A másik oldal /SZÜNETEL/

18. Világ Kupa

Elképedve néztem Harryre, amint befejezte a sztorit.

- EZT MIÉRT CSAK MOST MONDOD?! - akadtam ki.

Éppen a Ragent street 15-ben pakoltunk. Harry és Sirius új otthona. Nem sokkal azután, hogy hazaértünk a Roxfortból, már be is tudtak költözni. Azt a pár hetet meg nálunk töltötték. Jó buli volt, hogy így mindannyian együtt voltunk, de azért nem bánom, hogy vége lett. Csak azt, hogy segítenem kellett a pakolásban. Hál' Merlinnek mindketten csóró körülmények közt éltek, ezért nem volt sok cucc. Csak bútorokat vettek meg a szükséges dolgokat.

- Nem kérdezted - vonogatta a vállát testvérem. Úgy tűnt, szerinte annyira nem nagy dolog, hogy Grangerrel visszautaztak az időben, hogy megmentsék Csikócsőrt és a múlt-béli Harryt. A griffendéleseknek ez mindennapos program.

- De köcsög vagy - állapítottam meg, miközben ráugrottam egy üres dobozra.

~*~*~*~*~*~

Eljött a Kviddics Világkupa. Az írek és a bulgárok játszottak egymás ellen. Még előző nap, Dora elhozott a minisztériumból egy régi, kiszakadt kalapnak álcázott zsupszkulcsot. Astoria is velünk utazott, mivel a szülei muglik  és egyáltalán nem értenek a varázslathoz, egyedül meg még nem utazhatott. Reggeli után Chloe-val a karomban besiettünk a nappaliba, ahol nevelőszüleim már készen álltak a borzalomra, melyet a megbűvölt tárgy okozott.

- Mehet? - nézett ránk Remus.

- Igen - sóhajtottam. Gyűlölöm a zsupszkulcsokat.

- Menjünk! - kapta fel a táskáját Dora.

- Akkor háromra! Egy... kettő... három!

Gyorsan megfogtam a kalapot és abban a pillanatban erős rántást éreztem a köldökömnél, majd forogni kezdett velem a világ. Szédültem és fogalmam sem volt, hogy merre van a fel és a le - valahogy így képzelem egy fekete lyuk belsejét is. Kisvártatva szilárd talajt ért a lábam. Azonnal elvesztettem az egyensújom és elcsúsztam a nedves fűben.

- Gyertek, sietnünk kell, hogy legyen még helyünk! - sürgetett minket Remus.

- Megyünk - biccentett Dora, majd felém nyújtotta a kezét. Még mindig forgott a világ, így amikor felhúzott, véletlenül nekiestem.

- Szerinted Pansy jön? - nyujtogatta a nyakát Astoria, mintha így megláthatná barátnőjét. Elindultunk. Remus és Dora mentek elöl, mi, Astoriával pedig hátul, egy kicsit lemaradva.

- Nem, még biztos nem - ráztam a fejem. - Az anyja jóban van Draco szüleivel és ők rohadt gazdagok, ezért mindkettőjüknek VIP helye van. A meccs meg csak este kezdődik, szóval most minek jönnének?

- Oh - biccentett a lány.

Amíg sétáltunk le a dombról, volt alkalmam körül nézni. Amit láttam, döbbenetes volt. Varázslók és boszorkányok mugli-ruhában. Akkor még nem értettem ehhez, szóval azt gondoltam, hogy a frakk, az atléta, a horgásznadrág és a lakkcipő teljesen okés szett és mesterien álcázza az ember varázsló kilétét.

- Mi bajuk ezeknek? - bökött Astoria egy harmincas nő felé, aki sportmelltartót, kockás pizsamanadrágot és virágos fürdőköpenyt viselt.

- Ezt hogy érted? Álcázzák maguk.

- Te komolyan azt hiszed, hogy a muglik így öltözködnek? - nevette el magát, mire teljesen összezavarodtam. Azonban reagálni már nem volt időm, ugyanis megérkeztünk a bejárathoz. Egy furcsa tekintetű, kidülledt szemű férfi ült egy kempingszéken egy persellyel a kezében.

- Jónapot, Mr Roberts! - köszönt Remus. Fogalmam sem volt, honnan tudja a pasas nevét. - Négy főre kérünk helyet. A sátor 2x1 méteres.

- Abban hogy férünk el? - suttogta Astoria, nehogy megzavarja az üzletelő felnőtteket.