Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

13. Kim Jisoo.

-Akkor ma itt alszok, ha nem gond és bepótolhatjuk azt az estét amelyik elmaradt, mert elfelejtetted.

-Okés. - egyeztem bele. Pár másodperc kellett mire igazán eljutott a tudatomig mit is ígértem neki. -Mi? Itt maradsz?

-Miért baj, hogy a barátommal akarok lenni? - kérdezte sértődötten.

-Nem dehogy, csak-

-Csak mi? Azt ne mond, hogy megint Jungkook miatt pattintasz le!

-Rendben. Találd ki mit csináljunk, én addig lemegyek inni.

-Mióta sétálsz le ennyiért? Eddig mindig azt a szegény bejárónőt ugráltattad.

-Tudod milyen ez. - ütögetem meg a vállát. -Fejlődök és javulok. - saját magamat kinevetve megyek a konyhába, mintha tényleg csak inni mennék. Nem szoktam Jungkookkal írogatni, és a száma sincs meg úgy hogy reménykedem, hogy nézi az engedélykéréseiben az üzeneteket.

Jimin.

Ma mégsem alkalmas.
Remélem holnap azért összejön.

Vártam egy kicsit, de nyilván nem fogja nyomkodni a telefonját munka közben, szóval inkább visszamentem Taehyunghoz.

-Mit nézzünk? - kérdeztem bekapcsolva a tévét. A Netflixen átgörgettem néhány film előzetesét, de semmi reakciót nem kaptam afelől, hogy jó-e. -Nem akarsz filmezni?

-Mit csináltál?

-Nem értem miről beszélsz.

-Nem tart ennyi ideig az ivás! Valami mást csinálhattál. - méregetett gyanakvóan.

-Ne csináld már! Ha nem tudnám, hogy csak barátok vagyunk, azt hinném féltékeny vagy, hogy megcsallak vagy ilyesmi. Mi van tetszem? - villantok felé egy dögös mosolyt.

-Na persze. - végül hátradőlt és nem kérdezett többet. Rámutatott a kívánságára én pedig elindítottam neki.

Kezdtem ideges lenni.

A film vége fele járunk és Jungkook még nem nézte meg az üzenetem és nem válaszolt. Kicsit feljebb ültem, és feltűnés mentesen nyújtózkodni kezdtem, hogy kilássak az ablakomot. És mekkora szerencse! Pont megláttam, hogy a kishúgával közeledik a házhoz.

-Pisilek és jövök.

-Megállítsam addig?

-Nem kell, én már láttam ezt. - gyorsan kislisszoltam a szobámból és rohantam a bejárati ajtóig, nehogy csengessenek és Tae meghallja. -Sziasztok!

-Itt vártál az ajtóba?

-Nem, dehogy is! Csak látta-

-Jimiiin! - rohan a lábaimhoz Micha. -Kookie azt mondta, hogy neked van csokid! - zsongott be teljesen.

-Várj egy picit rendben? - lekaparom a lábamról, mert teljesen rám tapadt, aztán Jungkookra nézek. Hogy kéne elküldenem őket, úgy hogy alapból én hívtam meg őket?! Ahss. Soha többet nem lesz hajlandó találkozni velem sulin kívűl! -Írtam neked egy órája.

-Kikapcsoltam. - látom rajta, hogy türelmetlen én pedig nem akarom lerázni. Most hogy itt áll előttem, feltűnik, hogy mennyire hiányzott. Vele akarom tölteni az estémet..

-Azt írtam, hogy a ma este mégse lenne alkalmas.

-Mi? Dehát te hívtál!

-Tudom. Nekem is hirtelen jött a terv változás. Tae megjelent a semmiből az ötlettel, hogy itt akar aludni. Kiborult volna, ha azt mondom, hogy miattad nem alkalmas! Már így is pikkel rám amiért elfelejtettem őt, és rád is amiért veled voltam helyette.