Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

4. Nyomulós.

-Jungkook. - rohanok utána mikor távozik.

-Nem azt mondtad, hogy-

-Nem számít mit mondtam. - legyintek. -Nincs kedved velem meg Taehyunggal ebédelni?

-Nem szoktam ebédelni. - menne tovább, ha nem kapaszkodnák kopott pulcsijába.

-Odaadom az enyémet, én úgy se szeretem a menzát.

-Szerintem már tegnap is megmondtam, hogy nem veszed meg a barátságomat, most pedig engedj.

-Bunkó. - az ebédlőbe veszem az utamat, magamba tízszer elátkozva Jungkookot, amiért nem hagyja, hogy megpróbáljak kedves lenni. Hogy kéne megváltoznom, ha nincs is kiért? Taeval nagyjából rendes vagyok, akkor mi értelme ennek a szarnak? El is ment a kedvem ettől az egésztől.

-Jövök, fel ne robbanj. - hallom meg a hangját magam melől. Egy mosolyt erőltetek magamra, hisz nincs még minden veszve, legalábbis ezt mondogatom magamba. Bár nem hiszem, hogy megjött volna a kedve a társaságomhoz, szimplán csak éhes lehet. Remélem azért nem éheznek otthon, bár abból ítélve, hogy kaját lopott....

-Király, gyerünk. - húzom a sorba mielőtt felgyülemlenének az emberek és egy órát várnánk. Szerencsére azért még nem voltak annyian így hamar sorra kerültünk. Elvettem a tálcát amin valami főzelék volt virslivel és leves, majd szétnézve irányítottam Taehyung felé. -Hihetetlen mennyire balfaszok, majdnem nekem jöttek vállal és most majdnem tiszta kaja lettem. - a tálcát Jungkookhoz tolom, én pedig hátradőlök a székembe. -Hány órád van még?

-Kettő. Most jön a matek.

-Jesszusom nekünk azt benyomták első órára. Alig kelsz fel és érsz be a suliba, de már ilyen nagy, logikátlanul bonyolult feladatokat oldj meg. Tényleg téged milyen szakra is vettek át?

-Általános szakra, de fel vettem heti két órába drámát ami ma hetedik órába lesz.

-Ohh istenem, mintha nem elégszer vertél volna át mű könnyekkel, most még ki is tanítanak rá! Az ilyen meg beszopta, mert nem tud megválni a franciától. Átjöttünk és konkrétan ugyanarra felvettek. Na mindegy, veszek innivalót. Hamarosan itt vagyok. - pattanok fel és a büféhez megyek. Kivárom a sorom, szerencse hogy húsz perces az ebédszünet és még csak a felén vagyunk túl. Vettem Taehyungnak egy bubisat, magamnak egy mentes vizet, és Jungkooknak egy kólát. Leraktam eléjük és újra leültem a srác mellé. -Ha a kólától csak szomjasabb leszel, nyugodtan ihatsz a vizemből.

-Minek vettél? Itt is lehet inni. - mutat a kancsókra és a poharakra Taehyung, de én elfintorodok.

-Értem én, hogy saját magam jelentettem ki, hogy visszább veszek, de ne várd el, hogy egyből meglépem az összes szintet. Egyenlőre nem akarok olyanból inni, ami mindenki száját megjárta már.

-Akkor azt mond el mibe haladsz eddig.

-Szocialódok.

-Szocializálódsz. - javít ki Jungkook.

-Na igen, ahogy mondja.

-És az mit jelent Jimin? Nemrég még a szót se ismerted amikor említettem. - kuncogja, a virsli felét leharapva.

-Az, hogy meghívtam magunkhoz és nem egyedül punnyadok. Még, ha nem is szólunk egymáshoz én nagyon jól érzem magam vele. - karolom át a vállát, de egy rossz pillantása után, rögtön elengedem. Jobb is így, mert koszos lesz a pólóm. -A lényeg az, hogy fel se ismernéd az új Jimint. - vigyorgom.

-Az jó, úgy is mondanom kell valamit.

-Ha most járnánk megijednék.

-Szerdánként, csütörtökönként és péntekenként egyedül jársz majd suliba.