Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

17. Együtt.

-Addig nem mondom el még Jungkookkal nem beszéltem meg.

-Ne csináld már! A többi vendégem unalmas, legalább te ne legyél az, könyörgöm.

-Ennyire komoly? Nem csak nyakszívásról van szó? - puhatolózik Jungkook is.

-Annál sokkal többről. - nyúlok a szatyorért amibe vásárolt nekem Jennie kaját. -Egyél, mert ma még nem is ettél. - nyomom Jungkook kezébe a Fornettis zacskót.

-Miért mit csináltunk?

-Majd később megbeszéljük. Pletykát gondolom te se szeretnél.

-Hé! Te vagy az egyetlen ember akit nem beszélek ki, szóval bökjed ki. - húzza fel az orrát sértődötten, amiért nem bízok benne.

-Rosszabb lehetsz, mint a buszon a nyanyák. - mondja felnézve Jennie-re.

-Én kocsival járok SugarBaby, szóval nekem ne beszélj buszról. Amúgy se mozgasd a fejed, mert, ha valamit elbaszok a te hibád lesz.

-Őt se kell ám félteni! Mellettem arany élete lesz.

-Együtt vagytok?

-Ez is csak ránk tartozik. - hárítok egyből, mert igazából én se tudom a kérdésére a választ. Kínos lenne igent mondani úgy, hogy igazából nagy eséllyel a jó válasz a nem.

-Érdekes.. pár napja hívásba egy pasiról álmodoztál nekem. És biztos vagyok benne, hogy Jungkookról beszéltél. El se tudod képzelni SugarBaby, hogy miket mondhatot.

-Jennie! - sziszegem a fogaim közt idegesen. -Egy szóval se merészelj többet mondani!

-Miket mondott? - vigyorodik el.

-Azt ho-

-Menj haza! Kifizetem ez a kis időt és menj! - vágok közbe mielőtt belekezdhetne az árulásomba.

-Ez az én házam. Maradhatsz.

-Hihetetlenek vagytok. - pattanok fel és, hogy ne keljen végig hallgatnom ahogy szégyenbe tesz Jungkook előtt, inkább Micha szobájába rohanok.

Hálátlanok! Igyekszem segíteni nekik és azt kapom cserébe, hogy kibeszélnek és valószínűleg jót nevetnek majd rajtam. Sose kértem egyikőjüket se, hogy viszonozzanak bármit is, de szerintem annyit megérdemelnék, hogy ne hozzanak ilyen helyzetbe, mert basszus! Megfogok halni a szégyenbe amikor Jungkook a közelembe lesz.

-Jimin. - áll elém a vidám kis hölgyemény. -Nézel velem mesét?

-Sajnálom Micha, de nekem most nincs erőm hozzá. Álmos vagyok. - mosolygok rá hamisan.

-Légyszíves! - kérlelt a lábamba kapaszkodva.

-Nem lehet, kedvem sincs hozzá. - hajolok le, hogy megölelgessem a kis testét. -Kookie és a nappaliban lévő lány szomorúvá tett. - magyarázom meg így hátha jobban beletörődik, sértődés nélkül.

-Megkell tépni a hajukat. - vigyorog rám a hiányos fogazatával.

-Azt a mindenit! Kiesett a fogad?

-Igen, nézd! - mutogatta büszkén.

-Látom ám! De ugye a párnád alá tetted?

-Már ott van egy hete, de nem vitte el a fogtündér. Nem tetszik neki. - feleli ezúttal bánatosan.

-Butaság. Biztosan csak elfoglalt. Türelmesnek kell lenni. - egyenesedek vissza. -Menj szólj Jungkooknak, hogy ameddig csinálják a haját, nézze veled a mesét.

-Nem akarom, hogy megint eltűnj. - utal arra, hogy két hétig nem látott, mivel Jungkook lepattintott magáról.

-Nem leszek messze. A tesód szobájába megyek, nem haza. - erre már sokkal vidámabban futott a tesójához. Hihetetlen vidám egy kislány, és remélem az is marad.