Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

6. Nem vagy normális!

-Nem azért, hogy a szülinapodon basztassalak, de anyuddal elég szemét voltál reggel.

-Ne is folytasd, tudom miről beszélsz. Láttam a tortát és nagyon is sejtettem miért hívott oda magához.

-Akkor miért hagytad ott azzal, hogy elkésel suliból?

-Fogyózok, nem ehetek tortát

-Durva. - kommentál közbe, Jungkook és úgy néz minket, mintha mi lennénk a mozi.

-Te leakarsz adni a súlyodból? Normális vagy?

-Vettem egy pólót, ami nem jó rám, de túl drága volt ahoz, hogy kidobjam.

-De ez nem jogosít fel arra, hogy így viselkedj.

-Jézusom, ne reagáld már túl. Még csak nem is voltam köcsög vele.

-Az lehet, viszont ő is tudja, hogy mennyire nem érdekel téged a késés, már pedig azt használtad kifogásnak. Nagyon megbántottad, bocsánatot kéne kérned.

-Holnapra túl teszi magát rajta.

-Jungkook, mondj már neki valamit, mert rám nem hallgat!

-Engem nem érdekelnek a dolgai, én csak a kaja miatt vagyok itt. Oldja meg, ha meg őt nem érdekli, akkor téged miért?

-Őt ne vond bele. Egyáltalán neked mi közöd anyám és az én kapcsolatomhoz? Ez családi ügy, ne avatkozz bele!

-Jó étvágyat Jungkook. - ezzel elhagyta az ebédlőt. Kajak megsértődött? Csak az igazat mondtam! Ez az én életem, nem kell tanácsadó aki olyanba szól bele amibe nem kéne.

-Szóval... tetszem? - töri meg a hosszan tartó csendet egy orbitális hülyeséggel. Remélem, hogy csak viccel és nem vette komolyan a haveromat.

-Ne szemtelenkedj velem, Jeon!

-Jól csókoltam a képzeletedbe? - folytatja már csak azért is, percekkel ezelőtti sokkját leküzdve. Nagyon jól szórakozik rajtam szóval ideje lesz letörnöm a szarvát.

-Szörnyű volt. Hányingerem lett már az emlékétől is.

-Pedig Tae azt mondta tovább akartál menni. Kíváncsi lennék mennyire lehettem akkor rossz. - vigyorát nem tudja visszatartani, inkább tovább eszik.

-Tévedett. Én csak ittas voltam, de lehervasztottál és abbahagytuk.

-Tae azt mondta anyud szakított titeket félbe. - idézi vissza önelégülten, míg én magamba azon gondolkozok mivel vágjak vissza.

-Ha ennyire biztos vagy abba, hogy jól csókolsz, miért nem mutatod inkább meg? - hajolok arcához, így egészen közelről látom ahogy megdermed és köpni-nyelni se tud. Nem áll szándékomba tényleg megtenni, de tetszik ahogy ilyen ijedten reagál. Hogy fokozzam a dolgokat, közelíteni kezdtem ajkaihoz, félig lehunyt pillákkal. Ahogy én előre, ő úgy hajolt egyre hárébb, végül falhoz ért a háta. Komolyan azt hiszi megcsinálnám? Pár centi választ el tőle amit még mindig csökkenteni kezdek, de ekkor egy tanár hangját hallom meg.

-Maguk mégis mit csinálnak? - ijedten fordulunk a hang forrása felé, és lehet csak beképzeltem, de ajkaink mintha surrolták volna egymást egy pillanatra.

-Ömm.... éppen megverem. - nyögtem ki az első hazugságot ami eszembe jutott, hiszen mégse mondhatom azt, hogy ugratásból majdnem lesmároltam egy srácot, srác létemre. Látszólag nem hitt nekem, gyanúsa méregetett minket.

-Bármit is művelnek, azt kérem iskolán kívűl tegyék!

-Rendben. - úgy tűnt, hogy ennyivel nem elégedik meg, ezért kénytelen voltam kellő távolságra ülni Jungkooktól. Amikor eltűnt a tanár, beharaptam alsó ajkam, hogy visszafolytsam nevetésemet.