A másik oldal /SZÜNETEL/

7. Voldemort a szekrényben

Astoria még mindig nem igazán kedvelte Dracot, de mivel a legjobb barátja (én) és az új barátja (Pansy) is jóban volt vele, neki is muszáj volt. De igazából a fiú se nagyon kedvelte őt. Folyamatosan veszekedtek valami hülyeségen. Ez hozott minket közelebb egymáshoz Pansyvel; nekünk kellett békíteni őket. Szóval valahogy hirtelen - fogalmam sincs, hogyan, vagy miért - kialakult ez a négyes csapat és mivel Draco meg Pansy a népszerűbb mardekárosok közé tartoztak, kezdtek engem meg Astoriát is elfogadni a háztársaink. Harry nem igazán nézte jó szemmel ezt az egész folyamatot, de becsületére szóljon, próbált beletörődni.

- Ma lesz az idei első SVK óra - dobta le magát mellém a kanapéra Pansy. Abban a pillanatban Chloe fogta magát, kiugrott az ölemből és a lányra vetette magát. Vetettem rá egy szúros pillantást, de nem hatotta meg azt a makacs kutyát. - Remélem idén már normálisabb tanárunk lesz - vakargatta az ölében letelepedt kutya fejét.

- Ideje lenne - értett egyet Draco, aki a másik oldalamon ülve a jóslástan háziját írta. Nem valami jókedvűen, mivel Astoriával éppen haragban voltak, ezért hármunk közül csak neki nem engedte meg, hogy lemásolja a háziját.

- Tessék - toltam elé az enyémet, miután lemondóan az asztalra dobta a pennáját.

- Kösz.

- Egyébként idén jó SVK tanárunk lesz - tértem vissza a témára.

- Ja persze, idén Remus lesz, igaz? - csatlakozott a beszélgetéshez Astoria.

- Igen - bólogattam.

- Ki az a Remus, és honnan ismeritek? - nézett fel a szőke.

- Ha a múltkor figyeltél volna, tudnád - köpte oda neki Astoria.

- Mi van? Mikor beszéltetek erről? Pansy, te tudod, ki az?

- Öhm...

- Látod, nem tudja, szóval ne szólogass be és mondjátok el, hogy ki az!

- De tudom! - csettintett Pansy. Kissé összerezzentem a hirtelen mozdulattól és a vele járó éles hangtól. Akkor gondoltam rá először, hogy kéne egy varázsige, amivel le lehet némítani az embereket, de nem utoljára. - Evannek valakije, igaz? - fordult oda hozzám.

- A keresztapám - biccentettem. - És egyben a nevelőapám.

- Mármint mindkettőtöknek? - utalt Harryre Draco.

- Nem. Amúgy nem is tudom, hogy Harrynek van-e keresztapja. Fura, erre eddig nem gondoltam - tünődtem el.

- De egyébként ezt lehet? - tért vissza a témára a fiú. - Úgy értem, hogy téged oktasson.

- Hát ezek szerint igen.

- Mert szerintem nekem mondjuk nem engeednék meg, hogy az apám tanítson.

- Ne vedd sértésnek, Draco, de szerintem senkinek nem engednék meg, hogy a te apád tanítsa -mutatott rá Pansy.

- Igaz - tért vissza a házijához. Szerintem csak én láttam, hogy elvörösödött.

Amint vége lett a szünetnek, elindultunk sötétvarászlatok kivédése órára. Kicsit izgultam, és reméltem, hogy Remus ügyes lesz. A nagy gondolkodásban - nem szokásom - eléggé lemaradtam. Ezt Astoria vette észre és visszarohant értem. De így is csak a teremnél sikerült beérni a többieket. Amikor azonban beléptünk, Piton ült az asztalnál. Hallottam, hogy egy griffendéles lány - valószínűleg Lavender Brown - felsikkantott. Nem kellett sokáig értetlenkednünk, mert Remus belépett a terembe. Furcsa volt először tanárként nézni rá. Már előre tudtam, hogy én nem fogom tudni annyira tisztelni őt, mint a többi tanárt (nem mintha őket annyira... öhm... öhm...).