A másik oldal /SZÜNETEL/

49. A főhadiszállás

Evan szemszöge:

Remus nem volt hajlandó elmondani, miről van szó. Még azután se, hogy a barátaim elmentek.

- De mégis mit pakoljak? És hova megyünk? Hideg vagy meleg ruha kell? - kérdezgettem türelmetlenül.

- Pakolj minél több ruhát, Chloe cuccait és a legfontosabb dolgaidat! - adta ki az utasítást. Tudtam, hogy nem fogja megmondani, hova megyünk, így ebbe beletörődve kezdtem el bepakolni a ládámba. - És úgy pakolj, hogy nem jövünk haza Roxfort előtt!

Erre se kérdeztem rá, pedig nagyon akartam. Elképzelni se tudtam, hogy mi ilyan sürgős, de szófogadóan pakoltam. Pedig alapból biztos kérdezgettem volna, de ekkor olyan ideges volt, hogy nem nagyon mertem.

- Teddy és Dora hol vannak? - Jó, azért ezt meg kellett kérdeznem.

- Ott, ahová megyünk - válaszolt titokzatosan. Már a ládám készen volt és Chloe holmiát pakoltam, amikor csengettek.

- Késtetek - nyitott ajtót Remus Harrynek és Siriusnak. Remus talán a legilledelmesebb ember akit csak ismerek, szóval tényleg baj lehetett, ha nem is köszönt.

- Neked mondott valamit arról, hova megyünk? - lépett oda hozzám Harry, miközben Chloe konzervjeit próbáltam betuszkolni egy sporttáskába.

- Nem. Neked se?

- Semmit nem tudok, csak hogy sietünk és már onnan megyünk a Roxfortba.

- Ja, ennyit én is - sóhajtottam, amikor az utolsó konzerv is bekerült a táskába.

- A labdámat is rakd be! - emlékeztetett Chloe. Miután azt is beraktam, szóltam, hogy kész vagyok.

- Remek! Seprűvel megyünk - jelentette ki Sirius.

- Micsoda?! De hát én még életemben nem ültem seprűn! - akadékoskodtam.

- Dehogynem! - legyintett. - Régen volt mindkettőtöknek játékseprűtök. Igaz, hogy az tizennégy éve volt, de hátha előjön még az a tudás.

- Mi... de... - dadogtam. Tényleg szerettem volna repülni, de ez olyan stressz helyzet volt, hogy tuti meghaltam volna.

- Ti együtt mentek! - mutatott rám és Harryre Remus.

- Pazar - sóhajtottam. - És egyébként hova tesszük a cuccokat és Chloe-t? És hogy találunk Harryvel oda, ha nem mondjátok meg, hova megyünk?

- Pár napja Hagridtól visszakértem a motorom. Én azzal megyek és arra rakjuk a cuccokat. Remus meg az én régi seprűmmel. Ti ketten pedig követtek minket. Kettőnk között fogtok menni és ha támadnak, ti nem harcoltok, menekültök.

- Mi?! - akadt ki Harry. - Támadni fognak a halálfalók? Nem hagyhatunk ott titeket!

- Nem fognak támadni - nyugtatott minket Remus. - De előfordulhat. És ti akkor menekültök, megértettétek?

- Igen - motyogtam, de tudtam, hogy ha tényleg támadnak és Harry fog vezetni, esze ágában se lesz elmenekülni. Felpakoltunk Sirius motorjára rögzítettük a cuccainkat és Remus összekicsinyített egy sisakot Chloe-nak, majd a lehető legbiztonságosabban beültettük a pótkocsiba.

- Nagyon vigyázz rá! - mondtam Siriusnak.

- Ez egyértelmű - mosolyodott el és megsimogatta Chloe hátát.

- Te pedig ne ficánkolj! - mondtam a kutyámnak. Bólintott, aztán folytatta az ülés szaglását. Bizonytalanul felültem Harry mögé a seprűre. - Nagyon félelmetes?