A másik oldal /SZÜNETEL/

40. Kék mint a tenger

Nemsokára Krumot is kihozták, de Harry még mindig sehol. Nagyon rossz érzésem volt. Lehet, hogy ez olyan iker-izé, de biztosan éreztem, hogy valami nincs rendben.

- Ez kezd rohadt unalmas lenni - sóhajtott Draco.

- Mintha kínoznának - motyogtam. Többet nem beszéltem, csak magamat próbáltam nyugtatni és kizárni a többiek hülye locsogását. Hirtelen nagy pukkanás kíséretében megjelent két alak és a kupa a pályán. Mindketten feküdtek. Az egyikben azonnal felismertem Harryt, a másik pedig Diggory volt. Harry egész testében remegett, de élt. A másik fölé hajolt és először fel se fogtam, mi történik. Aztán hallottam egy sikítást, amikor végre valaki realizálta. Cedric Diggory halott, Harry pedig keservesen sír. Lefagytam és mozdulni sem bírtam. Minden zaj eltompult körülöttem. Az összes érzékszervem közül csak a szemem működött. Láttam, hogy Dumbledore elrángatta Harryt a holttestől, aztán Mordon kezdte elvonszolni valahova. Hirtelen észrevettem, hogy a lépcsőn szaladok lefelé. A testvérem után akartam menni, de Mordon ellökött. Harry keservesen kiáltozott, hogy vissza akar menni Cedrichez, így észre se vett engem.

- Perselus, vidd el innen! - kiáltott Mordon a legközelebb álló tanárnak. Piton erősen megfogta a vállam. Amikor próbáltam Harry után menni, elkapta a karom és erősen visszarántott.

- Itt maradsz! - nézett rám szigorúan. Hirtelen olyan volt, mintha nem is leszidna, hanem védeni akarna. Elrohant valahova, de azt már nem igazán dolgozta fel az agyam. Amint elment, Harryék után iramodtam. A folyosóról, ahová bementek csak egy ajtó nyílt, azt pedig zárva találtam. Jó sokáig dörömböltem, mikor zajt hallottam meg magam mögül. Dumbledore, McGalagony és Piton rohantak. Mindhárman idegesnek tűntek. Az igazgató elrántott az ajtóból és egy pálca suhintással szabad utat teremtett. A szobába érkezve azt kellett látnunk, hogy Harry a sarokba szorulva áll, Mordon pedig pálcát szegez rá. McGalagony lelökte egy székre és szorosan hozzászegezte a varázspálcáját. Én pedig azonnal testvérem nyakába ugrottam. Amikor szorosan visszaölelt, éreztem, hogy milyen gyorsan ver a szíve és kapkodja a levegőt. Mikor elengedtük egymást körülnéztem és a székben, amiben pár másodperccel azelőtt még Mordon ült, egy idegen férfit pillantottam meg. Piszkos szőke haja és szikrázóan kék szemei voltak.

- Perselus, van veritaserumod raktáron? - fordult az említetthez Dumbledore.

- Máris hozok! - biccentett Piton és már ott se volt.

- Mi történt? - fordultam a kisírt szemű csupa vér és sár Harryhez. Azonban annyira sokkolt állapotban volt, hogy megszólalni sem bírt. Ezért nem is faggattam tovább, hanem leültettem egy székre és helyet foglaltam mellette a földön. Harry ijesztően meredt maga elé, mint aki alig fog fel valamit az eseményekből.

Csak ekkor vettem észre, hol vagyunk. Mordon szobájában, ahova engem elraboltak. Valamiféle titkos folyosóról jutottunk be.

Nemsokára Piton visszatért a veritaserummal és beadták az idegennek.

- Mi a neved? - szegezte neki az első kérdését Dumbledore.

- Ifjabbik Barty Kupor - felelt készségesen a szalma hajú. - Nem mintha megérdemelnétek, hogy tudjátok.

- Mi volt a küldetésed?

- Benevezni Pottert a tusára és biztosítani a győzelmét, hogy a zsupszkulcs elvigye őt a temetőbe, ahol a Sötét Nagyúr visszanyerhette a hatalmát. - Döbbenten hallgattam. Mi az, hogy ˝visszanyerhette a hatalmát˝? Nagyon reméltem, hogy ez egy régebbi esemény volt - még az eltűnése előtt -, de magamban akkor már jól tudtam az igazságot.