konyhába sétálva. -Ő ki? - nézek végig az ismeretlen srácon. Egyáltalán nem ismerős az arca, szóval remélem nem valami rokon akit ismernem kéne. Elég ciki lenne.

-Ő az új jelölted.

-Azt hittem már megbeszéltük, hogy vannak barátaim és nincs szükségem többre.

-Ő a pasidként jött ide. Szeretném, ha megismerkednétek.

-Jól ott hagytál. - motyogja mellém sétálva a párom. -Jó napot. - mosolyog kedvesen.

-Drágám. - becézem ami igazából nálunk szokatlan így egyből fel is kapta rá a fejét. -Mit szólsz ehhez?

-Mihez?

-Ő az új fiúm. - mutatok a srácra aki csendesen lesütött szemekkel üldögél az asztalnál. -Anya jó sokkal megdobta, hogy elviseljen és "szeressen" engem.

-Menjünk haza?

-Mi az, hogy haza? Ő most van otthon!

-Ne legyél már ilyen udvariatlan. Mutatkozz be neki. - tolom magam elé. -Micha, neked egész úton pisilned kellett. Ott a mosdó. - mutatok az ajtóra ahova már rohant is a kis lábacskáival.

-Már korábban bemutatkoztunk.

-Igen, de eddig barátomként találkozott veled, most meg a páromként.

-Mi?

-Holnap lesz a hónapfordulónk.

-Ezzel a... - néz végig rajta annyira lenézően, hogy szinte már én érzem a sértettséget.

-Szerintem a férfi szót keresed.

-Válthatnánk pár szót kettesbe?

-Semmi szégyelni való nincs előtte.

-Fel megyek a szobádba. - egyezik bele, de nekem ez a válasza nagyon nem tetszik.

-Jungkook maradj, hacsak nem akarod, hogy annál az ismeretlennél kössek ki anyám miatt.

-Rendben. - törődik bele és a hátamhoz bújik, a derekam cirógatásával fejezve ki támogatását.

-Az anyád vagyok és én csak a legjobbat akarom neked. - fonja keresztbe a karjait, mellkasa előtt. -Nem értem miért egy szegénnyel kezdtél ki. Annyi ember közül válogathatnál és te mégis egy ilyennél álltál meg! Láttad már az öltözetét egyáltalán? Ennyire elvarázsol egy csinos arc, hogy csak annyit látsz belőle?

-Azt mond meg nekem miben lenne más az a fiú? Csak a pénzért van itt, nem miattam. Jungkook sose kért pénzt azért, mert velem van.

-A különbség az, hogy Seojun nem rászoruló. És ismer is téged, beszéltem neki rólad, mert először nem akart bele menni pénzért.

-Akkor meg nem értem a problémát. Jungkook miért zavar téged? Neki még csak fizetni se kell, hogy velem legyen. Ő szeret engem.

-Persze. Aztán majd bőgve rohansz haza amikor elhagy, mert már nincs szüksége rád! Észre se veszed majd, hogy kihasznál.

-Attól, mert neked tönkre ment apával a házasságod, ne csinálj úgy mintha minden férfi ugyanolyan lenne. Amúgy se ítélkezz addig amég meg se próbálod megismerni. Én nem haragszok rád anya, mert van rá okod, hogy így gondolkozz. Viszont jusson eszedbe, hogy mi se így élnénk, ha akkoriban nem adnak neked lehetőséget csak lenéznek. Te is éltél már meg szar helyzetet, de kaptál egy esélyt, ami Jungkooknak is kijár. - mielőtt megszólalhatna, kiveszem a párom kezéből az ajándék zacskót, amibe egy üveg bor pihen és odaadom anyának. -Ezt ő vette neked a saját fizetéséből. Sokat stresszelt azon, hogy mivel tehetne a kedvedre.

-....Köszönöm. - mondja kicsit habozva, én pedig innen már tudom is, hogy meggyőztem. -Foglaljatok helyet az asztalnál.

-Köszönöm, hogy kiálltál mellettem. - suttogja a bőrömre és egy puszit hint a nyakamra, ami igazán csiklandós volt.

Ezután a vacsora már igazán könnyen ment. Seojun mellé ültem, hogy Micha Jungkookhoz közel tudjon ülni, de nem bántam meg. Ha párkapcsolatig nem is akarok semmit ettől a fiútól, attól függetlenül nagyon jót lehetett társalogni vele.

A karácsonyi napok is nagyon jól összejöttek és annyira tele voltam energiával, hogy nem volt olyan nap, hogy otthon maradtunk volna a fenekünkön. Szilveszterkor pedig kötelezően elmentünk inni négyen. Tae, én, Kook és az új barátunk Seojun. Természetesen szétcsaptam magam, talán egy kicsit túlzásba is estem, de nem aggódtam. Jungkook azt mondta józan marad és vigyáz rám. Nem is esett semmi bajom, azon kívűl, hogy kiütöttem magam a piával tizennégy óra alvás erejéig.

-Jungkook! Hozzád beszélek. Miért nem figyelsz rám?

-Sajnálom. - emeli rám sajnálkozóan a tekintetét, de a szomorúság csak úgy árad belőle.

-Mi a baj? - már egy hete ilyen és akárhányszor megkérdezem, hogy én csináltam-e valamit szilveszterkor csak annyit mond: ,, Azon kívűl hogy hányás közben ordítoztál, hogy én így nem láthatlak és takarodjak ki, nem csináltál semmit. " Először vicces volt és elfogadtam, hogy nem szándékozik elmondani a gondját, de most már nagyon böki a csőröm, miért ilyen. -Így, hogy segítsek, ha nem mondasz semmit? Ha rossz a kedved, az enyém is az. Miért nem lehetünk boldogak? Mi történt amiről nem tudok?

-Csupán ilyen vagyok. - erőltet egy kis ajak görbületet az arcára, amivel egyáltalán nem győzött meg.

-Haza menjek? - ajánlom fel neki, mert nem úgy néz ki mint aki élvezi a társaságom. Lehet kell neki egy kis idő egyedül amit teljesen megértek, mégis egy kicsit vártam azt a megszólalását, hogy "te itt vagy itthon".

-Igen.

-Rendben. - kelek föl mellőle. Nehéz nyugodtan távoznom és nem dühöngenem, hisz kiakaszt ezzel a némasági fogadalmával, viszont nem segítenék a helyzeten ha veszekednék vele pár sort. -Ha szükséged lenne rám, vagy esetleg hiányzom akkor csak hívj és rögtön kocsiba pattanok. - teszem hozzá mielőtt kilépek az ajtón, hogy tudja rám számíthat.