Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

26. Beszélnünk kell.

-Beszélnünk kell. - megyek a konyhába ahol nem minden napi dolgot látok..

-Ójajj. Így kezdődik minden szakítós szöveg. - int a bejárati nőnek aki eddig segített neki mosogatni, és távozik. -Mit szeretnél? Ha Tae tegnap tele beszélte a fejed, ne is hallgass rá!

-Nem mondhatsz el mindent neki! Az összes dolgot amit meséltem neked kiteregetted neki.

-Nem is osztottál meg velem titkokat magadról. Mit árulhattam volna el?

-Jimin ne játszd a tudatlant. - igyekszek higgadt maradni, de tegnap nagyon kiborultam és egy kicsi fog vissza hogy ne tegyem meg újra. Nem akarok veszekedni vele, de elég fáradt vagyok ahhoz hogy türelmetlenségembe felcsattanjak. Az után a hülye "szedjünk fel Taehyungnak valakit" buli után nem volt időm aludni és úgy mentem suliba. Most értem haza és mehetek tovább egy találkozóra, majd dologozni is.

-Jungkook én tényleg nem tudom miről beszélsz.

-Tegnap teljesítettem a kívánságod és elmentem kerítőt játszani Taehyungnak.

-Igen és? - karol át a nyakamnál.

-Felhozta Liát az exemet témának, mert felismerte egy kép alapján mikor megjelent.

-Hogy mit csinált?

-Jimin, attól hogy nem mondom minden után, hogy ne add tovább nem kéne kiöntened az életünket másnak. Nem tanultál még az esetekből? A fodrászod kellemetlen helyzetbe hozott téged, a kövinél szakítás lett a vége, most pedig én voltam kellemetlen helyzetbe miatta. Néha bekéne csuknod ezt a csinos szádat.

-Sajnálom. Biztos nehéz lehet. Esküszöm innentől soha senkivel nem osztok meg semmit még akkor se, ha baj van.

-Ne, ne, ne! Nem erre akartam kilyukadni. Ha gondod van ne tarsd magadba, nekem elmondhatod. Most se lett volna baj, csak Tae elakarja érni, hogy elromoljon a kapcsolatunk.

-Értem azt hiszem. Na de mi történt? Most már csak én tetszek ugye? Tudom, hogy ez egy nyitott kapcsolat - húzza el a száját. Neki sincs ínyére a helyzet. -de attól függetlenül féltékeny vagyok.

-Nincs miért aggódnod. A kapcsolatunk nyitott része csak rád vonatkozik.

-Nem hiszem, hogy én egyáltalán élni fogok a lehetőséggel. - húzza le a kesztyűket a kezeiről.

-Azok mire kellettek?

-Megtanulok takarítani, hogy amikor majd elköltözünk ne neked keljen mindent csinálnod meló után.

-Ilyenkor úgy imádlak. -emelem fel kacagva. -Megtudnálak zabálni. - puszilom meg a kicsi orrocskáját.

-A kesztyűk azért kellettek, mert nem akartam, hogy trutyis legyen a kezem. Ja és újra alkottam a palacsintákat amiket a szakítás miatt nem tudtál megkóstolni. Michanak akkor ízlett, szóval remélem neked is fog. - mivel még mindig én tartottam, leültem az asztalhoz vele az ölembe és a szemébe nézve kóstoltam meg a művét. -Nem túl bíztató az arcod. Csak óvatosan mond el a véleményed. Még tanuló szakács vagyok. - mondja kellemetlenül érezve magát. -Köpd ki. - nem is kell kérlelni, egyből visszaköpöm.

-Nem lehet, hogy összetévesztetted a sót meg cukrot?

-Na ne! - nyílnak nagyra a szemei. -Akkor ezért sokkolódott le a bejárónő és kezdett nevetni!

-Az meglehet.

-Ezt nem hiszem el. - mondja duzzogva, ajkait morcosan összenyomva.

-Úgy nézel ki, mint egy kacsa.

-Persze gúnyolódj csak. Te fogsz elmenni kaja nélkül dolgozni.

-Bekell ugranom előtte egy kávézóba, majd ott rendelek valami sütit.