Az elkényeztetett. (Jikook) [Befejezett]

19. Nem megy.

-Na ne!

-Mi az? - figyel fel egyből. Egy utolsó pillantást vetek a tükörképemnek, majd felé fordulok teljes testtel. -Rémlik, hogy említettem múltkor egy felsőt, ami nagyon szűk rám?

-Aha...

-Nem emlékszel rá?

-Őszinte leszek veled. Egy hónappal ezelőttig le se szartam mit fecsegsz összevissza.

-Milyen kedves.

-Ez az a felső? - mér végig, míg én büszkén kihúzom magam. -Jól festesz benne, de nem fogsz fázni? Tél van. - mondja az egyértelműt míg én a szekrényéhez állok nézelődni. Áthoztam egy vagon ruhámat arra az esetre, ha napokat töltenék nála, így van miből válogatnom.

-Felveszem az egyik pulcsidat és a kabátomat. Ez hogy hangzik? - veszem ki a gondosan összehajtogatott pulóverét és belebújok.

-Vedd le. Hozzád nem a szegényes öltözet illik. - néz rám sajnálkozva.

-Nem vehetem fel a fiúm ruháit? - ülök a combjaira.

-Tudod jól, hogy nem erről van szó.

-Te meg tudd, hogy a te ruhádba fogok elmenni és jól fogom érezni magam benne. Amúgy is, mi az hogy nem illik hozzám? Megcsapjalak?

-Mindig húzod a szád a ruháimra. Engem nem zavar, ha felveszed, csak nem értem.

-Oké, hogy ócskák és nem tetszenek, de a tiéid ami miatt sokkal értékesebbek lesznek.

-Nyálas vagy.

-Csak szerelmes. - csókolom meg hosszan. Nem akarok elmenni nélküle itthonról. Olyan jó lenne, ha velünk jönne. -Szerintem - vállnák el tőle, de ő utánam hajol. Átsikamlik nyelve az enyémhez és amint összeér az enyémmel, belenyögök a szájába. Az izgalomtól bicepszébe markolok és feljebb mászok az ölében. Kihúzom magam, kissé felékerekedve, majd eldöntöm az ágyon. Percekig csókolom, erősen kapaszkodva belé, de aztán eljön az ideje, hogy elváljak tőle mielőtt gondjaim adódnának. -Erre megérte várni. Velem volt az első komolyabb csókod?

-Nem.

-De nem úgy volt, hogy a helyzeted miatt nem engedtél senkit magad köré?

-Amikor anya még nem hagyott el minket, volt egy barátnőm.

-Ne is mond tovább, mert féltékeny leszek.

-Nincs mire. Borzasztó egy személy volt.

-Mi történt?

-Sosem voltam gazdag, viszont ennyire tönkre se amíg velem volt az anyám. Amikor egyedül maradtam Micha-val, a barátnőm Lia is elhagyott, mondván: "ő nem lesz együtt egy csövessel". - mutat idéző jeleket.

-Sajnálom.

-Nem kell. Akkor rosszul esett, de így utólag belátom, hogy így jobban jártam. Ha később szakított volna velem, jobban fájt volna, na meg lehet, hogy akkor most nem téged neveznélek a páromnak.

-Vettem neked egy ajándékot... - hozok fel egy teljesen más témát, mert ahogy látom nem repdes örömébe az emlékei hatására, ami érthető. -Ha rosszul éreznéd magad miatta, nem muszáj elfogadnod, mert van egy "b" tervem is. - szállok le róla, hogy a párnám alól kivehessem a kis dobozt. -Mivel nem jegyezte meg az agyam, hogy hogyan mutattad meg a csomagolást, így kicsit nyomi lett.

-Inkább aranyos. - veszi át tőlem.

-Boldog karácsonyt. - mondom izgatottat várva, hogy kibontsa.

-Neked is. - húz ki egy kék borítású ajándékot ő is a párnája alól.

-Ugyanoda dugtuk el? - nevetek fel, újra helyet foglalva a combjain, és egy rövid csókot kezdeményezek, ami után elkezdjük kibontani az ajándékokat amiket egymástól kaptunk. Én egy aranyos hógömböt kaptam amiben egy világító karácsonyfa van a tetején egy csillaggal. -Cuki. - rázom fel, hogy a kis hópelyheket lássam lehullani. Aztán a kezembe vettem a bögrét is amibe egy kicsi maci volt, kezében egy szivecskével. Már itt éreztem, hogy elolvadok, de mikor megláttam, hogy az egyik kedvenc közös képünk van a bögrén majdnem elhaláloztam. Ezt a fotót még az első randinkon lőtte. Megörökítette ahogy arcon puszilom és rányomtatta a pohárra.