A másik oldal /SZÜNETEL/

51. A nemes és nagy múltú Black családfa

Vacsora után fel akartam menni a szobánkba, de Dora megállított. Mondta, hogy Remussal adni szeretnének valamit és hogy menjek fel megnézni. Ezután Remus is csatlakozott hozzánk és hárman bementünk a szobájukba, ahol Teddy már aludt.

- A születésnapi ajándákodat már régebben megrendeltük, de csak tegnap hozták meg - magyarázta Dora, miközben elővettek az ágy alól egy hatalmas, hosszú dobozt. Elképzelni se tudtam, mi lehet benne.

- Nyisd ki! - bíztatott mosolyogva Remus. Már épp nyúltam a doboz felé, amikor Chloe rontott be a szobába.

- Halkan! - szólt rá Dora, amikor a farkát csóválva ugrándozni kezdett.

- Chloe, maradj nyugton! - szóltam rá, mire kissé lenyugodott. Visszafordultam a dobozhoz és kinyitottam. Egy seprűt pillantottam meg benne. De valahogy más volt. Az eleje kicsit jobban hajlott felfelé, mint egy átlagos seprűnek, az ülés része szélesebb volt és tartozott hozzá egy lábtartó. - Ez...?

- Egy speciális seprű - magyarázta Remus. - Tudsz vele repülni. Mostantól részt vehetsz a repülés órákon. És ha akarsz, a kviddics csapatba is jelentkezhetsz.

- Azta... - mondtam elhalló hangon. Annyira meglepődtem, hogy azt se tudtam, mit mondjak. - Köszönöm. Nagyon. Ez... wow!

~*~*~*~*~*~

Annyira izgatott voltam már az új seprűm miatt, hogy aludni is alig tudtam. Na meg az is megnehezítette az alvást, hogy Ron a másik ágyon szuszogott elég hangosan. Két ágy volt a szobánkban. Először úgy volt, hogy Ron és Harry alszanak együtt, én meg Hermionéval, de aztán a lány gyorsan elrendezte, hogy ne kelljen egy ágyban aludnunk. Azt a csókot gyakorlatilag még mindig nem zártuk le. A lényeg, hogy végül a testvéremmel - és persze Chloe-val - kerültem egy ágyba, Hermione meg a vörös barátjukkal. A seprűmön kívül csak az járt a fejemben, hogy ha bírtak volna várni egy napot ezzel a nyomorult utazással, most a legjobb barátaimmal bulizhatnék. Ehelyett az Arany trióval kellett egy szobában feküdnöm és elméletileg aludnom. Hallottam, hogy valaki megmozdul a szomszéd ágyon, mire odakaptam a fejem. Hermione a hozzám közelebbi oldalon feküdt és nyitott szemmel bámulta a plafont.

- Te se tudsz aludni? - szólaltam meg.

- Nem - pillantott rám.

- Tudom, hogy amiatt a csók miatt nem akarsz velem egy ágyban aludni.

- Most nincs kedvem beszélgetni - sóhajtott. - Főleg erről nem.

- Hermione, tényleg sajnálom! Nagyon szomorú voltam és őszintén fogalmam sincs, miért csináltam. De utána te rohantál el.

- Mert össze voltam zavarodva. És nem is tetszel nekem. Egyáltalán nem. A nyáron leveleztem is Krummal.

- Várj, te meg Viktor Krum...? Azta, gratulálok! - mondtam elámultan. - Tényleg elég dögös, megértelek.

- Figyelj, Evan, meg tudok bocsátani azért, amiért seggfej voltál, de az már biztos, hogy nem leszünk barátok! - jelentette ki határozottan és átfordult a másik oldalára. Harry barátai közül mindig is Hermionét kedveltem a legjobban, de nem tudtam vele vitatkozni, mert teljesen megértettem az álláspontját. Nagyot sóhajtva a hátamra feküdtem és megint aludni próbáltam. Sikerült is volna, ha ekkor nem böki meg valaki a kezem. Ijedten néztem Harryre, aki ébren volt és olyan gyilkos pillantással méregetett, ahogy még soha. Az ajtó felé mutatott, majd felállt és kiment. Nagyokat ásítva követtem.

- Mi a jó Merlin történt köztetek?! - kérdezte elfojtott hangon, amikor már mindketten a folyosón álltunk.

- Cuki amikor a varázsló kifejezéseket próbálod használni.