A másik oldal /SZÜNETEL/

57. A dráma éjszakája

Másnap elmentem életem első kviddics edzésére. Marha jó volt. Végre felhasználhattam azt a rengeteg energiámat és nem csak gyűlt bennem. Utána nyugodtabbnak és kiegyensúlyozattabbnak is éreztem magam. Már alig vártam az első mérkőzésünk, ami egy héttel később volt, a Griffendél ellen. Elhatároztam, hogy annyi gólt fogok belőni, hogy ha Harry el is kapja cikeszt, megnyerjük. Nem veszthettem az első meccsemen.

Draco dumált Jill-lel és meg is beszéltek egy randit pántek estére. Theo nagyon gratulált neki és ragaszkodott hozzá, hogy hadd segítsen elkészülni a randira. Blaise is csatlakozott a csapathoz, de azért annyira nem volt lelkes, mint Theo. Azok után, amit hallottam róla, úgy gondoltam, inkább csak Pansyhez akar közelebb kerülni így.

Nem tagadom, kissé féltékeny voltam Dracora. Úgy tűnt, kezdett túllépni Astorián, a suli egyik legjobb csajával randizhatott és nem kevés osztálytársunk tiszteletét kivívta ezzel. Arról nem is beszélve, hogy Theo-val én lettem jóban, erre most hirtelen Dracoval kezdett sokat foglalkozni. Csak Chloe és Pansy maradtak a régiek. Legalábbis eddig az estig.

Draco előző este megejtette a randiját Jill-lel és elmondása szerint marha jól sikerült. Így is lehetett, mert aznap elég sokat dumáltak. Én addig Pansyvel és Sarah-val lógtam. Ugyanis a lány az utóbbi időben valahogy közelebb került hozzánk. Szinte mintha Astoriát helyettesítette volna. Nem mintha őt pótolni lehetne.

Szóval ezen a bizonyos estén kitaláltuk, hogy megrendezzük azt a bulit, amit év elején akartunk, csak kicsiben. Más szóval azt terveztük, hogy csak az évfolyamról hívunk embereket és hozunk nasit meg zenét. Épp a kaját szerezték be a fiúk, amíg én levelet írtam Remusnak és Dorának. Amikor útjára bocsátottam az otthonról küldött családi madarat, Draco lépett a szobába.

- Jill-lel voltál? - kérdeztem kissé ridegen. Vigyorogva bólintott és leült az ágyra. - Jó neked. A srácok kaját hoznak, én meg itt poshadok és eddig levelet írtam. Amúgy kösz, hogy kérdezed.

- Most meg vagy sértődve, vagy mi bajod? - állt fel, miközben becsuktam az ablakot a madár után.

- Nem, dehogy. Én csak...

- Úristen, te féltékeny vagy! - olvasta le az arcomról. Annyira idegesített, amikor valaki így kitalálta, mit érzek.

- Nem vagyok féltékeny! - csattantam fel. Jó, talán mégis tagadom. - Csak szerintem túl sokat randizgatsz.

- Miről beszélsz? Ez volt életem második randija! - jött a hülye logikus érveivel.

- Jó, féltékeny vagyok - vallottam be. - Mert én is randizhatnék vele, ha nem hitte volna, hogy meleg vagyok és...

- Neked nem is Jill a bajod, igaz? - tette karba a kezét.

- Ezt meg hogy érted?

- Az a bajod, hogy mostanában én többet vagyok Theo-val, mint te - jelentette ki.

- Hogy mi van?! - hökkentem meg. Próbáltam tagadni, de közben éreztem, hogy érzékeny pontra tapintott.

- Ugyan már, teljesen egyértelmű, hogy tetszik neked! - És akkor jöttem rá, hogy igaza volt. Jill nem érdekelt. Theo miatt voltam csak féltékeny.

- Ez csak akkor lehetne lehetséges, hogyha egyszerre tetszhetne valakinek két ember, mivel egyáltalán nem vagyok még túl Julienen - védekeztem.

- Simán lehetséges. Azt hiszed, én már nem vagyok szerelmes Astoriába? Dehogynem! Ha most találkoznánk és össze akarna jönni velem, habozás nélkül otthagynám Jillt, de ennek ellenére jó vele lenni. Vagyis egyszerre két lány tetszik. Neked meg akkor két fiú.