Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

7. Lány neved van.

Indulás előtt felkaptam Jimin cuccait és a táskám aljába süllyesztettem őket. Természetesen előtte azért belenéztem a tárcájába, de készpénzt alig tartalmazott. Gondolom a kártyáján van minden, de ahoz már én se nyúlok hozzá. Michat elvittem oviba, én meg suliba mentem, viszont Jimint nem láttam. Annyira nem is érdekelne, boldog vagyok, hogy ma békén hagy, de visszakéne adnom neki az értékeit, mielőtt meggondolatlanul eladom őket. Gyorsan átöltöztem és átszaladtam a másik férfi öltözőbe, ahova kopogás után bementem.

-Tae, kitudnál jönni? - a többiek nem zavartatták magukat, tovább öltöztek, vagy ha készen volt valaki, beszélgetett megállás nélkül.

-Persze. - húzza magára a fehér fölsőjét is. -Mit szeretnél? - kérdezi kiérve.

-Jimin ma nem jött, néhány holmiját pedig itt hagyta. Ha odaadom, eltudod vinni neki?

-Nem ér rá? Nem örökké marad el, holnap vagy hétfőn már biztos jön.

-Ha sokáig nálam maradnak, nehéz lesz nem eladnom pénzért. - sóhajtok fel. Nem szoktam hangoztatni, hogy lopok és mindenből pénzt próbálok kihozni, de ő már úgy is tudja. A telefon viszont biztos nagy értékű és ezért már fel is jelenthet Jimin, ha akar.

-Hát engem nem hiszem, hogy szívesen látna egy ideig. Vidd el neki te. Tudod hol lakik?

-Rajta van a diákigazolványán.

-Akkor megoldod te, aztán nehogy letámadjátok egymást. Elég kényelmes az ágya. - kacsint rám meggyőzően. Elfintorodok és utána akarok szólni, hogy velem sincs most túlságosan jóba, de addigra visszament az öltözőbe. Francba.
xxx

Péntek van és ma se volt suliba, én meg alig tudom visszafogni magam, hogy utána nézzek mennyibe kerültek a cuccai. Biztos egy vagyonba, és kereshetnék belőle egy csomó pénzt... Munka után előkerestem Jimin diákigazolványát és Micha kezét fogva, kerestem meg hol lakik a fekete hajú. Elég szép a ház kívűlről, bár mire számítottam? Van pénzük, megtehetik. Csengettem, magamba pedig csak reménykedni tudok, hogy ő nyit ajtót és nem egy vadidegen. Egyik se történt meg, mert nem nyitotta ki senkit. Megint csengettem mire hangos trappolás csapta meg a füleimet és Jimin tompa hangja.

-Nem hiszem el, hogy senki se tud ajtót nyitni! Nagyon remélem, hogy nem fizettél már megint egy embert, hogy legyen a barátom, mert kihajintom!!

-Ne aggódj, én nem azért vagyok itt. - nyújtom felé a dolgait, de ő ügyet se vet rájuk.

-Édes istenem..! - guggol le a húgomhoz. -Hát te mit keresel itt ezzel a gonosz bácsival? Az apukád? - tágulnak ki a szemei.

-Ő a bátyám, Kookie.

-Jimin, nem érek rá erre.

-Hogy lehetsz ilyen cuki? - gyurmázza meg az arcocskáját, figyelmen kívűl hagyva szavaimat.

-Kik jöttek? - hallok meg egy felnőtt, női hangot. Jimin csak szemet forgat, aztán egy pillanatra ledermed, majd iriszei felragyognak. Vajon mi játszódhatott végig a fejében?

-Az egyik barátom jött! - kiált vissza. Mielőtt megszólalnák, hogy én egyáltalán nem vagyok a barátja, belém fojtja a szavakat a sajátjaival. -Fizetek neked csak ne mondj semmit. Oké?

-Nem jösztök be? - jelenik meg az ajtónál az anyja is. -Jó későre jár, itt aludni jöttetek?

-Csak visszahozta a cuccaim amiket elhagytam. Gyertek. - fog a csuklómra és húz be annál fogva. Nem ellenkezek, miért is tenném? Fizet érte. -Hogy hívják a kislányt?

-Micha.

-Csöppség. - guggol le hozzá megint, mikor anyja eltűnt a közelből. -Nem vagy éhes? Van ám édesség is. - pöcköli meg az orrát kedves mosollyal, mire húgom engedélykérően felnéz rám.