Mindenki ismeri Harry Pottert, A Fiút Aki Túlélte. Azonban az ikertestvéréről, Evanről kevesen tudnak, ugyanis Rowling úgy gondolta, ő nem olyan fontos szereplő. Tévedett. Evannek sokkal nagyobb befolyása van a híres történetben, mint ahogy azt bárk...
Megcsináltam GIF-nek a képet és nem sikerült úgy beraknom, szóval itt van:
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Remélem tetszik!🙂
A második próbán Harry utolsónak jött fel a víz alól, de hát muszáj a hírességnek nyernie, szóval másodiknak rakták be és arra fogták a kivételezést, hogy Gabrielt is feljuttatta. Persze én mentettem meg attól, hogy tényleg megfulladjon, de engem senki nem ünnepelt. Ezek után nem is volt több keresni valóm a tónál, ezért felmentem a klubba. Aztán mindenki más is feljött és hirtelen túl sokan lettek ott. Így úgy döntöttem, ehhez én túl introvertált vagyok és jobb ötlet híján a fánkhoz mentem. Előtte viszont felrohantam a hálókörletbe, kihúztam az éjjeliszekrényem fiókját és előhalásztam egy üveg vajsört meg egy zacskó muglik által gyártott sajtos cheetos-t. Első elején kezdtem el kaját gyűjteni egy saját raktárhoz. Persze nem tároltam a fiókban négy éves élelmet.
Szóval miután feltankoltam, megindultam a fához. Chloe viszont nem volt hajlandó velem jönni. Ő inkább elment megsétáltatni magát a Tiltott Rengeteg egy ritkásabb részére. Így egyedül ültem le a fa tövébe a cheetosommal és a vajsörömmel. Azonban nem lehettem sokáig egyedül, mert egyszer csak Julien huppant le mellém.
- Tudtam, hogy itt talállak.
- Ilyen kiszámítható vagyok? - kaptam be egy falat sajtos nasit.
- Annyira azért nem. Amúgy beszélnünk kell valamiről - tördelte a kezét idegesen. Nem értettem, min zaklatja fel így magát.
- Miről? - kíváncsiskodtam.
- A szilveszterről. Holnapután lesz - magyarázta Julien.
- Igen, tudom. Gondoltam is rá, hogy tölthetnénk együtt. Nincs programom.
- Az jó, mert tényleg valami ilyesmit akartam kérdezni.
- Pontosan mit?
- Pontosan azt, hogy... Eljönnél velem randizni? - bökte ki. Először meg se tudtam szólalni. Eddig hivatalosan még nem jártunk, csak sokat voltunk együtt és sokat csókolóztunk. (Mint kiderült egész jó vagyok benne.)
- Persze! - kaptam észbe, amikor már majdnem egy perce nem válaszoltam az egyértelmű kérdésre. - Igen - öleltem meg szorosan. - De mikor? Hánykor? Hol?
- Nyugi, nem kell stresszelned - nevetett. - Csak egy randi.
- Magadnak is ezt mondogattad mielőtt megkérdezted?
- Haha nagyon vicces. De visszatérve; döntsd el, hánykor. Én hét-nyolcra gondoltam. És láttam egy jó éttermet Roxmortsban. Olyan, mint egy időgép, ami a 70-es évekbe repít - mesélte lelkesen.
- Szuper! Akkor legyen hét.
~*~*~*~*~*~
Miután Juliennel megbeszéltük a randit, aznap, a következő nap és még azután is rohadtul izgultam. Azelőtt még sosem voltam randin és nem gondoltam volna, hogy egy fiúval leszek az elsőn.
