Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

21. Taenak igaza volt.

-Nem szakított veled?

-Neked mi az isten bajod van? Nem, nem tette meg! De te miért vagy ennyire ellenem?!

-Nincs rád jó hatással.

-Nem értelek. Állandóan piszkálod és az elejétől fogva ezt fújod nekem róla. A te ötleted volt, hogy szocializálódjak. Te ráztál le ezzel a szöveggel.

-Azt nem mondtam, hogy ess szerelembe egy olyan emberrel akihez jár egy gyerek és elkell őket tartanod!

-Értsd meg, hogy szeretem őt a tesójával együtt és szeretném, ha kijönnél vele. Egyáltalán nem sajnálod őt? Nem tehet a helyzetéről. Szerintem cuki, hogy bármi áron gondoskodik a húgocskájáról.

-Ő se sajnált téged! Minek adsz egy hálátlan embernek a szeretetedből és a segítségedből? Tökre leszart téged csak, mert rossz kedvébe volt és elküldött. Ő egy toxikus ember az életedbe aki jobb, ha nem is kerül a közeledbe.

-Én nem így gondolom. - piszkálom a párna sarkát. -Lassan ideér.

-Mi van? - háborodik fel és látni lehet az arca mimikáján, hogy tényleg nagyon dühös rám. -Te hallottad egyáltalán amiket neked mondtam??

-Megkért, hogy ma had maradhasson nálam Micha, mert elvileg addig nem volt hajlandó abbahagyni a hisztit még bele nem ment.

-A hat éves húgában több a határozottság és a kitartás, mint benne.

-Tudod ami sok az sok. Az egyetlen ember aki miatt még barátok vagyunk az Jungkook. A veszekedésünk után érdekes ő nem mégjobban ellened uszított, hanem meggyőzőtt, hogy szükségünk van egymásra és kikell békülnöm veled. Sose beszélt ki nekem téged a hátad mögött de te akárhányszor lógunk másról se panaszkodsz csak róla! Azt akarod, hogy dobjam ki a toxic embereket az életemből? Akkor légyszíves fáradj ki a lakásomból és hagyd nyitva az ajtót Jungkooknak.

-Fogsz te még miatta sírni. -néz vissza az ajtóból és tovább megy.

-Ha tényleg a legjobb barátom lennél, óvnál tőle, de nem akarnád hogy igazad legyen ebbe.

-Csak azért várom, hogy egy olyan ember mellett lehess aki megbecsül.

Nem hiszem el! Olyan nagy kérés, hogy a pasim és a legjobb barátom kijöjjön egymással? Az ahogy Tae viselkedik már elviselhetetlen számomra. Az én fejemet ne tömködje hülyeségekkel, mert nem akarok fölösleges veszekedéseket a kapcsolatomba!

-Na végre. - pattanok ki az ágyból, szinte száguldozva az ajtóig. -Michaaa! - kiáltok fel és guggolok le, hogy megtudjon ölelni törpe létére.

-Szaladj be mielőtt meggondolom magam. - szegezi a tekintetét a kis húgára aki ennek hallatára felrohant valószínűleg a szobámba. Én csak kínosan néztem a páromat, mert nem tudtam őt hogyan kellene köszöntsem, aztán eszembe jutott valami.

-Várj egy kicsit. - mondom és a konyhába megyek, hogy két közepes méretű étel hordóval térjek vissza. -Csináltam neked vacsit a munkádhoz. - nyújtom át a palacsintákat. -Egy kicsit odakapott, de nem vészesen. Ha nem ízlik dobd ki csak ne mond el nekem. Ezt viszont a bejárónővel csináltattam neked a biztonság kedvéért, arra az esetre hogyha az enyém ehetetlen. - nyújtom felé azt is, de valamiért nem veszi el egyiket sem. -Hihetetlen, hogy megint ezt csinálod. Hányszor mondjam el, hogy ezeket nem kell visszaadnod sehogy? Csak fogadd el, én csináltam. Sok munkám volt vele.

-Holnap vidd Micha-t oviba és búcsúzz el tőle.

-Búcsúzzak el? - értetlenkedek.

-Szakítok veled. - böki ki amit először el se hiszek, csak a komolyságot sugalló arca miatt esik le hogy nem viccel.