A másik oldal /SZÜNETEL/

35. Rossz ötlet

Julien másnap reggel is bejött a gyengélkedőre. Annyira nagy megkönnyebbülést jelentett újra együtt lenni, hogy azt el sem tudom mondani. Ez sokat segített a fizikai gyógyulásomban is.

- Holnap már a többiekkel vacsorázhatsz - mondta madam Pomfrey, miközben a kötésemet cserélte másnap este.

- De jó - sóhajtottam. A nő rövidesen végzett és el is ment. Így egyedül maradtam, mivel Chloe-t elvitte Pansy sétálni. Már majdnem elaludtam, amikor kicsapódott az ajtó. Lehet, hogy csak a fáradtság miatt érzékeltem olyan hangosnak, de biztos, hogy nem óvatosan nyitották ki azt az ajtót. Amikor kinyitottam a szemem, döbbenten realizáltam, kik jöttek.

- Ti meg hogy kerültök ide? - néztem boldogan a nevelőszüleimre.

- Az a rohadt bagoly eltévedt - mesélte feldúltan Remus.

- Minden rendben? Jól vagy? - ölelt magához aggodalmaskodva Dora.

- Most jól vagyok, de ha megfulladok, már nem leszek - nyögtem mosolyogva.

- Kinyírom Dumbledore-t, amiért nem szólt hamarabb - szitkozódott Remus. - Amint megtudja, mi történt, szólnia kéne!

- Mostmár itt vagyunk, drágám. Megnyugodhatsz - nyugtatta férjét Dora.

- Pedig nem vagyok nyugodt. Főleg, hogy meg sem írták, hogy ki tette! Evan, ki volt az? Megígérem, hogy bárki is volt, azt is meg fogja bánni, hogy a világra jött.

- Öhm... Eddie Turner volt - böktem ki kicsit elkomorulva.

- És miért csinálta? - érdeklődött Dora. - Összevesztetek? Vagy megint belerúgott Chloe-ba.

- Az Zambini volt és most nem ez történt. Ő... szóval... ki akart kezdeni velem - mondtam. Megnyaltam a kiszáradt szám, amint végig gondolotam, mit tehetett volna velem, ha Julien nincs ott.

- Tessék?! - döbbent le Remus.

- Nem igazán jött be neki a hagyományos módszer - nevettem keserűen. - De már nincs gond. Ju... egy barátom már elintézte.

- Az elintézés alatt mit értesz? - kérdezte gyanakodva Dora.

- Megverte - írtam le röviden. Láttam, hogy Remus már nyitja a száját, hogy mondjon valamit, de ekkor nyílt az ajtó.

- Oh bocsánat, nem akartam zavarni - torpant meg Julien.

- Semmi baj. Julien, ők a nevelőszüleim, Remus és Dora. Srácok, ő Julien, a... az egyik barátom - hazudtam. Fogalmam sincs, miért tettem, de hirtelen nem bírtam elmondani nekik. Nem mintha szégyelltem volna őt, csak nem készültem fel rá, hogy akkor és ott mondjam el. Az ő véleményük számított a legjobban, így attól is féltem a leginkább.

- Nagyon örülök - biccentett Remus. Julien zavartan és nem valami őszintén mosolygott vissza rá.

- Akkor majd kint várok - mondta, azzal kiment. Éreztem a hangján, hogy nem érintette valami jól. Persze hogy nem.

- Nem angol, ugye? - fordult felém Dora.

- Nem, francia.

- Aranyos - bökött a fejével az ajtó felé Remus.

- Figyeljetek... én... - vettem egy mély levegőt, hogy erőt gyűjtsek. - Julien nem csak a barátom. - Vártam, hogy mondjanak valamit, de csak némán néztek rám és várták, hogy folytassam. - Mi... mi járunk. Azt hiszem... vagyis nem, tudom... hogy... biszex vagyok. Ugye nem akadtatok ki? - kérdeztem gyorsan.

- Dehogyis! - mosolyodott el Dora és megölelt.

- Ez... ez... meglepő. De jó hogy elmondtad - húzta mosolyra a száját Remus is. Ő is megölelt. Hatalmas megkönnyebbülés volt. - Akkor most gyorsan hívd be mielőtt megsértődik, hogy barátnak nevezted!

- Jó - nevettem.

- Most beszélünk Dumbledore-ral, de majd még benézünk indulás előtt - mondta Dora és elindultak kifelé. - Később elmondjuk neki... - hallottam meg, ahogy mondja férjének. Nyilván nem akarta, hogy halljam. Nem értettem, miről van szó, de sokáig nem is gondolkodhattam ezen, mert Julien lépett a terembe.

- Szóval barátok, mi? - ült le a mellettem lévő székre. - Akkor hát... Mi a pálya, haver?

- Hagyd abba! - nevettem. - Olyan hülye vagy! Nem direkt hazudtam.

- Szóval csak kiröppent a szádon? - húzta fel a szemöldökét.

- Igen. De miután kimentél, elmondtam nekik - nyugtattam meg.

- Tényleg?

- Igen - bólintottam mosolyogva.

- Akkor ezért néztek rám olyan furán...

- Azt mondták, szimpatikus vagy, úgyhogy nincs miért aggódnunk - ültem fel kicsit. A pólója nyakánál fogva közelebb húztam és megcsókoltam. Átült az ágyra, hogy közelebb lehessünk és a derekamnál fogva közelebb húzott. Végülis egész jól sikerült a bemutatkozás!

~*~*~*~*~*~

Másnap kiengedtek, úgyhogy szabad voltam. Már mehettem is azokra a borzalmas órákra. Pár nappal később azonban realizáltam, hogy következő nap április 1-je és én ezt nem hagyhatom ki. Úgyhogy másnap este elmentem a könyvtárba, mert tudtam, hogy Harry mostanság sok időt tölt ott. Igazam lett. Ott ült Grangerrel.

- Harry, beszélhetnénk négyszemközt? - sántikáltam oda az asztalukhoz.

- Persze - állt fel és arrébb mentünk. - Mi az?

- Ugye tudod, hogy holnap április 1-je? - kérdeztem vissza.

- Igen, és? Mire készülsz? - kérdezte rosszat sejtve.

- Szerintem ideje kihasználnunk, hogy ikrek vagyunk - mondtam. Nem értette a kis hülye. - Cseréljünk helyet!

- MI?! Megőröltél?! - rökönyödött meg.

- Jaj, most mit nyafogsz? Ennél már sokkal veszélyesebb dolgokat is megtettél. Soroljam?

- Kérlek ne! - vágott szenvedő képet.

- Jó, akkor beleegyezel? Mert ha nem, elkábítalak, felveszem a ruháidat és eljátszom a halálom - tettem karba a kezem. - De most komolyan, mi rossz sűlhetne ki ebből?

Bocsánat, hogy ennyit kellett várni erre és még csak nem is lett se jó, se hosszú (szerintem). Próbálom mostmár összeszedni magam és gyorsúlni!