A másik oldal /SZÜNETEL/

29. Malfoy féreg

Különös volt belegondolni, de Pansynek igaza volt. Mindazonáltal (hú de jó szó) nagy megkönnyebbülést jelentett, hogy végre megtudtam egy ilyen fontos dolgot magamról. Aznap olyan jól aludtam, mint talán még soha. Több mint egy hónapja először nem volt rémálmom. Másnap is kivételesen magamtól keltem, a biorendem szerint. Ez hét órát jelentett. Ilyenkor még mindenki aludt, ezért zenét hallgattam arról a kazettáról, amit hónapok óta használtam. Amit a szüleim és a barátaik raktak össze. Minden számnál elképzeltem, ahogy a hetvenes években ezt hallgatják és boldogan táncolnak nem sejtve, hogy milyen szörnyű haláluk lesz majd.

Körülbelül egy órát hallgattam zenét, mielőtt Draco felébredt. Felöltöztünk és lementünk a klubba. Ott leültünk, hogy megvárjuk a lányokat. Azonban Pansy egyedül jött le a lépcsőn.

- Astoria hol van? - kérdezte Draco.

- Gondolom Potterrel - vont vállat, mintha ez teljesen normális lenne.

- MI?! - kiáltottunk fel egyszerre.

- Mikor? Hogy? Mióta? MIÉRT?! - akadt ki szőke barátom.

- Hó, nyugodj már le! Ártatlan vagyok! Különben meg miért izgat ennyire, hol van? - tette karba a kezét gyanakvóan.

- Mert gyűlölöm Pottert, Astoria meg a barátom. - Az utolsó szót úgy mondta ki, mintha fizikai fájdalmat jelentene neki. Nyilván a tegnapi miatt még inkább fájt neki, hogy Astoria csak a barátja, mivel mostmár a Harryvel való rivalizálásukba és belekerült ez a téma.

- Csak vicceltem - legyintett Pansy. - Tudom, hogy bejön neked! - nevetett.

- Honnan?

- Nem igaz!

Az előbbi két mondatot Dracoval tökéletesen egyszerre mondtuk, ami úgy elég furán hangzott. Olyan Malfoy-féle gyilkos pillantást vetett rám, mint még soha. Hiszen az előbbi kérdésemmel bevalottam, hogy Pansy állítása igaz.

- Nem kell tagadnod, teljesen egyértelmű - sóhajtott. - De Astoria nem tudja, viszont el fogom neki mondani, ha nem jöttök, mert éhen halok! Evan, azt hittem, szeretsz enni.

- Akkor tévedtél barátom - csóváltam a fejem. - Ugyanis én imádok enni! - ugrottam ki a folyosóra. Valamiért olyan jó kedvemben voltam, hogy elfelejtettem, hogy sánta vagyok. Ez egy nagy, filmbe illő esést eredményezett a padlón.

- Na jó, ez kárpótol a hülye vicceidért! - nevetett Pansy. Kisvártatva sikerült felállnom és elindultunk a Nagyterem felé.

- Szóval most járnak? - kérdezte Draco a kezét tördelve.

- Kik? - értetlenkedett Pansy. Nyilván ő már rég túllépett a témán és Draco nyilván még nem.

- Astoria és Potter.

- Ja, hogy ők! Igen, az biztos.

~*~*~*~*~*~

Az következő egy hét elég furcsa hangulatban telt. Amikor Juliennel voltam, jól éreztem magam. Harryt és Astoriát együtt látni egyszerre volt furcsa és émelyítő. De amikor Draco és Astoria egy légtérben voltak, egy szóval tudtam jellemezni az egészet: kínos. Szörnyű volt. De ez egyre csak rosszabb lett. A helyzeten a második próba egyre gyorsuló közeledése sem segített. Ekkor átesett pár változáson a csapatunk: egyre kevesebbet voltunk négyen, Draco majdnem hogy olyan jóban lett Blaise-zel, mint velem, Astoriát meg szó szerint alig láttuk. De mintha Pansy is eltűnt volna néha. Ezen a bizonyos szombati napon is Chloe-val, Dracoval és Balise-zel négyen mentünk ebédelni. Az előbbin látszott, hogy síkideg, ahogy egy hete már folyamatosan.