A másik oldal /SZÜNETEL/

27. Karácsonyi bál I.

- Jól vagy? - szólalt meg valaki mellettem. A sötétben nem nagyon láttam és még mindig az álom hatása alatt voltam. De a hangról azonnal felismertem Dracot. Meg az is segített, hogy hófehér hajáról olyan erősen visszaverődött a holdfény, hogy úgy nézett ki, mintha világítana a haja.

- M-miért ne lennék? - ültem fel. A halántékomról folyt le a hűvös verejték és egész testemben remegtem. Egyedül az nyugtatott meg valamennyire, hogy éreztem Chloe testének melegét a bal oldalamon.

- Összevissza vonaglottál.

- Csak rosszat álmodtam. Te hogy kerülsz ide? - váltottam témát. Az éjjeliszekrényen lévő órára pillantottam és megállapítottam, hogy hajnali három van.

- El kellett jönnöm. Mostanáig a klubhelyiségben beszélgettünk páran. Aztán valamin kicsit vitatkozni kezdtem Astoriával. Fogalmam sincs, hogy mondhattam ilyet - csóválta a fejét. Ekkor már sejtettem, hogy mire céloz.

- Sárvérűnek nevezted? - kérdeztem rá. Erre nem válaszolt, csak szomorúan bólintott. - Miért?

- Fogalmam sincs. Mostmár tényleg minden esélyem elszállt, hogy eljöjjön velem a bálba.

- El akartad hívni? - döbbentem le.

- Gondolkoztam rajta. Már mindegy. Amúgy is szerintem már elhívták - sóhajtott Draco. Ezen majdnem még jobban meglepődtem. Tudtam, hogy Astoria sok emberrel barátkozik, de azért nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan el is hívják. Hiszen még volt majdnem egy hónapunk a bálig. Remus mesélte régebben, hogy van hetedik év végén egy végzősbál. Mivel egy évvel azelőtt még kitagadottak voltunk, úgy képzeltem régebben, hogy velem jön majd el. Persze csak mint barátok. Furcsa volt belegondolni, hogy talán valami teljesen random srác elhívta.

- Miből gondolod? - kérdeztem.

- Pansy említett valami ilyesmit. Nem biztos. Mindegy - legyintett.

- Majd lesz ami lesz. Egyébként hogyhogy ide mertél jönni? Nem félsz, hogy elkapod a tüdőgyulladásom?

- Nem. Madam Pomfrey adott valami vitamint, amivel cseppfertőzés utján nem tudom elkapni.

- Miért nem használ mindenki ilyet?

- Mert iszonyú drága.

- Ja! Logikus. - Körülbelül egy percig csendben ültünk, aztán eszembe jutott valami. - Emlékszel, amikor régen nálunk aludtál?

- Igen - mosolyodott el az emlékre. - Éjfélig fent voltunk és emiatt isteneknek éreztük magunkat.

- Igen - nevettem el magam. Igaz, a vége köhögésbe fulladt. - És csináltunk popcorn-t.

- Nem is tudtam addig, hogy mi az!

- Aztán meg letettünk neked egy matracot, de az én ágyamban aludtál be és reggel a hasadon ébredtem.

- Ja hát az már nem volt olyan vicces - húzta el a száját Draco.

- Szerintem ez volt - kuncogtam halkan.

- Ezt miért hoztad fel?

- Csak mert megismételhetnénk - vigyorodtam el, mert még is éreztem, milyen bizarr az ötlet.

- Mi?! Ez hogy jutott eszedbe? - döbbent le Draco.

- Nem akarok egyedül maradni. Na légyszí! Naaa - könyörögtem. - Dracooo!

- Nem - jelentette ki határozottan. - De olyan rideg ez a hely. Szerintem azért álmodtam rosszat - hazudtam.

- Ugyanmár!