A másik oldal /SZÜNETEL/

20. Trimágus Tusa

Amikor visszaértünk Godric's Hollow-ba, elbúcsúztunk Astoriától és hazamentünk. Már nem voltam az események hatása alatt, de még mindig csak Julien-re és a Sötét Jegyre tudtam gondolni. Főleg Julien-re. Nyilván megrázott, hogy Voldemort jelét vetítették az égre, de valamiért az a fiú nagy hatással volt rám és nagyon szerettem volna újra találkozni vele. De mivel - mint kiderült - francia volt, erre nem volt sok esély.

Egyszer csak kopogtak az ajtón. Egy fejrázás kíséretében visszatértem a valóságban és észrevettem, hogy éppen házit csinálok.

- Gyere! - szóltam ki. Remus benyitott. Székestül felé fordultam. A kezében valami szürke dobozféleséget tartott. A dobozból egy szintén szürke zsinór állt ki. A zsinór körülbelül a felénél elágazott és egy félkör alakú, műanyag cuccban végződött. A műanyag cuccnak a végein kör alakú párnácskákat raktak.

- Az mi? - mutattam az előbb említett tárgyra.

- Egy Volkmann.

- Ezzel sokat segítettél - mondtam szarkasztikusan.

- Megmutatom, hogy működik - lépett az asztalomhoz. Megnyomott egy gombot a dobozon, mire valami megmozdult. A dobozban forogni kezdett valami. Aztán valami halk zenét hallottam meg. - Ez az A Matter Of Trust Billy Joel-től - magyarázta. Bár még mindig nem nagyon értettem.

- Ez honnan jön?

- A volkmann-ből - kuncogott. Mintha olyan mulatságos lenne, hogy ilyen hülye vagyok! - Ezt vedd fel! - mutatta fel a félkört. - Ne nézz már úgy rá, mint egy földönkívülire! Így - rakta a fejemre.

Sokkal kényelmesebb volt, mint látszólag. És a zene is nagyon tetszett.

- Ez egész jó! - mondtam. Valószínüleg üvöltöttem, mert Remus furcsán fájdalmas képet vágott, aztán lekapta a fejemről a volkmann-t. - Ezt honnan szedted? - érdeklődtem. - Mugli-boltból?

- Igen, onnan van. Sirius vette, még nagyon régen. - Ezen meglepődtem. - Ezeket a zenéket mi négyen vettük fel rá. Csak gondoltam, hogy ha érdekel...

- Megtarthatom? - néztem rá könyörgő kiskutya szemekkel, amiket a lábamon fekvő Chloe-tól tanultam.

- Persze - nevetett. - Csak vigyázz rá! - lépett ki az ajtón és becsukta. Én meg a vadonatúj volkmann-emre néztem. Felvettem és tekertem egyet a tekerhető bigyón, mire egy új szám indult el. Ez is nagyon pörgős volt. Arról énekelt egy csávó, hogy milyen jó volt 69' nyara és hogy mik történtek. Amíg nem kezdtem el mugli-zenéket hallgatni, nem is gondoltam volna, hogy egy évszakról lehet ilyen dalt írni.

(Itt a teljes lejátszási lista: https://spotify.link/4FyYcH7E7Db | Ha nem működik, Marauders' playlist néven tudtok rákeresni)

~*~*~*~*~*~

Amint felültem a vonatra egy üres fülkébe, elindítottam a volkmann-em. Ezúttal egy sokkal lassabb szám indult el. Egy férfi arról énekelt, hogy hisz a tegnapban és hogy a gondjai már nagyon messzinek tűnnek. Ettől a férfitől még sok másik dal is volt a listán.

Hirtelen valaki kirántott a Yestarday-ből és megint a vonaton voltam.

- Ez meg mi a Merlin? - nézegette a volkmann-t Pansy.

- Volkmann - vettem ki a kezéből és leállítottam a zenét.

- És mit tud? - kíváncsiskodott.

- Sziasztok! - lépett be a fülkébe Draco és letelepedett velem szemben. - Valami fontosat kell mondanom.