A másik oldal /SZÜNETEL/

56. Egy korszak vége

Tudom, hogy ez a Cobra Kai-ban meg a Karate Kid-ben van, de szerény véleményem szerint nagyon illik a kviddics válogatóhoz is. Jó olvasást! :)

A bűntetés után visszamentem a klubhelyiségbe. A legtöbben ekkor Roxmortsban voltak, de nekem erre nem volt időm, ugyanis öt percet kaptam a következő bűntetésig. Így leültem Chloe mellé a kanapéra és az ölembe húztam, miközben ő még aludni próbált.

- Már megint felébresztettél - morgott álmosan.

- Ne legyél ilyen cuki és akkor majd nem foglak felébreszteni, hogy simogathassalak - vakartam meg a füle tövét, mire fáradtan beledőlt az ölembe. - Umbridge egy pszichopata. Nézd mit csinált a kezemmel! - mutattam neki a sebet, amit két szöveg összefolyása alkotott. Így már az egész egy krikszkrakknak tűnt. Chloe erre nem felelt, hanem elkapta a kezem és nyalni kezdte, mintha azt gondolná, hogy ezzel meg tudja gyógyítani. - Édes vagy, de szerintem ez nem segít - kuncogtam. Azonban ő rám se hederített, csak folytatta az "ápolgatást".

Miután elbúcsúztam Chloe-tól, az üvegházba mentem a második bűntetésemre. Itt csak annyi volt a feladatom, hogy etessem meg a húsevő növényeket. Nem volt valami egyszerű és nem egyszer megharaptak, de ez sokkal könnyebb volt az előzőnél, mert ekkor tudtam, hogy nem pusztán azért bűntetnek, mert nem hazudok.

Az elkövetkezendő két hétben még mindig egyre csak nőtt a feszültség. Umbridge sorra terrorizálta az igazat mondókat, Dumbledore szinte teljesen eltűnt, Hagridnek nyoma sem volt és a fél évfolyam síkhülyének nézett minket, akik kiálltunk az igazságért - továbbra is. Úgy éreztem, többé semmi nem lesz a régi. Az egyetlen hely, ahová ezelől menekülhettem, az a bagolyház volt. Chloe-val hajnalban felmentünk, leültünk az ablakpárkányra, felvettem a volkmann-em fülesét és csak néztem a tájat vagy levelet írtam. Ha levelet írtam, azt vagy a nevelőszüleimnek, vagy Siriusnak, vagy Juliennek. Astoriának mindig hárman ültünk le írni, így az egy másikféle program volt. Ezen a barna, őszi délelőttön épp Juliennek körmöltem egy levelet.

Drága Julien!
Mióta visszatértem a Roxfortba, jobban hiányzol, mint eddig bármikor. Van itt egy elmebeteg tanár, Umbridge. A minisztérium küldte, hogy megakadályozza, hogy harcolni tanuljunk. Caramel meg van győződve róla, hogy Dumbledore sereget akar ellene toborozni. Közben nap mint nap hallgatnom kell az idióta évfolyam társaimat, akik meg vannak róla győződve, hogy Harrynek elborult az agya. Az jár a fejemben, hogy ha itt lennél, te biztosan jól seggbe rúgnád ezeket a faszfejeket. Én sajnos nem tehetem meg, mert most különösen szemmel tartanak és tuti félévnyi büntetőmunkát kapnék érte. De igazából mindegy, kibírom.
Te hogy vagy? Antonie már nem akkora connard? És Astoriával beszéltél?
Remélem, gyorsan eltelik ez az év és nyáron találkozhatunk. Már nagyon várom, hogy megölelhesselek.

Szeretlek,

Evan

Odamentem az egyik iskolai gyöngybagolyhoz és a lábára kötöttem a levelet, aztán útjára bocsátottam. Ezen a reggelen nem maradhattam ennél tovább a rejtekhelyemen, mert kezdődött a kviddics válogató. Sajnos előtte nem tudtam repülni, mert egy tavalyi baleset miatt érvénybe lépett a szabály, hogy kizárólag a csapat tagjai repkedhetnek a pályán. Ez még inkább motivált arra, hogy megszerezzem azt a hajtó posztot. Nem a legjobb poszt, de Hooch professzor szerint ez a legkevésbé veszélyes és ragaszkodott hozzá, hogy emiatt erre jelentkezzek, hiszen még életemben nem repültem.

Dracoval és Pansyvel izgatottan robogtunk le a kviddics pályára, ahol Marcus Flint, a csapat kapitánya már várt minket. Meg még egy csapat másik mardekárost.